[állítván] – 9
alitván
alitván – 1

állat mit sirsz, kit keresz, alitván azt. hogy ö kertész volna (É 524)

álitván
álitván – 5

akarattyokot követték: magok felöl sokat álitván. a minden fáradságokot haszontalanná tette (KKU 335)

gyengitheté meg az ö hitét, álitván, hogy hatalmas az Isten. igéretinek (KG 454)

aszonyt vivének hozája, és eleiben álitván. mondák néki. mester. ez az (KJÉ 682)

fel. a buzgoságot nagy dolognak álitván, azt minden modon segitették, azon (KSZ 403)

régiséghez, és a szentek példajihoz, álitván azt, hogy a kereszténység elsö (KSZ 484)

álítván
álítván – 1

hanem katonára, a görög sokat álítván maga felöl aválaszon fel indula (TL 297)

állitván
állitván – 2

állat, mit sirsz? kit keresz, állitván ö hogy kertész volna, mondá (É 838)

Jáson. és a többi kezest állitván és fogadván hogy pált, és (SUT 657)