[állítván] – 9
alitván
alitván – 1
állat mit sirsz, kit keresz, alitván azt. hogy ö kertész volna (É 524)
álitván
álitván – 5
akarattyokot követték: magok felöl sokat álitván. a minden fáradságokot haszontalanná tette (KKU 335)
gyengitheté meg az ö hitét, álitván, hogy hatalmas az Isten. igéretinek (KG 454)
aszonyt vivének hozája, és eleiben álitván. mondák néki. mester. ez az (KJÉ 682)
fel. a buzgoságot nagy dolognak álitván, azt minden modon segitették, azon (KSZ 403)
régiséghez, és a szentek példajihoz, álitván azt, hogy a kereszténység elsö (KSZ 484)
álítván
álítván – 1
hanem katonára, a görög sokat álítván maga felöl aválaszon fel indula (TL 297)
állitván
állitván – 2
állat, mit sirsz? kit keresz, állitván ö hogy kertész volna, mondá (É 838)
Jáson. és a többi kezest állitván és fogadván hogy pált, és (SUT 657)