kédnek semmi szüksége nincsen az en predikálásomra., de az aszszonyt alázatosan (TL 23)

kel., csak egyebet felejttsen el., en azt gondolom pedig, hogy ugyan (TL 150)

sylvia. En ezeket. nem cselekszem., söt még (TL 185)

féle nagy tiszttségekre fel mehetnek; en pedig továb nem megyek. hanem (TL 273)

és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves nénémnek az (TL 299)

és örvendezen azén lelkem az en üdvezitö Istenemben (É 40)

naprol napra keresnek, és az en utaimot tudni akarják, mint anemzettség (É 165)

a tanitványira, mondá, ihol az en Anyám. és az Atyám fiai (É 201)

visgalhatatlan., ki üsméri meg azt, en vagyok az ur a ki (É 286)

meg ha te vagyé az en fiam Esau, vagy nem, ki (É 300)

rut és fertelmes életemel. az en engedetlenségemel meg vetettem Isteni törvényedet (É 306)

senki uram. mondá pedig Jésus, en sem káhoztatlak teged, eredgy és (É 351)

meg nem találtok, és ahol en vagyok, ti oda nem jöhettek (É 406)

magadot, én az ur, az en törvényemet meg örizzétek (É 415)

engem kövessen. és a hol en vagyok, ót lészen az én (É 434)

pökdösöktöl, az ur Isten az en segitöm, azért nem szégyenültem meg (É 441)

ezek a szók, valamint az en Atyám el küldöt engemet., ugy (É 513)

uram mitsoda vak merö az en kérésem, de ha egy korona (MN 81)

a grof. az egyik az en vejem. a második a fiam (MN 89)

En nem tudhatom. felelé a grof (MN 91)

ihon ezek azén gondolatim. talám en jobban ki fejtem az enyimeket (MN 91)

mennének kereskedni. mint hogy az en rend kivül valo koporsomot látták (MN 96)

Ihon ez az en szerencsétlen életem. mondá ismét a (MN 101)

En tsak azután. vigyázok a magam (MN 121)

minden szerencsétlenségit elö beszélette. azért en gyanakodom azon. hogy te annak (MN 161)

hogy mitsoda nagy boldogságomnak tartanám en azt, hogy ha hozád érdemeseb (MN 194)

és gyamolotok lehesek. nem az en vakmerö gondolatimot bunteti ameny a (MN 209)

felöle volna a szó., mondá. en nem vonogatom magamot, mivel az (MN 217)

azén bátorságom felöl. gondollyáké hogy en nem verekedtem volna ugy mint (MN 241)

udvart a kinek tettzik. de en nagyobra betsüllöm a kedves nyugodalmat (KKU 303)

jutalomnak keszkenöje. meg töröli, az en szenvedésimért valo köny hullatásimot. oh (KKU 360)

jol tudta. midön azt mondotta, en jános ti atyátok fia, és (KKU 361)

szeretetnek, hanem a keménységnek. jelei, en pediglen tégedet mindenkor ugy tekintettelek (KKU 362)

akinra, mint valamely ditsöséges állapotra, en pediglen nyomorult. többet nem tselekedhetem (KKU 372)

nyomoruság. azt a királyi páltzát. en aranyoztam meg szenvedésimel. de miért (KKU 375)

emellyed az Istenhez szivedet mondván., En Istenem tellyes szivemböl szeretlek tégedet (KG 552)

ne tegyétek. kereskedö házzá, az en atyám házát. ezen tselekedetéböl. meg (KJÉ 623)

az én juhaim értik az en szomot, és engemet követnek., örök (KJÉ 696)

ihattyatoké a pohárt, a melyet en meg iszom. avagy akereszttségel. melyel (KJÉ 713)

igazsághoz tartozik. a halgattya az en beszédemet. pilátus kérdé tölle, mitsoda (KJÉ 754)

roszat magadbol ki irthasad. oh! en Istenem vilagosisd meg lelkemnek setéttségit (IK/A 115)

ditsekedni mentöl rutabak valának., És en is arosz tselekedetre viszem vala (IK/A 160)

a kristus szent parantsolattya szerént. En pedig mondom néktek, hogy tellyeségel (IK/A 236)

kiált erre szent Bernárd. az en békeségemet adom. mondgya, és azt (IK/A 276)

fel kiáltá. Én uram, és en Istenem (C/A 187)

hogy több gyümölcsöt hozon, maradgyatok en bennem., és én ti bennetek (C/A 203)

az emberek elött. meg tagadom en is azt. az én Menyei (C/A 344)

ital. A ki észi az en testemet. és isza az én (C/A 531)

magyarul. mind adig aszóig. {…} (az en vetkem). ót meg állapodván. meg (C/A 570)

az én testem. ez az en vérem (C/A 758)

néki, én ortzám szabaditoja és en Istenem (C/A 788)

hato Isten. tisztisd meg az en szivemet és ajakimot valamint meg (C/A 801)

adok néktek hus szívet; az en lelkemet adom belétek., és azt (C/B 989)

egy kevés idö vagyon. és en meg inditom az egeket. aföldet (C/B 1027)

felelék. hogy a Názáretbéli Jésust, En vagyok a. mondá nekik Jésus (C/B 1045)

En vagyok az igaz szöllö tö (C/B 1061)

{…} Ezek. 1. En vagyok ate urad Istened. ki (C/B 1181)

kezdi az Isten ezen parancsolatit, En vagyok a te urad Istened (C/B 1184)

En pediglen, felelé hirtelen apáter, azt (IJE 14)

En nem tartok abban ellent, felelé (IJE 29)

En pediglen, mondá nevetve télámon, azt (IJE 44)

Nem az, azen szándékom felelé. apáter, hanem azt (IJE 55)

En pediglen laistromot fogok tartani, és (IJE 131)

mégy., a kristus felelé néki, En Romában jöttem. hogy it ismét (SUT 757)

is kel kédnek engemet szeretni, én pedig ha igen szeretem is (TL 8)

az édes nénémet jobban mint én (TL 9)

hamar meg nem lesz. mint én kivánnám, azért addig is csak (TL 13)

meg válik mint folytattya dolgunkot, én pedig azt kivánom hogy akéd (TL 14)

ki szereti kédet ugy mint én.? de meg szaporitanám még két (TL 15)

azember aszokást nem tudgya, mászor én sem ijedek meg. elég a (TL 16)

leány aszszonyok nem bánnák. de én azt bánom, hogy a mi (TL 16)

néném, talám nem óknélkül tartok én attol, hogy ha a jó (TL 17)

a hadakozást ugy szereti mint én aprokátorságot, csak annyit is tud (TL 17)

amég azt meg nem eszük. én pedig mind addig valamég a (TL 17)

szeretetit. édes néném, noha az én szivemnek minden sebje, ráncza, fiokja (TL 17)

kéd. ha az egésségire vigyáz, én pedig ugy szeretem kédet ha (TL 18)

hadakozásra pedig ollyan alkalmatos. mint én a prokátorságra. talám még ahoz (TL 19)

már ö a vezérséghez, ha én ollyan közél volnék a házasághoz (TL 19)

kéd. hogy mind ezek után. én legyek leg méltób a szánásra (TL 20)

is ollyan ritkán ir, valamint én irok, nem félé kéd. az (TL 21)

irok, nem félé kéd. az én rettentö boszu állásomtól. tudgyaé kéd (TL 21)

a gyerttyám mindgyárt el aluszik. én is alszom (TL 23)

csinallyák ollyan magosan az ablakokot, én nem tudom, csak gondolom, azért (TL 25)

már jobban szeretni kédet, mint én szeretem, mászor többet (TL 26)

szekérnek a negyed reszire, az én portékam pedig nem leg keveseb (TL 26)

a feleségit sem öleli meg, én pedig elig várom hogy kédet (TL 27)

akor rák hátán jár. de én veszekedhetném kédel, mert két naptol (TL 28)

jo meg tudni kédnek, hogy én telhetetlen vagyok a kéd leveleinek (TL 28)

levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el szenvedem a (TL 28)

a miolta nem láttak.? mert én ugy szeretlek edes néném. mint (TL 29)

igen atenger parton. hogy az én házam alá vizen bé jöhetni (TL 29)

ha nem ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem (TL 30)

azzal ruhásabbak nem vagyunk. sem én se más, a mi urunknak (TL 33)

lenni, mint sem kérni, az én hivatalom a, hogy szolgállyam hiven (TL 33)

tudom hogy igen akarnám ha azén lakadalmom ollyan közél volna, mint (TL 33)

mint azé a piros. leányé, én szeretem kédet, de ugy ha (TL 33)

a szive teremcsen böv gyümölcsöt, én azt jol tudom, hogy az (TL 34)

volna többet irnék. de az én házam a tenger felet vagyon (TL 35)

éttzakát az egésségnek, és mindennek, én pedig ollyan bátor vagyok atengeren (TL 37)

felelni, hogy eleget jártam tengeren. én pedíg azt felelem akéd feleletire (TL 37)

ennél nagyobat nem értenek, az én házam alá a tenger bé (TL 38)

szaladhatnánk, hanem atengerben kellene ugranunk., én nyernék rajta, mint birtok a (TL 41)

de édes néném mit visgálom én ajövendöt. hadgyuk azt a jövendö (TL 42)

hiszem szégyenlem én azt édes néném, hogy nekem (TL 42)

ha kéd ehetnéké, vagy alhatnék. én pedig tudom hogy alhatnám, mord (TL 43)

kies hellyeket pusztán hadni. de én ugyan meg nem épitetem, lássák (TL 44)

eszközt, szaladva kelleték el ragadni. én az esökor a sátoromban nem (TL 45)

hogy ha annak helyt adunk. én kédet szeretem, e jó gondolat (TL 45)

azt a kenyeret, a melyet én rendeltem nékik idegen országban. minek (TL 46)

nem kel hevertetni, hanem iratni, én pedig majd ollyan hirt küldök (TL 48)

illendönek. ha ezeket mondgya kéd. én azt mondom. mert más országban (TL 48)

meg mind azok, akik az én nyomoruságimon örülnek, de a kristus (TL 49)

szokot. {…}; a valo hogy már. én is el mondhatom. másoknak, de (TL 51)

kédet hogy irjon mentöl gyakrabban, én pedig azt el nem mulatom (TL 52)

nyomoru életet meg szokták. mivel én beszéltem két magyar rabal. a (TL 54)

és tágas szallása vagyon. csak én egy szolgával; egy gazdag örménynek (TL 54)

sem szollok egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor nem (TL 59)

tudom mit. azt gondollya hogy én azokot mind nagy figyelmetességel halgatom (TL 59)

figyelmetességel halgatom, ugyan is. ha én régi dolgokal akarom az idöt (TL 59)

meg nem mondottam kédnek. hogy én micsodás szokást tartok. az én (TL 59)

én micsodás szokást tartok. az én szokásom a, hogy tiz orakor (TL 59)

azt tarttyálk hogy igen hasznos. én ugyan nem láttam hogy valakinek (TL 59)

nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind a (TL 63)

kivánság, már azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom véle (TL 63)

néném. kéd is felejttse el. én is el felejtem. de lehetetlen (TL 64)

egynehány holnapja hogy itt vagyon, én azt mondom feleségestöl, mások. azt (TL 64)

ök ahoz többet tudnak nálamnál én azt nem visgálom. jóé (TL 64)

el megyünk oda annak idejében. én ugyan nem bánom. mert még (TL 65)

a sáros vizben. török halászat. én valami itt történik, mindenekröl számot (TL 65)

ha nem szereti, csinállyon szebbeket, én soha sem voltam a párnassus (TL 71)

már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a kis (TL 73)

fel zavarta az elménket. hogy én mindenkor csak. azt képzelem magamban (TL 75)

ne gondollya kéd hogy csak én vagyok. igy, mivel mindnyájan illyen (TL 75)

Az én vétkem, az én vétkem, és (TL 79)

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy (TL 79)

az én vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy (TL 79)

különösön. eleget nevettünk susival. mert én egy kalendariumot csináltam neki, azt (TL 80)

mert gyakorta mondgya hogy különösön. én pedig ködös, mind esös idöben (TL 81)

vagyon modgya benne, mert üsmerek én ollyat. kéd is üsmeri hogy (TL 81)

titkosab dologról is irhat mint én. hanem azt kérdem kédtöl, micsoda (TL 82)

azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek. és (TL 82)

voltak köszvényesek. és irhattam volna. én meg azt felelem erre. hogy (TL 82)

nével valo keresztényeket kövessük. mert én azt hiszem hogy az Istennek (TL 83)

valamint egy királyra, és az én életemre, sorsomra, ugy vigyáz, valamint (TL 83)

mondotta. nem ért még meg, én is. hogy még el nem (TL 83)

nem volnék, mostan rabságodban. Óh én édes uram, azt én régen (TL 84)

Óh én édes uram, azt én régen tudtam. akása hogy meg (TL 84)

veled ugy ne járjak, attol én tartottam (TL 84)

kéd látni el mennem. azt én szivesen kivannám, de ha én (TL 84)

én szivesen kivannám, de ha én is husz napig maradnék a (TL 84)

velem. töb napokot is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon (TL 84)

aztot valaki jobban meg magyaráza, én addíg, azt a külömbséget találom (TL 84)

job eröben vagyunk, nem mondottam én azt, hogy nelegyen jó szivü (TL 86)

viselé kéd gondot az egésségre, én többet nem irhatok. ugy alhatnám (TL 88)

öket. édes néném itt most én vagyok azur. ugy töltöm az (TL 91)

hol roszban, de csak telik, én is ballagok véle együt. de (TL 91)

és mondgya, antonius latodé hogy én meg ettem egy millium éröt (TL 93)

egyházi renden lévők szokásirol irjak. én ezt csak kédnek irom. még (TL 96)

fog maradni egy nehány napig. én pedig el végezem levelemet, mert (TL 96)

hallot kéd, mint a melyet én olvastam. mikor eszemben jut, mindenkor (TL 97)

kérdésire meg kel kédnek felelnem. én annak egyéb okát nem tudom (TL 98)

földig meg nem aláznák öket. én leg inkáb azon busulok itt (TL 100)

hogy az egésségre vigyázzunk. mert én vagyok aki voltam. és lészek (TL 104)

kéd udvaros köszönetin. mint ha én azt meg érdemlettem volna. és (TL 106)

tudományokot adasson. amelyekel használhasson országának. én eleget predikálottam a fiakrol, azért (TL 109)

török császárok közöt, aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai (TL 110)

igen igen kel szeretni. mert én azt meg érdemlem. ugyé édes (TL 112)

könnyeb mint jó tanácsot adni, én ollyan vagyok. mint aza pap (TL 112)

nem követi, azt felelé reá. én csak néktek predikállok. nem magamnak (TL 112)

néktek predikállok. nem magamnak. talám én is azt mondhatom kédnek., szerencsés (TL 112)

hogy az illyen rosz. mint én. meg láthassa, hogy ha az (TL 113)

az ollyan szentek szenvedtenek. hát én micsoda szenvedést nem érdemlek. ök (TL 113)

jol cselekedeté, vagy sem. de én jó éttzakát kivanok kédnek (TL 117)

boldognak mondgyuké az ollyan idöt, én azt tartom (TL 119)

de viszá kel repülni. mert én azt a régi szokást viszá (TL 120)

kédnek. mint rend szerént, ezt én olvastam. igazé vagy sem. nem (TL 121)

valoságoson az apostolokot: bár követhetném én is mindenben öket. de csak (TL 122)

abban követem. hogy ök aluttak. én is aluszom. azért jo éttzakát (TL 122)

nem tudnék is, meg irnám, én édes néném csak azt irom (TL 125)

minek nevezzék. elég a hogy én engedelmeskedtem, és meg irtam rövideden (TL 127)

tudni, ha volté lakások erdélyben, én azt gondolom hogy nem volt (TL 127)

ének szerént. ha szeretz, szeretlek én is (TL 127)

aleánynak. te az ágyamban fekügyél. én pediglen a te helyedre fekszem (TL 130)

kel valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy (TL 131)

kel hadniok. az ur szöllejét, én is el végezem levelemet. de (TL 132)

és észel irot levél, az én leveleimröl nem is szollok, mert (TL 134)

szokot; csak joknak talállya kéd,. én sem kivánok egyebet. mi azutolso (TL 134)

szánnyon kéd, hanem bánnya is. én eleget vagyok azon hogy meg (TL 135)

elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek., láttya (TL 135)

mi fö a fazakában. az én fazakamban. pedig. semmi haza menetelre (TL 136)

reménségem nem fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerencsétlenségin (TL 136)

hogy miért nem irtam, mert én nem tudom, alkalmatosságom elég volt (TL 136)

mennyi hátra maradás a dologban. én is csak azt mondottam. holnap (TL 136)

éltesse, nénékám, tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot., egy erdélyi drága (TL 137)

reá nem állot mondván. ha én viszá megyek soha semmit nem (TL 139)

felöllem. gyakortáb valo gondolkodásának. és azén lagy szeretetemnek. mert azt holtig (TL 140)

azon által kéd is jó. én is jó. énnekem a tengeri (TL 140)

pedig a kéd köszönetit illeti, én azokot mind viszá kivánom duplán (TL 140)

szokásrol irni. az én szokásom pedig a, hogy tiz (TL 142)

feleletem. csak rövideden., hogy.az én itéletem szerént,. az elexándriai pátriárcha (TL 142)

Canalis parttyán tölttyük el, bár én is ot lehetnék, mert nem (TL 145)

már ugy tudgya arendet valamint én, mikor dobolnak és misére megyek (TL 145)

s’ hozám jö, a bizonyos én arra reá vigyáztam, hogy ez (TL 145)

még a negyedik saeculumban kezdödöt, én pediglen a tizen nyolczadikban el (TL 148)

járni, mas notát nem funak. én pedig ugy tudom már azt (TL 150)

uram szereti jobban a vádászatnál, én erre azt felelem, hogy öttsém (TL 151)

ki volt az az origyénes, én meg nem mondom. azon kivülis (TL 152)

pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá szoktam. valamint (TL 152)

féle jelit kivánnyák a szeretetnek, én pediglen tölled azt kivánom, hogy (TL 152)

lévén az unadalom miat, mert én egyéb nyavalyályát nem látom, az (TL 152)

vigabb. kéd tudgya jobban mint én, azt irod hirül nénékám, hogy (TL 153)

azt édes néném, romában kezdették, én azt kérdem, hogy mikor akasztották (TL 154)

mit tehetünk rolla, avalo hogy én ahoz nem szokhatom., de az (TL 154)

a füzö mellé tenni, de én aki egész életemben bujdostam. és (TL 156)

kédet. vigyázon kéd az egésségre. én pedig maradok aki ma regel (TL 156)

borsolást. és éllyünk egyességben. mert én a csendes baráttságot szeretem. a (TL 162)

keseredvén, haragjában. mondá. hogy az én juhom husa, anathéma legyen az (TL 163)

mondhattya mamud, valoságos császárnak magát. én is valoságos attyafia, szolgája maradok (TL 170)

vetteé az enyimet. kedvesen., már én csak rébelliorol fogok kednek irni (TL 170)

azt irád. hogy avezért letették. én pedig. a hirért. hirel fizetek (TL 173)

cselekedetin. hogy vagyon a. hogy én azért hivattam ide pilátust hogy (TL 174)

A szokás szerént. már én nem merek szerencsés karácson innepeket (TL 175)

meg amaga szokását. aleg jób, én is meg tartanám a magamét (TL 175)

levelet nem kel irni, az én eszem nem hasogattya az áert (TL 175)

de a még oda érkezünk, én azt gondoltam. hogy e mind (TL 176)

vinni, mikor valaki valamit akar, én azokot a virágokot méregel meg (TL 176)

jó éttzakát hát édes néném. én is alunni megyek. és meg (TL 181)

szegénynek., a szerencséje is szegény. én innét holmi ajándékot küldök, még (TL 182)

azt mondanád hogy szeretz valakit., én pedig mindenkor azt ohajtottam, hogy (TL 183)

nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és soha (TL 183)

hogy ne CSudálnám beszédidet, eddig én, mindenkor azt gondoltam., hogy a (TL 183)

silvia. én irigy legyek diánna ellen.,? ollyan (TL 184)

juliánna. hogy hogy, hát az én kegyes baráttságom. a melyel hozád (TL 185)

a leheté. hogy a midön én valamely nagy dologal kedvit akarván (TL 186)

senki meg nem tudhattya, hogy én nem azért cselekedtem aztot: hogy (TL 186)

juliánna. akivel én valamiben jol tettem, semmi köteleségel (TL 186)

kel tehát lenni hozám, mivel én azt csak. magamért cselekedtem (TL 186)

a görögök. hazugok, édes néném. én kédet ugy szeretvén mint magamot (TL 188)

egy leveledet vennem édes néném, én hármat is irtam ebben az (TL 189)

mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette. hogy ha (TL 189)

hozája, mind azon által. az én szemeimnek szép vénnek láttzik, a (TL 191)

de ö a vétkes nem én, aztot is tudod, hogy soha (TL 192)

néném, mit mondasz azillyen emberröl. én pedig azt mondom, hogy az (TL 192)

de én is utánna teszem. ha el (TL 195)

akarván vetkezödni. a hideg borzogatta; én jelen lévén, kérdé töllem, ha (TL 201)

jelen lévén, kérdé töllem, ha én nem fázomé,? felelém. hogy az (TL 201)

le vetkezik. és le fekszik. én is a szállásomra megyek. egy (TL 201)

és mondgyák, hogy hánt volna, én arra mondám, hogy talám valamit (TL 201)

mint vagyon, csak azt felelte. én jol vagyok. semmi fájdalmat nem (TL 203)

erre, se sibrik uram. se én rea nem állottunk. hogy csak (TL 205)

nagy városban mulaték, avezért letévék. én is onnét megindulék. és tegnap (TL 205)

akitöl kel függeniek igasság szerént. én magam sem üsmerem, a fejdelmet (TL 207)

az ellenségim szándekitol meg oltalmazot, én is mind ezeket szemem elött (TL 208)

meg ne csalta volna magát. én semmi itéletet nem teszek felölle (TL 209)

magának is a fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert nem (TL 210)

az ö sz.ent nevének. én elég bajban, és szomoruságban értem (TL 211)

érzi a maga bibijét. de én. duplán érzem, mind a magamét (TL 212)

szinte nem tehetek is rolla, én soha illyen állapotban nem voltam (TL 212)

magamnak tartom, had beszéllyenek. csak én az igaz uton járjak. már (TL 212)

hogy oda adtam. volna., (mert én vásároltattam, a mi a köntösihez (TL 213)

vásárolta parancsolatombol., nekem számot adot, én pedig azt a szám adást (TL 213)

ugy venni. én azon szokásom ellen fel indultam (TL 214)

el fordul töllem. érdemem szerént. én is ki megyek.. másnap semmit (TL 214)

másnap semmit nem szol hozám. én pedig csak várom hogy szollyon (TL 214)

meg bocsátok. sokszor eszedben jutok én neked ha meg halok, sokszor (TL 214)

természetü; azt kérthetnéd nénem., hogy én mint vagyok az elméjiben tsak (TL 216)

mit nékem mondot. nem halok én it meg mint az apám (TL 218)

a német annál inkáb megijed; én már másodszor látok illyen komédiát (TL 219)

is irnék ha volna mit, én pedig maradok. kegyel- mednek (TL 224)

irást el is felejtette kegyelmed én még el nem felejtettem., azért (TL 224)

mint vitték volna el ájult. én azt gondoltam hogy meg holt (TL 232)

Én ha azkedves néném levelét nem (TL 233)

kezekhez vevék és el petsételék. én is el hagyám a szállást (TL 235)

fóg menni. zai urfi kotsinban, én pediglen Jásziban, de mi ketten (TL 236)

tsak azt tselekedgyétek a mit én mondok, és lesz borunk. el (TL 236)

szégyenlette az oculárét fel tenni., én pedig maradok kedves nénémnek (TL 237)

legyen ót, mint sem kelletnék., én ezt jó mondásnak tartom. én (TL 238)

had vehessem eléb egy orával, én pedig még bukureströl is fogok (TL 238)

fogok irni, mi jó vagyok én, de kéd is jó. a (TL 238)

mentunk bé pompával a városban., én is ót kezdem el. a (TL 239)

csak el ne mennyen., mert én az enyimnek, pitesdi bort kel (TL 240)

ha találtunk valamely lako helyre. én soha annál szeb földet nem (TL 240)

kel várni ezektöl a medvéktöl. én is feltettem hogy egyikhez sem (TL 241)

vagyok itt. mint ha csak én volnék egyedül a városban, még (TL 241)

itt ritka a városon., azt én igen kedvesen vettem tölle. nem (TL 242)

it által, avezér táborára megyen. én is a vajdánál voltam el (TL 243)

kalmakányok. gyakorta jönek hozám. biztatnak. én meg azon kérem öket. hogy (TL 243)

hogy gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok. és (TL 244)

ö magasztal. elég a hogy én szivesen kivánnék innét el repülni (TL 244)

a világ, mihent ide érkezék. én is meg izeném néki. hogy (TL 244)

eleget beszélgettünk. amostani dolgokrol, de én leg inkáb azon sürgettem (TL 244)

örömesteb. meg nem indultam, mint én fogok meg indulni., ha lehet (TL 245)

de ök lassák. pedig hogy én meg szabadulhattam, de ha egy (TL 245)

sem láttam, mint ha csak én lettem volna egyedül az egész (TL 245)

rendbéli leveleimet nem vetted volna, én is vettem, a februariusi leveledet (TL 247)

nekik engedtem a meleg házat. én inkáb türhetek mint ök. és (TL 247)

unadalmas a lakás. nem tudom én micsoda féle emberek ezek. de (TL 248)

csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem tudom. hanem azt (TL 249)

mondhatná meg annak az okát, én meg mondom. aki jobban tudgya (TL 252)

érzette. ezt a veszedelmit. mert én mindenkor. szomoruán. és ollyan mord (TL 253)

beszélni. csak az idöröl. beszéllünk, én is arrol irok, mert még (TL 253)

két gerezd szöllöt is hoztak. én azoknak ugy örülök, mint ha (TL 254)

napja; ajég szivünek mint az én néném. a nem sok. de (TL 254)

egy székely szivnek igen sok. én pedig nem régen küldöttem egy (TL 254)

atörök azt, békeséges szemekel nézi, énis békeséges egéséget kivánok nénémnek (TL 256)

hanem könyvet kellene irnom. látom én azt. hogy az aszonyok is (TL 261)

tsak kövesem. mert kedvesen veszed, én pedig mindenkor azon igyekeztem hogy (TL 262)

it az Istent, nagy az én nevem mindenüt. és mindenüt áldoznak (TL 268)

mindenüt. és mindenüt áldoznak az én nevemnek, vagyon imár egy nehány (TL 268)

atöbit eretnekeknek tarttyák. és kárhoztattyák., én pedig nem kárhoztatom azt. aki (TL 270)

nélkül akérés meg nem halgatatik. én pedig annak nevében kérem a (TL 280)

minden orán vége lesz az én levél irásimnak, mert ennek elötte (TL 282)

kristus mondá néki. látodé hogy én az enyimeknek. negyven napot rendeltem (TL 283)

semi földi dolog nem mehet. én is el végezem a levelemet (TL 283)

szükséges, de a másikán gorombaság, én nem tudok már mit irni (TL 286)

lehetet más fél esztendötöl fogva én is imár jobban szánom avakokot (TL 286)

mit mondasz erröl ahálá adatlanrol. én tsak azt mondom hogy az (TL 291)

Eginhárt kezire adák, ök lássák, én pedig jó éttzakát kivánok, ennek (TL 293)

rakotzival jötünk. azok közül tsak én (TL 299)

tudgya, hogy oda számláltathatom, az én bujdosásomnak vége akor lészen, a (ML 303)

Én pediglen az urnak ötsém uramnak (ML 304)

után holt volna meg, mert én mindenkor azt tartottam, azon esztendőtől (ML 307)

kérésért, Kedves Őtsém Uram {…}, már én azt régen probáltam, de az (ML 307)

Kedves Őtsém Uram az én szerentsétlenségem hozta azt magával, hogy (ML 309)

lévén még azokat el hagyni, én pediglen meg lévén azoktol fosztatva (ML 309)

szent szine előtt, a’ kihez én holtig valo és őrőkős köteleségel (ML 311)

Atyánkfiainak ot lakásokat, mert az én időmbe a’ szomszédságot Haller István (ML 311)

Torma Borbára után, a’ kire én jol emlékezem, és a’ ki (ML 311)

ennek a’ Városnak Oeconomiáját, mert én mindenkor ebe a’ Városba laktam (ML 312)

it vannak, de azt tsudáltam én mindenkor, most is tsudálom, hogy (ML 314)

vagy négy esztendős volt mikor én láttam, ha az az Ur (ML 314)

élnek, tudom hogy a’ kiket én esmértem vagy meg-holtak, vagy Centurioká (ML 314)

meg mondgya az űdvezitő, az én itéletem szerént mélto hogy ki (ML 315)

hogy meg tudgya Ked, én 90dikbe szűlettem Augustusba (ML 315)

Ked is el temette valamint én, és hogy a’ teremtésűnk főldgye (ML 317)

meg irják, ezt szeretem már én, Őtsém Uram, az első leveliben (ML 317)

Kőnyvem, a’ nékem elég vigasztalás, én is meg vallom égyűgyűségel, hogy (ML 318)

de az is bizonyos hogy én ha idősb vagyok is Kednél (ML 318)

volna is fel talált volna, én ennekelőtte husz esztendővel solicitáltam volt (ML 319)

fősvény mondgya egy nagy Szent, én it sokal magánosab életet élek (ML 319)

még is azt mondotta, {…}, hát én beszeg inkáb el mondhatom, azt (ML 320)

hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom, az egyiket Angyom (ML 321)

harmintz Poltura, a’ dervis el-vészi, én meg kérdem ha visza adgya (ML 323)

viszsza mégyen, a’ már az én Szent Szakállomhoz ért azt visza (ML 323)

Napot soha meg nem tartyák, én az enyimeknek tsak negyvent rendeltem (ML 323)

ugy tettzik hogy a’ kit én űsmértem, Pálnak hitták, és időseb (ML 324)

kedveseb erkőltse a’ kegyeség volt, én Kemény Simon Urat tudakozom ha (ML 324)

ha ked szabadságot ád réá én azokat bé kűldeném, ide gyakorta (ML 324)

hozzája a’ Levelemet el küldi, én is assecuraltam hogy soha más (ML 324)

egyik szives kivánsága a’, hogy én is a’ Felséges Fejedelműnknek a (ML 324)

ég, és aföld el mulnak, azén beszédim pedig el nem mulnak (É 12)

az, akiröl irva vagyon., Imé én azén Angyalomot küldöm szemedelött. ki (É 18)

akiröl irva vagyon., Imé én azén Angyalomot küldöm szemedelött. ki el (É 18)

fogá a maga mesterének, mondván, én Cephásé vagyok, én pediglen Apolloé (É 19)

mesterének, mondván, én Cephásé vagyok, én pediglen Apolloé, a hivek közöt (É 19)

a ki értelmesebb vala, mondá, én akristusé vagyok, az illyen állapot (É 19)

ate hitedet ate tselekedetidböl, és én meg mutatom néked az én (É 20)

én meg mutatom néked az én tselekedeteimböl az én hitemet 2 (É 20)

néked az én tselekedeteimböl az én hitemet 2. 18 (É 20)

meg vallá. hogy nem vagyok én akristus, kérdék ötet, Mitsoda tehát (É 25)

mit mondasz magad felöl, mondá. Én apusztában kiáltonak szava vagyok, egyenesittsétek (É 25)

proféta, felele nékik János mondván, én vizben keresztelek, közöttetek állot pedig (É 25)

jövendö aki elöttem lett, kinek én nem vagyok mélto hogy meg (É 25)

Thomás kempis. ahogy semi vagyok én Istenem hogy semit nem tehetek (É 28)

embereknek bántására vattok, hanem az én Istenemnek is bántására vattok, azokáért (É 29)

vagyon ez nekem hogy az én uram Annya hozám jöjjön mert (É 37)

ate köszöntesed szava lön az én füleimben örömel röpöse a magzat (É 37)

örömel röpöse a magzat az én méhemben és boldog vagy aki (É 37)

és mondá Maria. Magasztallya az én lelkem az urat, és örvendezet (É 37)

az urat, és örvendezet az én lelkem az én üdvezitö Istenemben (É 37)

örvendezet az én lelkem az én üdvezitö Istenemben (É 37)

magasztallya az én lelkem az urat, és örvendezen (É 40)

lelkem az urat, és örvendezen azén lelkem az en üdvezitö Istenemben (É 40)

mondotta valaha az Angyalok közül, Én Fiam vagy te, én ma (É 62)

közül, Én Fiam vagy te, én ma szültelek teged, és ismég (É 62)

ma szültelek teged, és ismég. Én Attya lészék ö néki, és (É 62)

és ösvényimet, a mellyekben járok. {…} Én vagyok avilágnak világosága. mondá a (É 68)

mondá, Uram Jesus. vedd hozád azén lelkemet, terdeire esvén pedig nagy (É 70)

és az papi fejdelmeknek, imé én küldök hozátok profétákot és bölcseket (É 72)

által, mondván. Egyiptusbol híttam az én Fiamot akor Herodes látván hogy (É 81)

ki a vezér, ki az én népemet Izraelt vezérellye. akor Hérodes (É 94)

talállyátok, izennyétek meg nekem., hogy én is el menvén imadgyam ötet (É 94)

velünk. imé az Atyád. és én bánkodva keresünk vala téged, és (É 101)

nékem foglalatoskodnom a mi az én Atyám szolgálattyát illeti, de mind (É 102)

nem jött még el az én orám, mondá az ö Annya (É 107)

vagyon Enyim az boszu állás, én meg fizetem, ugy mond az (É 110)

gyötrödik és mondá néki Jesus, Én el megyek, és meg gyogyitom (É 113)

mondgyad, és meg gyogyul az én szolgám, mert én is birodalom (É 113)

gyogyul az én szolgám, mert én is birodalom alat valo ember (É 113)

égetésre, abuzát pedig gyüjtsétek az én tsürömbe (É 126)

vegyenek. mi pedig hogy rothadatlant, én azért ugy futok, nem mint (É 136)

ate szemed álnok, hogy im én jó vagyok, igy lésznek az (É 140)

aki valamiben mérészel, (:esztelenségben mondom) én is mérészlek, sidok ök, én (É 144)

én is mérészlek, sidok ök, én is Izraéliták ök, én is (É 144)

ök, én is Izraéliták ök, én is, Ábrahám magva ök, én (É 144)

én is, Ábrahám magva ök, én is, akristus szolgai ök, (mint (É 144)

ök, (mint kevésbé eszes mondom) én inkább, igen sok munkákban, atömlötzökben (É 144)

nélkül, amelyek kivül vannak az én minden napi szorongatásim, mind gyülekezeteknek (É 144)

szorgalmatos gondgya, ki nyavalyog, és én nem nyavalygok, ki botránkozik meg (É 144)

nyavalygok, ki botránkozik meg, és én nem égek? ha ditsekedni kel (É 144)

nem égek? ha ditsekedni kel, azén erötlenségimben ditsekedem., az Isten és (É 144)

nem ditsekedem hanem tsak az én erötlenségimben, mert ha ditsekedni akarok (É 145)

fuvalkodtasson engem., adatott nékem az én testem ösztöne a sátán angyala (É 145)

mondá nékem. elég néked az én malasztom, mert az erö, az (É 145)

el. azért örömest ditsekedem az én erötlenségimben, hogy bennem lakjék akristus (É 145)

akor pedig ugy üsmérek, amint én is meg üsmértettem. most pedig (É 151)

mondá az ö népének, imé én nektek. gabonát. és bort és (É 159)

emeld fel szodat, és hirdesd azén nepemnek az ö vétkeit, és (É 165)

szeresed felebarátodot. és gyülöllyed ellenségedet. én pedig mondom néktek, szeresetek ellenségiteket (É 168)

maga mondgya hogy a mint én tselekedtem, tiis a szerént tselekedgyetek (É 170)

forditod alábadot aszombatrol, hogy az én szent napomon akaratodat ne tselekedgyed (É 172)

vélek, és mondá nékik, Bizzatok, én vagyok, ne féllyetek, és bé (É 175)

ami lelkünknek, bizzál, ne fély, én vagyok üdveséged, amidön parantsol aszélvésznek (É 176)

valo szokot fogja nékünk mondani. Én vagyok, ne fély (É 177)

én magam fel keresem az én juhaimot. és meg látogatom öket (É 185)

vagyon, ugy látogatom meg az én juhaimot, és meg szabaditom öket (É 185)

legeltetéseken legeltetnek az Izrael hegyein. Én legeltetem az én juhaimot, és (É 185)

Izrael hegyein. Én legeltetem az én juhaimot, és meg nyugotom öket (É 185)

mondgya az ur Isten, imé én magam fel keresem az én (É 185)

ö jóbjára lésznek, jöjetek el én Atyámnak áldottai, birjátok a világ (É 187)

néktek, valamig egynek ez az én leg kissebbik atyám fiai közül (É 187)

kész ameg botsátásra, mert az én gondolatim, nem ati gondolatitok., sem (É 192)

gondolatitok., sem ati utaitok. az én utaim, ugy mond az ur (É 192)

aföldet, ugy felyül haladgyák az én utaim (É 192)

a ti utaitokat. és az én gondolatim, ati gondolatitokat. és amint (É 193)

az évönek. ugy lészen az én igém, mely a számból ki (É 193)

tanátsomot. és dorgálásomot el henyéltétek, én is nevetek ati veszedelmeteken. és (É 193)

Mit tésznek ezek aszók. az én gondolatim, nem ati gondolatitok, az (É 194)

gondolatim, nem ati gondolatitok, az én utaim, nem ati utaitok (É 194)

és bé nem veszi az én igémet, vagyon aki meg itéllye (É 195)

mondá nékik, irva vagyon. az én házam imádság házának hivattatik, ti (É 195)

véle szóllónak., mondá,kitsoda az én Anyám, és kitsodák az én (É 201)

én Anyám, és kitsodák az én Atyám fiai, és ki nyujtván (É 201)

Atyám fiai, mert valaki az én Atyám akarattyát tselekeszi, a kí (É 201)

kí mennyekben vagyon az, az én atyám Fia, és hugom, és (É 201)

fioknak fogok vásnak meg. Élek én ugy mond az ur Isten (É 204)

s’a férfiu közöt, az én parantsolatimban jár. és az én (É 205)

én parantsolatimban jár. és az én itéletimet meg örzi, hogy igaságot (É 205)

rajtam uram Dávidnak Fia, az én leányom gonoszul gyöttrettetik az ördögtöl (É 206)

igasságában mellyet tselekedett, él, vallyon én akaratomé az Istentelennek halála. ugy (É 209)

háza, vallyon nem igazé az én utam., és nem inkáb horgasoké (É 209)

engem atóban botsasson., mert míg én el érkezem. más szál alá (É 211)

szozat aködböl mondván. Ez az én szerelmes Fiam, kiben nékem jól (É 217)

még nem voltak amélységek. és én már fogantattam vala még avizek (É 229)

nehézségel, ahalmoknak elötte születtettem vala én, még a földet nem teremtette (É 229)

a föld kerekségén és az én gyönyörüségem az emberek fiaival lenni (É 230)

engem, boldogok akik örizik az én utaimot, halgassátok az oktatást és (É 230)

az Atyáéban., az aki az én testemet eszi, és véremet isza (É 231)

és véremet isza, bennemmarad, és én öbenne (É 231)

munkalkodtok; és terhelve vattok. és én meg nyugotlak titeket (É 252)

az ujodot, és lassad az én kezeimet,. és hozd ide akezedet (É 254)

ide akezedet, és botsásd az én oldalamba. és ne (É 254)

felele Tamás és mondá néki. én uram., és én Istenem, mondá (É 255)

mondá néki. én uram., és én Istenem, mondá néki Jésus, mivel (É 255)

ki vagy uram? és amaz. Én vagyok a Jesus. akit te (É 255)

Ananiás, ö pedig mondá ihol én uram, és az ur mondá (É 255)

edényem ez, hogy hordozza az én nevemet apogányoknak (É 255)

az Izrael fiainak elötte. mért én meg mutatom néki mennyit kellessék (É 256)

mutatom néki mennyit kellessék az én nevemért szenvedni, néki, és el (É 256)

fiait, vagy szánto földeit. az én nevemért, száz annyit vészen, és (É 256)

ate szemed álnok, hogy im én jó vagyok., igy lésznek az (É 257)

Imé én el küldöm az én Angyalomot (É 257)

Imé én el küldöm az én Angyalomot és el keszitti az (É 257)

el keszitti az utat az én ortzám elött. és mingyárt eljö (É 257)

szerént békeségben. mert látták az én szemeim ate udvezitödet: kit szerzettel (É 258)

munkálkodtok és terhelve vattok. és én meg nyugottlak titeket, vegyétek reátok (É 259)

nyugottlak titeket, vegyétek reátok az én igámot, és tanullyatok töllem, mert (É 259)

igámot, és tanullyatok töllem, mert én szelid vagyok, és alázatos szivü (É 259)

nyugodalmat találtok lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörüséges, és az én (É 259)

én igám gyönyörüséges, és az én terhem. könnyü (É 259)

mondgya ez az Atya, az én mértékem, és hajlandoságom. ez az (É 266)

pusztult, tennen magadért. hajtsd le én Istenem ate füleidet. és halgass (É 268)

és tselekedd meg, ne késsél én Istenem te magadért. mert ate (É 268)

Mondá ismég nékik Jésus, Én el megyek, és kerestek engem (É 270)

ati bünötökben meg haltok, ahová én mégyek ti oda nem jöhettek (É 270)

magát hogy azt mondgya, ahová én mégyek. ti oda nem jöhettek (É 270)

nékik, ti innét alol vattok, én onnét felyül valo vagyok, ti (É 270)

vagyok, ti e világbol vattok, én nem vagyok evilágból, mondottam azért (É 270)

mert ha nem hiszitek hogy én vagyok, meg haltok ati bünötökben (É 270)

engem küldöt, igaz mondo az, én is amiket hallottam ö tölle (É 270)

Fiát. akor meg üsméritek hogy én vagyok, és magamtol. semmit nem (É 270)

nem hagyot engem egyedül, mert én, amik néki kedvesek, azokot tselekeszem (É 270)

{…} Ezekben ahárom szokban foglaltatnak. Én el mégyek, és kerestek engem (É 271)

tsokolni:) hanem féltem hogy az én Istenem tiszteletit emberre ne háritanám (É 280)

hogy senkit ne imádnék. az én Istenemen kivül, és most uram (É 280)

néki, mondgyad hogy üllyön az én két fiam, egyik a jobbodra (É 282)

meg ihattyátoké a pohárt, melyet én meg iszom, mondának azért néki (É 282)

meg ihattyuk. mondá nékik, az én poháromot meg iszátok ugyan., az (É 282)

poháromot meg iszátok ugyan., az én jóbbomra ülni pedig vagy balomra (É 282)

adgyam., hanem akiknek készitetett az én Atyámtól (É 282)

végit, hogy hivesittse meg az én nyelvemet, mert gyöttrettetem, elángban. és (É 288)

És mondá nékik hallyátok az én álmomot melyet láttam, azt álitom (É 292)

a szánto földön, és az én (É 292)

környül álló kéveitek imádnák, az én kévemet, felelének az attya fiai (É 293)

álom, mellyet láttál, nem de én, és az anyád, és az (É 293)

bátyám Ésau szörös ember, és én sima vagyok, ha meg tapogat (É 300)

te fiam, és mondá Jákób, én vagyok ate elsö szülötted Ésau (É 300)

üly le, és egyél az én vadászatombol, hogy meg áldgyon engem (É 300)

ötet mondá, te vagyé az én fiam Esau, felelé én vagyok (É 300)

az én fiam Esau, felelé én vagyok, ö pedíg hozd elö (É 300)

hogy áldgyon meg téged az én lelkem. mellyeket oda vivén. mikor (É 300)

álda ötet mondván. imé az én fiam illattya mint a tellyes (É 301)

de ki vagy te, felelé. én vagyok ate elsö szülöt fiad (É 301)

izben tsalt meg engem. az én elsö szülöttségemet az elött el (É 301)

az atyám házánál bövölködnek kenyerekel, én pedig itt éhel halok meg (É 303)

vigan lakjunk, mert ez az én fiam meg holt vala. és (É 304)

azt mondá valamit szent Agoston. én Istenem én meg elégszem azzal (É 306)

valamit szent Agoston. én Istenem én meg elégszem azzal. akár hová (É 306)

szenttségedet. és örökös tisztaságodot, az én rut és fertelmes életemel. az (É 306)

hozám atyai szivedet, de az én gonoszságom méltatlanná tészen arra hogy (É 307)

ki az ördögöket, ha pedig én belzebub által üzöm ki az (É 312)

találván, mondgya, viszá térek az én házamba, a honnét ki jöttem (É 312)

mondá az aszszonyának, vajha az én uram aprofétánál lött volna, a (É 314)

ruháit és mondá, Isten vagyoké én, hogy ölhesek. és elevenithessek, hogy (É 314)

Eliséusra mondván, ate szolgád az én férjem. meg holt, és te (É 320)

nékem te szolgálodnak semmi az én házamban. hanem egy kevés olaj (É 320)

kérnek. meg lészen nékik az én atyámtol, ki menyekben vagyon, mert (É 323)

vagy hárman esze gyülnek az én nevemben, ótt vagyok közepettek. akor (É 323)

hellyen, amelyen emlékezeti lészen az én nevemnek, el jövök hozád, és (É 327)

mondá. minden plántálás melyet az én mennyei Atyám nem plántált, töviböl (É 330)

aki pedig iszik avizböl, mellyet én adok néki, nem szomjuhozik örökké (É 339)

örökké. hanem a viz mellyet én adok néki, öbenne fel forro (É 339)

nékünk mindeneket, mondá néki Jésus. én vagyok aki veled szollok, és (É 340)

enni, mondá nékik Jesus, az én étkem az. hogy annak akararattyát (É 340)

vet. és más aki arat, én titeket aratni küldöttelek. a melyben (É 340)

akristusnak ezek a szavai az én étkem. a, hogy az én (É 344)

én étkem. a, hogy az én Atyámnak akarattyát tselekedgyem (É 344)

kiálta nagy szoval. tiszta vagyok én, ennek vérétöl, és az egész (É 347)

kinek egyike mondá, kérlek uram., én, és ez az aszszony egy (É 360)

akamarában. harmad nap után hogy én szültem. szüle ez is és (É 360)

félnek tsendeségekor, el vette az én fiamot oldalom mellöl, én te (É 360)

az én fiamot oldalom mellöl, én te szolgálod aluván, és ölébe (É 360)

nappal. találám, hogy nem az én szültem volna, és mondá a (É 360)

akirály, ez azt mondgya az én fiam (É 360)

innét, és ne tegyétek az én Atyám házát, kereskedés házává, meg (É 363)

nem mondá néki, hogy az én népem vétkezet, hanem ate néped (É 366)

nékik Jesus, és mondá az én tudományom nem az enyim, hanem (É 368)

az Istentöl vagyoné, vagy ha én magamtol szollok, aki magátol szóll (É 368)

valo légyek is tudgyátok. és én magamtol nem jöttem, de igaz (É 369)

küldöt, kit ti nem tudtok, én tudom ötet, mert ö tölle (É 369)

ö pedig mondgya vala, hogy én vagyok., mondának azért néki, mi (É 374)

néki, vallyon kértemé fiat az én uramtol. nem mondámé néked, ne (É 380)

kiálta az urhoz, és mondá, én uram Istenem., még az özvegy (É 387)

kiálta az urhoz, és mondá. én uram Istenem., térjen beléje kérlek (É 387)

néki, tavozzál el tölem. mert én bünös vagyok (É 388)

ha itt lettél volna. az én bátyám meg nem holt volna (É 390)

utolso napon. mondá néki Jesus. én vagyok a fel támadás, és (É 390)

ezt. mondá néki. valoban uram én el hittem hogy te vagy (É 390)

néked. hogy meg halgattál engemet. én pedig tudom vala hogy (É 390)

ha it lettél volna, az én bátyám meg nem holt volna (É 392)

ahalálban esik, akristus felelé Mártának, én vagyok a fel támadás, és (É 392)

ha el feletkeznék is, de én el nem feletkezem rolad (É 394)

Ismég szolla nékik Jesus mondván, én vagyok avilágnak világosága, aki engem (É 395)

Jésus, és mondá nékik, ha én bizonyságot tészek is magam felöl (É 395)

is magam felöl, igaz az én bizonyságom. mert tudom honnét jöttem (É 395)

megyek. ti test szerént itéltek, én nem itélek senkit, és ha (É 395)

nem itélek senkit, és ha én itélek, az én itéletem igaz (É 395)

és ha én itélek, az én itéletem igaz, mert egyedül nem (É 395)

mert egyedül nem vagyok. hanem én, és aki engem küldött, az (É 395)

hogy két embernek bizonysága igaz, Én vagyok aki bizonyságot teszek magam (É 395)

ezek a szok, igaz az én bizonyságom. mert tudom honnét jöttem (É 397)

és ti tiszteletlenségel illettetek engem., én pedig nem keresem az én (É 401)

én pedig nem keresem az én ditsöségemet, vagyon a ki keresse (É 401)

mondom néktek, ha ki az én beszédemet meg tarttya. halált nem (É 401)

azt mondod, ha ki az én beszédemet meg tarttya. a halált (É 401)

tészed magadot. felelé Jésus ha én ditsöitem magamot., az én ditsöségem (É 401)

ha én ditsöitem magamot., az én ditsöségem semmi, vagyon aki ditsöit (É 401)

vagyon aki ditsöit engemet. az én Atyám, akit ti mondotok, hogy (É 401)

és meg nem üsmértétek ötet. én pedig üsmérem ötet. és ha (É 401)

Atyátok örvendezet hogy látná az én napomat. látta, és örült, mondák (É 401)

néktek. minek elötte Ábrahám lenne én vagyok. köveket kapának azért hogy (É 401)

illettek engem., nem keresem az én ditsöségemet, vagyon aki keresse, és (É 402)

érteni ezeket a szavait, ha én ditsöitem magamot. az én ditsöségem (É 403)

ha én ditsöitem magamot. az én ditsöségem semmi (É 403)

maga mondá a sidoknak, az én Atyám, akit ti mondotok. hogy (É 403)

Istenetek, minek elötte Ábrahám lenne, én voltam a sidok betü szerént (É 403)

predikállyad ót abeszédet a melyet én néked szollok, és fel kele (É 404)

meg nem találtok, és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek (É 406)

mondá azért nékik Jesus, az én idöm még el nem jött (É 412)

mennyetek fel az innep napra, én pedíg fel nem megyek ez (É 412)

ez innep napra, mert az én idöm még bé nem tellyesedet (É 412)

minden gyülekezetinek, és mondgyad nékik, én ti uratok Istentek, ne lopjatok (É 414)

felebaráttyát, ne esküdgyel hamisan az én nevemre. se meg ne ferteztessed (É 414)

meg ne ferteztessed Istened nevét. én az ur, patvart, ne tselekedgyél (É 414)

féllyed ate uradot Istenedet. mert én vagyok az ur. ne tselekedgyel (É 415)

ne ály felebarátod vére ellen. én az ur, ne gyülöllyed ate (É 415)

boszuságokrol,, szeresed barátodat mint magadot, én az ur, az en törvényemet (É 415)

melyeket én tselekeszem., az én Atyámnak nevében (É 417)

melyeket én tselekeszem., az én Atyámnak nevében, azok bizonyságot tésznek (É 417)

hisztek, mert nem vagytok, az én juhaim közül. az én juhaim (É 417)

az én juhaim közül. az én juhaim, az én szomot halgattyak (É 417)

közül. az én juhaim, az én szomot halgattyak. és én üsmérem (É 417)

az én szomot halgattyak. és én üsmérem azokot,, és követnek engem (É 417)

azokot,, és követnek engem. és én örök életet adok nékik. és (É 417)

ragadgya azokot senki kezemböl, az én Atyám amit nékem adot. nagyob (É 417)

senki, ki nem ragadhattya az én Atyám kezéböl. Én. és az (É 417)

ragadhattya az én Atyám kezéböl. Én. és az Atya. egy vagyunk (É 417)

jó tselekedeteket mutattam néktek az én Atyámtol. azok közül mellyik tselekedetért (É 417)

irva. a ti törvényetekbe, hogy én mondottam Istenek vattok, ha azokot (É 417)

Atya én bennem vagyon. és én az Atyában, keresik vala azért (É 417)

nékik, mert nem vagytok az én juhaim közül. miért mondá nékik (É 418)

szabadulok, mert te vagy az én ditséretem. imé ök mondgyák nékem (É 427)

ur igéje, jöjjön el, és én meg nem haborodtam, téged pasztoromot (É 427)

ne légy te nékem félelmemre. én reménségem vagy, a nyomoruságnak napján (É 427)

üldöznek, és ne szégyenüllyek meg én. féllyenek ök, és ne féllyek (É 427)

féllyenek ök, és ne féllyek én, hozd reájok a nyomoruságnak napját (É 427)

reám uram, és hallyad az én ellenkezöim szavát. vallyon a jóért (É 432)

fizetneké,, hogy vermet ástak az én lelkemnek, emlékezél meg hogy szined (É 432)

és tőrőket rejtettek el az én lábaimnak, te pedig uram tudod (É 432)

en vagyok, ót lészen az én szolgám is. ha ki nékem (É 434)

szolgál. meg tiszteli azt, az én Atyám (É 434)

ur Isten meg nyitotta fülemet, én pedig ellene nem mondok, hátra (É 441)

mondok, hátra nem tértem, az én testemet a veröknek adtam. és (É 441)

a veröknek adtam. és az én ortzámot atépöknek, az én ortzámot (É 441)

az én ortzámot atépöknek, az én ortzámot el nem forditottam a (É 441)

az okáért ollyaná tettem az én ortzámot, mint az igen kemény (É 441)

imé az ur Isten az én segitöm. kitsoda aki engem kárhoztat (É 442)

a sok, ollyanná tettem az én ortzámot mint akemény kö szikla (É 443)

hagyatok békit néki, hogy az én temetésem napjára tarttsa azt. mert (É 444)

mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek (É 444)

nékem az ö igyekezeteket,. és én mint a szelid bárány, mely (É 447)

vágattatot az elök földéböl, az én nepem büneiért vertem meg ötet (É 450)

az ö tudományaval. ö az én igaz szolgám, meg igazit sokakot (É 450)

titeket, abban nem ditsérlek, mert én az urtol vettem, a mit (É 453)

vegyétek, és egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek adatik (É 453)

ti érettetek adatik, ezt az én emlékezetemre tselekedgyétek, hasonlo képen a (É 453)

pohár az uj testámentum az én véremben. ezt az emlékezetemre tselekedgyétek (É 453)

és mondá néki, a mit én tselekeszem. te most azt nem (É 456)

mert az vagyok, ha azért én mostam a ti lábaitokot, ur (É 457)

mert mindenkor vannak szegények veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek (É 463)

kenetet a testemre öntvén, az én temetésemre tselekedte. bizony mondom néktek (É 463)

mit akartok nékem adni., és én ötet kezetekbe adom. azok pedig (É 463)

annak, a mester mondgya., az én idöm közel vagyon. nálad szerzem (É 463)

nálad szerzem a husvetet az én tanitvánnyimal., és tselekedének a tanitványok (É 463)

szomorodván. kezdék egyenként mondani, vallyon én vagyoké uram. ö pedig felelvén (É 463)

el árulta ötet mondván. vallyon én vagyoké Rabbi, mondá néki, te (É 463)

vegyétek., és egyétek, ez az én testem., és vévén apohárt. hálákot (É 463)

ebböl minnyájan, mert ez, az én vérem., az uj testamentumé., mely (É 463)

minnyájan meg botránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom, mondá (É 464)

az által nem a mint én akarom. hanem a mint te (É 464)

nép elött. mondván, ártatlan vagyok én ez igaznak véretöl, ti lássátok (É 467)

mondván, el osztották magoknak az én ruháimat, és az én ruhámra (É 467)

az én ruháimat, és az én ruhámra sorsot vetettek, és ülvén (É 467)

nagy szoval, mondván: {…}, az az. én Istenem, én Istenem (É 467)

mondván: {…}, az az. én Istenem, én Istenem (É 467)

ö véle, de ne az én akaratom, hanem a tiéd légyen (É 470)

irtoztato dolgokot, mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, az az (É 470)

második soltárban is irva vagyon. Én Fiam vagy te, én ma (É 509)

vagyon. Én Fiam vagy te, én ma szültelek tégedet (É 509)

külömbözteti tehát ötet. atöbb emberektöl. Én tészem le azt magamtol. hatalmam (É 511)

és mondá nékik, békeség néktek, én vagyok ne féllyetek, meg haborodván (É 511)

Atyám el küldöt engemet., ugy én is el küldelek titeket (É 513)

ne mondanák mint kain. Az én gonoszságom igen nagy, hogy nyerhesek (É 517)

gonoszságom igen nagy, hogy nyerhesek én azért botsánatot. ez okáért tsak (É 517)

nékik, mert el vitték az én uramat. és nem tudom hová (É 524)

meg hová tetted, ötet és én el viszem ötet mondá néki (É 524)

Atyámhoz, és ati Atyátokhoz, az én Istenemhez. és ati Istenetekhez, El (É 524)

miket parantsoltam néktek, és imé én veletek vagyok világ végezetig (É 529)

ezek a szavai az urnak, én veletek vagyok minden nap világ (É 532)

engem el küldöt az Atya, én is elküldelek titeket. ezeket mondotta (É 540)

az ujodat és lassad az én kezeimet, és hozd ide akezedet (É 540)

ide akezedet és botsásd az én oldalamban, és ne légy hitlen (É 540)

felélé Tamás és mondá neki, én uram. és én Istenem, mondá (É 540)

mondá neki, én uram. és én Istenem, mondá néki Jésus, mivel (É 540)

Én vagyok ajó pásztor, ajó pásztor (É 543)

nintsen néki közi a juhokhoz, én vagyok ajó pásztor, és üsmérem (É 543)

mint engem az Atya üsmér, én is üsmérem az Atyát, és (É 543)

üsmérem az Atyát, és az én lelkemet le teszem az én (É 543)

én lelkemet le teszem az én juhaimért, egyéb juhaim is vannak (É 543)

el kel hoznom, és az én szomot halgattyák, és egy akol (É 543)

vévén azt mondgya, ez az én testem. és abort vévén. ez (É 550)

és abort vévén. ez az én vérem. ebböl következik, hogy jelen (É 550)

szomoruság töltötte bé sziveteket, de én igazságot mondok néktek, használ néktek (É 553)

mit kérendetek az Atyámtol az én nevemben., meg adgya néktek, eddig (É 558)

eddig nem kértetek semit az én nevemben., kérjetek, és el veszitek (É 558)

felöl, azon anapon. kértek az én nevemben, és nem mondom néktek (É 558)

és nem mondom néktek, hogy én kérem az Atyámot érettetek, mert (É 558)

engem. és el hittétek hogy én az Istentöl jöttem ki. ki (É 558)

és ad néki valamenyi kel. én is mondom néktek, kérjetek. és (É 563)

melyet hallottátok. (ugy mond) az én számbol, mert jános vizzel keresztelt (É 567)

ezek a jelek követik, az én nevemben ördögöket üznek ki, új (É 570)

pedíg el jövend avigasztalo kit én néktek küldök. az Atyátol, az (É 576)

óra, azokrol meg emlékezetek, hogy én meg mondottam néktek (É 576)

ha ki engem szeret, az én beszédimet meg tarttya, és az (É 580)

aki engem nem szeret, az én beszédimet meg nem tarttya, és (É 580)

pedig, kit az Atya az én nevemben küld., atiteket meg tanit (É 580)

mondok, békeséget hagyok néktek, az én békeségemet adom néktek, nem ami (É 580)

se ne félyen, halottátok hogy én mondottam néktek, el megyek, és (É 580)

aki engem nem szeret. az én beszédimet meg nem tarttya (É 581)

bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok ajuhok ajtaja, minnyájan valamenyin (É 589)

és nem halgatták öket ajuhok, Én vagyok az ajtó, én általam (É 589)

lopjon, és öllyön, és veszessen. én jöttem hogy életek legyen, és (É 589)

engem küldöt, vonsza ötet, és én fel támasztom ötet az utolso (É 593)

én bennem, örök élete vagyon, én vagyok az életnek kenyere. az (É 593)

abbol eszik, meg ne hallyon, Én vagyok az élö kenyér. ki (É 593)

örökké él; és kenyér melyet én fogok adni, azén testem avilág (É 593)

kenyér melyet én fogok adni, azén testem avilág életéért (É 593)

a miket parantsoltam néktek, és én imé veletek vagyok minden nap (É 606)

ha ki engem szeret, az én beszédemet meg tarttya, és az (É 611)

beszédemet meg tarttya, és az én Atyám is szereti ötet, és (É 611)

Mert én az urtol vettem. amint elötökben (É 618)

vegyétek, és egyétek, ez az én testem. mely ti érettetek adatik (É 618)

ti érettetek adatik, ezt az én emlékezetemre tselekedgyétek, hasonlo képen apohárt (É 618)

apohár az uj testamentum, az én véremben. ezt az emlékezetemre tselekedgyétek (É 618)

Mert az én testem. bizonyal étel. és az (É 620)

testem. bizonyal étel. és az én vérem. bizonyal ital. aki eszi (É 620)

bizonyal ital. aki eszi az én testemet. és isza az én (É 620)

én testemet. és isza az én véremet. én bennem marad, és (É 620)

véremet. én bennem marad, és én öbenne, a mint engem el (É 620)

el küldöt az élö Atya, én is élek az Atyáért, és (É 620)

mondgya akristus, a ki az én testemet eszi, és az én (É 621)

én testemet eszi, és az én véremet isza, én bennem marad (É 621)

isza, én bennem marad és én ő benne, ezt ahasznot szerezi (É 621)

ezek a szók, a mint én élek az Atyáért, aki észen (É 621)

jöni hogy meg tellyék az én házam. mondom pedig néktek. hogy (É 625)

hivatattak, meg nem kostollya az én vatsorámot (É 625)

nékem. mert meg találtam az én juhomot aki el veszet vala (É 632)

aki pedig öl, iteletre köteles, én pedig mondom néktek, hogy minden (É 646)

ö aratására, mennyetek el, imé én el küldelek titeket, mint abárányokot (É 652)

vészlek titeket, hogy a hol én vagyok, ti is ót legyetek (É 658)

ót legyetek, és a hová én megyek, tudgyátok. s’ az utat (É 658)

az utat, mondá néki Jesus, én vagyok az út. az igazság (É 658)

az Atyát, nem hisziteké hogy én az Atyában. és az Atya (É 658)

bennem vagyon, az ígéket melyeket én néktek szollok, magamtol nem szollom (É 658)

tselekeszi atselekedeteket. nem hisziteké hogy én az Atyában, és az Atya (É 658)

bennem hiszen. a mely tselekedeteket én tselekeszem. öis tselekeszi, nagyobakot is (É 658)

nagyobakot is tselekeszik ezeknél, mert én az Atyához megyek, és valamit (É 658)

és valamit az Atyátol az én nevemben kértek, azt tselekeszem, hogy (É 658)

az ur ezeket a szokot. Én vagyok az út, az igazság (É 659)

azoknak, kik eltévelyedtek, avilág uttyain, Én vagyok az út. és más (É 659)

setéttségben, és gyenge hitben vannak, Én vagyok az igazság és meg (É 659)

azoknak kik avéteknek halálában vannak. Én vagyok az élet én azért (É 659)

vannak. Én vagyok az élet én azért jöttem hogy aholtakot fel (É 659)

Mit tésznek ezek a szók, én az Atyában vagyok, és az (É 660)

nem látták amit hirdettek. de én láttam a mit hirdetek, én (É 667)

én láttam a mit hirdetek, én mennyei dolgokrol szollok néked, azokot (É 667)

a láthatta aki ótt volt, én pedig ótt voltam., és onnét (É 667)

titkait ki nyilatkoztassam. az embereknek, én mennyei mester lévén, onnét hoztam (É 667)

prédikálom amit ótt láttam. és én, nem tsak Istentöl küldetet mester (É 667)

meg emlékezet nevemröl. és tette azén számot, mint az éles kardot (É 669)

el engem., és mondá nékem, én szolgám vagy te. Izrael, mert (É 669)

mert benned ditsekedem., és mondék én, heában munkalkodtam ok nélkül, és (É 669)

emésztettem meg erömet, azokáért az én itéletem az urral. és az (É 669)

itéletem az urral. és az én munkám, az én Istenemel. és (É 669)

és az én munkám, az én Istenemel. és most, azt mondgya (É 669)

elött., és az én Istenem lett én eröségem, és (É 670)

és az én Istenem lett én eröségem, és mondá, kevés nékem (É 670)

az Atyám, ki mennyekben vagyon. én is mondom néked hogy te (É 678)

Az én szerelmesem szava, imé ö jö (É 683)

által ugordván ahalmokot, hasonlo az én szerelmesem avad ketskéhez, és a (É 683)

nézdegelvén arostélyok által, imé az én szerelmesem szól nékem, kely fel (É 683)

szól nékem, kely fel. siess én szeretöm, én galambom, én szépem (É 683)

kely fel. siess én szeretöm, én galambom, én szépem, és jöj (É 683)

siess én szeretöm, én galambom, én szépem, és jöj el. mert (É 683)

ki eresztettek illattyokot. kely fel én szeretöm, én szépem, és jöj (É 683)

illattyokot. kely fel én szeretöm, én szépem, és jöj el. én (É 683)

én szépem, és jöj el. én galambom, a kö szikla lyukaiban (É 683)

aszszony ezen szokal. hallom az én szerelmesem szavát (É 683)

hogy az én uram annya én hozám jöjjön, mert imé ahogy (É 686)

ate köszöntésed szava lön az én füleimben., örömel röpöse a magzat (É 686)

örömel röpöse a magzat az én méhemben, és boldog vagy aki (É 686)

és mondá Mária.. magasztallya az én lelkem az urat. és örvendezet (É 686)

az urat. és örvendezet az én lelkem, az én üdvezitö Istenemben (É 686)

örvendezet az én lelkem, az én üdvezitö Istenemben (É 686)

ezekböl a szavaibol. Magasztallya az én lelkem az urat, és örvendezet (É 687)

az urat, és örvendezet az én lelkem, az én üdvezitö Istenemben (É 687)

örvendezet az én lelkem, az én üdvezitö Istenemben (É 687)

bennek az egész Anyaszent egyháznak, Én nálam nélkül semit sem tselekedhetek (É 708)

világoság fiainál. az ö nemekben, én is mondom néktek, szerezetek magatoknak (É 710)

nékik, irva vagyon, hogy az én házam, imádságnak háza, ti pedig (É 719)

mondá. uram távozál töllem, mert én bünös vagyok (É 727)

meg jelent nékem is, mert én leg kiseb vagyok az Apostolok (É 729)

hanem bövebben munkálodtam minnyájoknál, nem én pedig. hanem az Isten malaszttya (É 729)

nélkül, mert utánna tészi. nem én pedig. hanem az Isten malaszttya (É 731)

igazitani, mondá Jésusnak, kitsoda az én felebarátom, felelvén pedig Jesus. mondá (É 737)

és valamit ezen felyül költesz, én mikor meg térek, meg adom (É 737)

mondá, hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet. és midön látná Jésus (É 751)

néki, siket, és néma lélek, én parantsolom néked meny ki belölle (É 751)

akaratbol, mert el fordult az én haragom ö rollok, én mint (É 754)

az én haragom ö rollok, én mint aharmat, Izrael virágozni fog (É 754)

Efraim, mire többé nékem abálványok, én meg halgatom, és én igazgatom (É 755)

abálványok, én meg halgatom, és én igazgatom ötet. mind a zöldellö (É 755)

Kérlek azért titeket én fogoly az urban. hogy méltán (É 789)

mondván, mondá az ur, az én uramnak, üly az én jobbomra (É 792)

az én uramnak, üly az én jobbomra, mig az ellenségidet sámollyá (É 792)

Hálákot adok az én Istenemnek érettetek, mindenkor, az Isten (É 796)

a szolga tarsodon; a mint én könyörültem rajtad, és meg haraguván (É 816)

minden adoságát. igy tselekeszik az én menyei Atyám is veletek, ha (É 816)

Hálákot adok az én Istenemnek, minden ti rolatok valo (É 818)

szivemben tartalak titeket, és az én fogságomban. és az Évangyélium oltalmazásában (É 819)

hogy minnyájan társaim legyetek, az én örömömben. mert bizonyságom az Isten (É 819)

Legyetek én követöim atyám fiai, és vegyétek (É 824)

szerelmes, és kivánatos atyám fiai, én örömem. és én koronám, igy (É 824)

atyám fiai, én örömem. és én koronám, igy állyatok az urban (É 824)

az Évangyéliumban kelemennel, és az én több segitöimmel. akiknek nevek az (É 824)

föld el mulnak. de az én beszédim el nem mulnak (É 834)

akristus maga mondgya, ez az én testem. ót vagyon tehát a (É 836)

keresem, a kit szeret az én lelkem. kerestem ötet és nem (É 837)

örzik, láttátoké akit szeret az én lelkem. egy kevesé midön meg (É 837)

meg találám akit szeret az én lelkem., és meg fogám ötet (É 837)

uttzákon, keresem akit szeret az én lelkem. meg mutattyák mitsoda szorgalmatoságal (É 837)

nékik. mert el vitték az én uramat. és nem tudom hová (É 838)

meg nékem hová tetted, és én el viszem ötet, mondá néki (É 838)

mondgyad nékik, fel megyek az én Atyámhoz, és ati Atyátokhoz. az (É 839)

Atyámhoz, és ati Atyátokhoz. az én Istenemhez, és ati Istenetekhez, el (É 839)

akristus Jesusban, az Evangyélium által, én szültelek titeket (É 841)

néki, mondgyad hogy üllyön az én két fiam. egyik ate jobbodra (É 842)

kértek, meg ihattyátoké apohárt, amelyet én (É 842)

meg ihattyuk. mondá nékik, az én poháromot meg iszátok ugyan, az (É 843)

poháromot meg iszátok ugyan, az én jobbomra ülni pedig. vagy balomra (É 843)

hozzája. anagyságos ditsöségtöl. Ez az én szerelmes Fiam kiben nékem kedvem (É 845)

szozat aködböl. mondván, Ez az én szerelmes Fiam, kiben nékem jól (É 847)

szolgál, engem kövesen., és ahol én vagyok. ót lészen az én (É 851)

én vagyok. ót lészen az én szolgám is, ha ki nékem (É 851)

szolgál, meg tiszteli azt. az én Atyám, most az én lelkem (É 851)

az én Atyám, most az én lelkem meg háborodot. és mit (É 851)

evilág fejedelme ki vettetik, és én ha fel magasztaltatom, a földtöl (É 852)

meg nyugodtam. és Jérusálemben az én hatalmom. és meg gyükereztem a (É 854)

betsülletes nép közöt, és az én Istenem részében az ö öröksége (É 854)

a szenteknek tellyes voltában az én lakásom. mind a tzedrus, alibanuson (É 854)

a ki engemet teremtett, az én hajlékomban nyugodot (É 855)

ö aratására, menyetek el, imé én el küldelek titeket, mint abárányokot (É 863)

nem voltak a mélységek, és én (É 866)

nehézségel, ahalmoknak elötte születtettem vala én, még a földet nem teremtette (É 867)

a föld kerekségén, és az én gyönyörüségem, az emberek fiaival lenni (É 867)

boldogok a kik örzik az én utaimat, halgasátok az oktatást, és (É 867)

magát. mondván, a ki az én testemet eszi, és az én (É 868)

én testemet eszi, és az én véremet isza, a bennem lakik (É 868)

isza, a bennem lakik, és én ö benne (É 868)

bé fogad egy illyen kisdedet, én nevembe, engem fogadbé, a ki (É 880)

fogad egy illyen kisdedet, az én nevemben, engemet fogad bé (É 881)

választottatok engemet, mondá atanitványinak, hanem én választottalak (É 884)

evilágbol valok nem vattok, hanem én választottalak titeket evilágbol. azért gyülöl (É 885)

titeket evilág. meg emlékezetek az én beszédemröl, melyet én mondottam néktek (É 885)

emlékezetek az én beszédemröl, melyet én mondottam néktek, nem nagyob a (É 885)

titeket is üldöznek, ha az én beszédemet meg tartották, atiéteket is (É 885)

tarttyák, de ezeket mind az én nevemért tselekszik néktek, mert nem (É 885)

de ezt az utolso dolgot én magamra válalom,, hanem, ha a (MN 10)

egy nehány napig valo mulattságra. én azt nem tsak örömmel. de (MN 10)

igen rövid a lakadalmokig, az én gondolatom a, hogy ma péntek (MN 10)

nagy dolog volna. a. ha én azt végbe nem vihetném. abban (MN 11)

rend alá akarjuk vetni magunkot, én, mondá honoria. valo arend tartást (MN 12)

törvényt szabjak. mondá honoria. az én gondolatom a, hogy a férfiak (MN 12)

nekem meg engedi. tekintvén honoriára. én nem bánom hilária, és ugyan (MN 12)

féle törvény leszen a, mert én is atöbbivel meg akarom azt (MN 12)

meg akarom azt tartani. az én törvényem abbol áll. hogy ugy (MN 12)

el vitték, és el rejtették, én magamban érzem a boszu állást (MN 17)

Ah! az én atyám, aki oly kegyességel nevelt (MN 17)

szivében. noha azt gondoltam, hogy én vagyok az (MN 17)

légyen hozám. magam is sajditottam én azt de ki akartam verni (MN 18)

is igy fog tselekedni. ezt én már szép eleonorám el végeztem (MN 22)

meg láthatod. hogy egyenesek az én szándékim. mivel igazán meg vallom (MN 22)

kedves beátrixom. mondá erre eleonora én még elöre tudtam hogy ezeket (MN 23)

mondani. de kérlek, mit tsinállyak én itt, ugy legyek mint a (MN 23)

nagy dologhoz akarsz fogni. de én, mondá nevetve. a kinek. se (MN 23)

a vér ontást szomjuhozák, látom én azt aszonyom hogy magad szintén (MN 23)

keserüségben esék éléonora után. az én keserüségem mód nélkül valo uram (MN 25)

lehetetlen nagyob keserüséget érezned mint én érzek, mind azon által az (MN 25)

érzek, mind azon által az én szivem tsak reménli hogy még (MN 25)

néki, ö arra. kész volna, én, mondá néki dom fernánd. mikor (MN 26)

kedved vagyon nékem abban szolgálni. én tégedet aport rojálba küldelek, olyan (MN 27)

szinte kerm hatalmában volnais, de én azt meg tudom (MN 27)

el vesztet volna, és az én eltávozásom segitette meg változását. nem (MN 28)

fél viszá valo menetelemen, valamint én azt ohajtottam gyengeségböl, uesbi ezen (MN 28)

el ne hagya. lunleit, mert én ate kérésedre ugy botsátom el (MN 30)

magánosan lévén lunleivel. mondá néki. én azon eleget nem tsudálkozhatom hogy (MN 31)

akaromnak., ha valamiben kivánod szolgálatomot, én ollyan jó akarod vagyok. a (MN 31)

mondottam hogy ki légyek., az én szerencsétlenségemet is elödbe kel adnom (MN 32)

el. és nyugodgyál meg az én igéretemen. és hüségemen a melyet (MN 35)

Ivon akarattyához is alkalmaztatá magát, én minden kételkedés nélkül. követni fogom (MN 35)

fernánd jelen valo léte. az én aszonyi gyengeségemben viszá tett, szükséges (MN 35)

Commendása sintsen jób állapotban mint én. és hogy nehezen vihetné azt (MN 37)

vigyáz mitsoda gondgya vagyon reád. én pediglen helyette. gyakrabban el fogok (MN 37)

mondá néki dom fernánd, hogy én az anglusok rabja vagyok. Ivon (MN 38)

viszá az életre. engemet. hogy én házas volnék. hogy én meg (MN 39)

hogy én házas volnék. hogy én meg szegtem volna eleonorának ahitemet (MN 39)

maga, többet mondhat néked mint én, de azt el mondhatom, és (MN 39)

kérlek uram én is tégedet mondá uesbi, ne (MN 39)

ellened, és mond meg az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga (MN 40)

ugyan magad vagyé az akit én ohajtok. ezeket a szokot szaszor (MN 40)

kedves leányom. leheté a. hogy én tégedet ismét meg láttalak, ezeket (MN 42)

látod mondá néki. hogy az én atyámnak öléböl és a mátkámnak (MN 44)

hogy szabad vagy. és hogy én tsak dom fernándal lehetek szerencsés (MN 44)

foglak ezután látni, és az én társam szüntelen fog tégedet látni (MN 44)

rendelt helyre gyülekezvén. Constantia mondá. én látom. hogy nem tsak férfiak (MN 46)

a büntetés alá vetethetünk. hanem én azt tanácsolom a kis aszonyoknak (MN 46)

senki se kivánnya töllem. hogy én most hoszu historiát (MN 46)

ha tsak nem olvasom. mivel. én most tsak arrol gondolkodom a (MN 47)

és a vallásodot meg változtatod, én tegedet oly gazdagá tészlek. hogy (MN 50)

legyen melletted halálom. és az én utolso tekintetemel, had nézek az (MN 54)

utolso tekintetemel, had nézek az én Császáromra (MN 54)

ate halálod el végezné az én életemet. tarsd meg magadot én (MN 54)

nem éreztenek; botsás meg az én nagy szeretetemnek. hogy ha azt (MN 69)

néked nyujtok valoságal szerencsésé tehet, én a magamét abban fogom tartani (MN 69)

azt kivánnya., hogy téged szolgalhasson. én pedig arra kérlek hogy vegyed (MN 81)

és szánakodást láthatnád. miröl vádolhatnálak én tégedet, miben lehetnél vétkes. én (MN 84)

én tégedet, miben lehetnél vétkes. én nem azon férjed vagyoké mindenkor (MN 84)

valo bizonysága vagyok szerencsétlenségednek. azt én el fogom rejteni az egész (MN 84)

eleget., a mi engemet illet. én azért köteleségel vagyok hozád, és (MN 86)

nem vagy hozám nagyob bizodalomal. én aki anyiszor mutattam hozád. atyai (MN 86)

melyet az egész udvarom tsudállya, én jól tudom minden szerencsétlenségidet. a (MN 86)

it kérdé a királyné. az én szerencsétlenségemnek két társa vagyon itt (MN 89)

három rabnak életeket, ezek az én hazámbol valok., szánakodásal vagyok hozájok (MN 89)

hogy ha aszonya vagy az én sorsomnak. hogy ne lennél az (MN 89)

mondá nékik, én meg mentettem életeteket,. és azt (MN 90)

azok ollyan félék,, a melyekben én soha sem találhatok könnyebülést, azért (MN 90)

az elött, illyen indulatokot az én szivemben (MN 91)

a királynénak. az ö joságárol én más képpen gondolkodom mint magad (MN 91)

eszemben a leányom. ihon ezek azén gondolatim. talám en jobban ki (MN 91)

királyné, meg tsalod magadot az én köny hullatásim iránt, mivel nem (MN 92)

félelem. okozák köny hullatásimot, az én kedves férjem. akiröl beszéllettem már (MN 92)

olyan népnek mulattságára. a melynek én királynéja vagyok. ez ugy meg (MN 92)

azoknak életekért. a kikhez vagyon azén életem kötözve (MN 92)

Ne kételkedgyél aszonyom az én hüségembe felelé saida, mert a (MN 92)

nyugodalomban. és a mely az én boldogságomot akadályoztattya, mindennel tartozom neked (MN 92)

a királyne erre hirtelen mondá. én ö érette felelek, és hogy (MN 93)

tartoztatom mellettem. hogy zálogul legyenek azén fogadásomnak (MN 93)

hogy had láthatná meg az én nagy fájdalmimot. azután elé beszéllé (MN 94)

ideje vagyon hogy elé beszéllyem én is az én historiámot, most (MN 95)

elé beszéllyem én is az én historiámot, most a sultán., a (MN 95)

tudhatom mely felé tartot az én veszedelmes hajom, de azt jol (MN 96)

köny hullatásokot ejték, azután az én meg szabaditoim, annyi orvoságot adának (MN 96)

nékik bizonyos nyereség volna, az én igéretem. pedig nékik bizonytalannak láttzik (MN 97)

mértekje nem lett volna az én keserüségemnek. az én iffiu társamnak (MN 97)

volna az én keserüségemnek. az én iffiu társamnak. okos. és vigasztalo (MN 97)

Én azt szerencsétlenségnek nevezém. a mi (MN 98)

velem volt, nékem adá, és én saidának nevezém. hogy a maga (MN 98)

kel változtatnod. mindenek láttára, az én hatalmom meg nem menthet tégedet (MN 99)

azokot az aszonyokot kik az én kastélyomban vannak. bé zárva. hogy (MN 99)

bé zárva. hogy kövessék törvényinket. én tegedet szeretlek, és noha tartoznám (MN 99)

melyet néked akarok adni. az én népem. és az én udvarom (MN 99)

az én népem. és az én udvarom el hitetik magokal hogy (MN 99)

szivedben., a melyen áll az én boldogulásom (MN 99)

a midön meg nyerém életeteket. én titeket mihent meg láttalak mindgyár (MN 100)

éretted kel hartzolnom. senki az én bátorságomot meg nem gyözheti, mivel (MN 101)

meg indulhass holnap után. az én tanácsom arra reá állot. hogy (MN 102)

te légy feje hadamnak. az én népem annyira meg unta már (MN 102)

fogja illetlen dolognak tartani ha én rend kivül valo modot keresek (MN 102)

keresztény vagy is. de az én hadam örömel fog néked engedelmeskedni (MN 102)

alhatatlanságbol hadlak el. tégedet. mivel én a ferjemet. atyámot. és az (MN 105)

kiket nekem adtál volt. az én férjem veszedelemre tévén életét éretted (MN 105)

volna. azért látod hogy az én rendem. és hitem mire kötelez (MN 105)

gondolom hogy örömel el fogadod. én elvirt szeretem., és ötet kérem (MN 108)

igen szerencsétlenek vagyunk, elvir és én. hogy az uri dom baltazár (MN 108)

Elvir magát. dom sebastienhez kötelezte. én is már oda igértem. és (MN 108)

Az én szándékom sem a felelé dom (MN 109)

tartoztathatnak tégedet., tudd meg az én szándékomot. és ha olyan vak (MN 109)

veszedelemre tegyed életedet és az én meltoságomot (MN 109)

Én gyülölöm Dom baltazárt. felelé Elvir (MN 110)

pedrétöl. és fö képen az én hüségemtöl. azt pedig tellyeségel meg (MN 110)

szándékodot, mivel azt tudhatod: hogy én másnak rendeltettem az én szüléim (MN 113)

hogy én másnak rendeltettem az én szüléim választásokbol. és a magam (MN 113)

el elötted, tud meg azt azén számbol urám. mondá pirulva, hogy (MN 113)

számbol urám. mondá pirulva, hogy én szeretek, és engemet szeretnek, és (MN 113)

más, dom sebástienen kivül az én szivemet nem birhattya, ez olyan (MN 113)

sem szerethetlek. és hogy az én szeretetem holtig valo lesz. a (MN 114)

te társadhoz. ezek uram az én szivemnek titkai. nem akarom azokot (MN 114)

a melyet akarnak tenni az én hajlandoságomon, eröltetvén engemet arra. hogy (MN 117)

semmi sem engesztelheti meg. az én üldözöimet. és azt akarják, hogy (MN 117)

meg másolván. szent igéretimet. azért én is alábaihoz borulok annak, akiért (MN 117)

hághatom. kérlek. arra, hogy az én el szaladásomot. ne tulajdonittsad senkinek (MN 117)

hogy meg ne gátollyák. az én rejtékemnek helyét. tsak akor tudgyák (MN 117)

és mondá néki, dom baltazár. én neked nagy dolgot (MN 118)

Én rejtettem el Elvirt. fel kiálta (MN 119)

hád ne tsaladkozam meg az én várásomban. és a te várásodot (MN 121)

nyujtván, a menyek bizonysági. az én igazán valo szavaimnak., ezekre. a (MN 121)

köteleség ellene fog állani, az én leg artatlanab gondolatimnak is. emár (MN 122)

azt az életet, a melyért. én fel áldoztam az enyimet (MN 123)

eszerént beszélnek rend szerént, az én idöm béli emberek az olyan (MN 125)

olyan iffiaknak mint magad, de én más utat követek, és leg (MN 125)

midön egyedül marada. mondá. alvaré én fel tettem azt magamban hogy (MN 125)

kegyetlen Elvir bizonysága légyen halálomnak. én viszá akarok menni lisbonában. ha (MN 125)

kérni. a tegnapi dologért, az én nagy szeretetem, és a kár (MN 126)

arra nem kel vigyázni hogy én mely felé veszem utamot. minden (MN 127)

egy aránsu egy bujdosonak, az én földem. közél vagyon ahoz. a (MN 127)

borullyon. okos eleonora. mondá néki. én abban bizonyos vagyok., hogy ha (MN 128)

magát. hogy lisbonában viszá tért. én azért rettegek. ki sem megyen (MN 128)

tselekedtem. hogy nem akarod. hogy én tsendes napokot szerezek magamnak (MN 129)

meg bátoritván magát mondá. Aszonyom. én nagy dolgot akarok néked mondani (MN 129)

nem mondhattya titkát tsak néked, én már a házamban bé hoztam (MN 130)

hogy a más birtokában láthassalak. én azt az életet a melyet (MN 131)

a nagy pirongatásal vagy hozám. én tégedet, mondod. gyalázlak. és bestelenittelek (MN 131)

mitsoda állapotban látlak, az, az én más félelmimet el üzi. a (MN 132)

is reá állok. de az én igazán valo meg vallásomért. két (MN 132)

ne szóly. mivel már most én azt meg nem halgathatom. ha (MN 132)

a két dolgot meg tartod., én sem titkolom el elötted, a (MN 132)

mind azon által. látom az én igasságtalan pirogatásimot. és azt: hogy (MN 132)

szereselek. és a menyek az én bizonyságim. hogy ha az életedet (MN 133)

még többet is mondok. mert én sürgettem magam házaságomot., mivel attol (MN 133)

a dolog ugy kivánta. hogy én magamot fel aldozam. azért. hogy (MN 133)

mint hogy nem tudod az én végsö szándékomot., ha tsak tudodra (MN 133)

szerettel engemet, de megintlen. az én igyekezetem hogy tégedet el felejthesselek (MN 134)

hogy tégedet el felejthesselek., az én jó erkölcsömet bizonyittsa meg neked (MN 134)

az a vigasztalásom szerentsétlenségemben. hogy én mentettelek meg ahaláltol, egy szoval (MN 134)

én nekem ne felely. mert én azt magamnak mind meg mondom (MN 134)

hogy mitsoda állapotban vagyon. valamint én meg tekintem a tiédet. és (MN 134)

tekintem a tiédet. és az én rajtad valo hatalmomnak. adgyad azt (MN 134)

hirt. mondá a dajkájának. Eleonora, én jobban által látom ezt a (MN 139)

a dolgot mint sem gondolod. én azt jól tudom hogy dom (MN 139)

részt nem kellene vennem. az én köteleségem azt hoza magával. hogy (MN 139)

Én el akarok indulni. goa városában (MN 139)

nem eleonora. feleló erre Elvir. én ötet nem szeretem. de a (MN 139)

annyának. ne félts engemet. aszonyom., én nem igyekezem a dom baltazár (MN 141)

dom baltazár kedvetlenül. hogy az én távul valo létem nagy kárt (MN 142)

szükségeseb volt, mint sem az én jelen létem. ezek a boszontó (MN 143)

olyan kevés esztendöjü aszszony mint én vagyok, ne legyen ollyan sokára (MN 143)

tudod magadot el titkolni, de én azt nem keresem hogy mi (MN 143)

maradtál volna, mivel a volt azén akaratom: de onnét ki jöttél (MN 143)

állapotban a melyben vagyok, az én társam ide érkezet. ö itt (MN 144)

mindenkor tsak véle lészesz. az én napjaim. a sirásban. és a (MN 144)

kegyetlen. ne gondollyad azt. hogy én tsendeségel tekinttsem az ö gyözedelmét (MN 144)

kivánna tölle a vice királyné. én aszszonyom mondá néki. el nem (MN 146)

tudtodra adom. hogy mit gondolok én ez iránt. én nekem ugy (MN 146)

mi lesz a levelben. az én tanátsom a. ha jová hagyod (MN 146)

valok. de igasságtalanok és kegyetlenek, én pedig rab lévén. a szivem (MN 146)

szivem szánakodo, a te szerentsétlenségedben én részt veszek, de ide okoság (MN 146)

panaszolkodgyál. tsak rollam. és az én durva tselekedetimröl. de söt még (MN 147)

szolgáloja. valamely reszt vegyen az én szomoruságimban, valamely nehezen hihetem el (MN 147)

akar mely szándékban légy. az én szándékom nem a hogy beszéllyek (MN 147)

Aszonyom, felelé erre thamár. én azt jol tudtam hogy illyen (MN 147)

tegyek avétekért. a melyben az én kevélységem ejtet engemet., méltonak gondolván (MN 149)

egészen enyim nem lehetz. és én nem élhetek. ha tied nem (MN 149)

az igasságos dolog. uram. hogy én áldoztassam fel. boldog volnék, hogy (MN 150)

boldog volnék, hogy ha az én halálomal szerentséssé lehetnél (MN 150)

veszen el. mint sem az én fejdelem aszonyom. mely kedves elöttem (MN 150)

kedves éléonoram felelé dom sebastien. én neked igen keveset adhatok, söt (MN 151)

vicé királyné életére vigyáz, az én tanácsom a volna. hogy valami (MN 152)

láttya. nekem mindenkor integet. de én. láttatlanná tettem. féltem hogy el (MN 152)

néki olyan ditséretet felöllem. hogy én mind hasznos. mind szükséges lehetek (MN 153)

jár., hogy azt el titkollyad. én mindenekben kivannék szolgálni Elvirnek, de (MN 155)

eleonora bizonyságot tenni néki az én hozája valo hüségemrol. tselekedgyed had (MN 155)

üsmerik. ad oda néki, beszéllek én véle. az iránt. Isten hozád (MN 155)

isák. ha azt akarod hogy én is szollyak mellettek. szolgály nékem (MN 156)

thamár. felelé álváré hogy az én társamot másal kéresed arra, mivel (MN 158)

forditasz valamely szolgálatodra.? nem volnéké én hozád ollyan hüségel mint a (MN 158)

meg kel néked. mondanom atitkomot. én tégedet tisztellek., és reád nem (MN 158)

nem szerethetlek. hogy ne félttselek. én azt meg sajditottam hogy isák (MN 158)

hogy isák néked levelet hordozot. én néki ez iránt szollottam. ö (MN 158)

hogy egész hitellel lehetz az én társamhoz. és hozám, olyan dologrol (MN 158)

hogy isák tudtunkra nem adta, én hamaréb jöttem ide mint ö (MN 160)

hogy talám nem tudod. de én vagy igen meg tsalom magamot (MN 161)

semmi meg nem mentheti vétkemet, én tégedet. nagyon meg gyaláztalak, eleget (MN 164)

olyan dolgot magokra ne válallyanak. én pediglen érzem. hogy a meny (MN 164)

azokot helyre hozam és az én halalom lészen egyedül az a (MN 164)

asztalon volt. meg találod. az én utolso akaratomot, de kérlek. hogy (MN 166)

meg engedi. hogy hajora ülhes, én ezt a ládácskát eleonorára bizom (MN 166)

fogod aszonyom abban látni az én hozád valo tiszteletemet; reménlem, és (MN 166)

magamnak azal hizelkedem. hogy az én utolso oráim., meg nem engedik (MN 166)

Én nem szollok néktek. az ö (MN 168)

azért el sem titkolhattam. kork. én szeretek. de olyan de olyan (MN 173)

a miénk. de hogy reménlhetném én azt. hogy kivenne a szegénységböl (MN 175)

hogy kivenne a szegénységböl. mivel én néki soha semmi szolgálatot nem (MN 175)

Mind azon által. mondá kork. én akarnám öket látni. énnekem elég (MN 175)

elég üsmerettségem vagyon udvarnál., és én öket valamely nagy uri aszony (MN 175)

segittsed magadot, addig a még én öket el helyheztetem (MN 175)

hogy a leányidot meg tsallyam. én elötted akarok vélek beszélleni. amit (MN 175)

néki. botsásd meg aszonyom, az én vakmeröségemet, mint hogy igazán ki (MN 176)

a mit ennekem arrol mondottanak. én ezt meg viszem a királynak (MN 176)

az elméjiböl. és mondá néki. én ezt soha sem vallottam volna (MN 178)

kialtá. kedves Editam, hová leszék én.? kedves Etelgivám felelé néki. várjad (MN 179)

Ezt én mind igen jol tudom. felelé (MN 179)

felelé erre Etelgiva. és az én szeretetemet se reménség. se kivánság (MN 179)

kedves. anyira találna szeretni., mint én szeretem ötet, azal szerencséseb nem (MN 179)

nem akarom hogy szeresen, és én sem akarom továb szeretni. az (MN 179)

oh! ugyan ettöl is félek én. felelé erre Etelgiva. de mitsoda (MN 180)

szerethet egy olyan leányt mint én, hogy azt betsülhesse is. az (MN 180)

hasonlo volna, az énnekem gyalázatos, én tudom ki vagyok. tóváb (MN 181)

is, mind azon által az én gondolatim annyira felyül haladgyák állapotomot (MN 181)

király lévén. nem lehet az én férjem. de soha Etelgiva azö (MN 181)

által látom hogy engedelmeskedni kell, én uram kész vagyok az apámot (MN 181)

aszonya vagy ennek a háznak., én itt tsak azért vagyok hogy (MN 182)

szöknél. mindgyárt ötet kezdenék vádolni, én azt hallottam hogy a mely (MN 184)

kellene lenni annak abetsületnek. amelyet én nagyobra betsüllem. avilág birodalminál (MN 184)

ugyan abban is áll az én születesem. és rendem, és ha (MN 185)

Nagy keserüségel látom, hogy az én állapotomnak meg változásáért, mitsoda gondolattal (MN 185)

gondolattal lesznek felölem. nem hogy én abban kevélykedném. de én abban (MN 185)

hogy én abban kevélykedném. de én abban. tsak gyalázatra, és meg (MN 185)

ne gondollya azt felséged., hogy én arra töb okot adgyak; Etelgivátol (MN 186)

a melynek akarod áldozni az én jó téteményimet, ugyan az is (MN 186)

szándékid volnának. de nem illik én hozám az én királyomnak akarattya (MN 186)

ö király. vagy miért vagyok én egy semmi (MN 187)

Kedves Etelgivam. az én gyanakodásomot. a mely meg sértet (MN 189)

tsak magamtol választottál el, az én szivem soha senkihez azt nem (MN 189)

mely aláb valo náladnál; az én rendem. meg nem egyezteti szeretetedet (MN 189)

Én,! felkiáltá a király. ijedtében, hogy (MN 189)

töllem. és leheté hogy az én életemet oly semminek tarttsad. hogy (MN 189)

volna.? bántamé veled kegyetlenségel. az én nagy szeretetem. tselekedtetetté valamely eröszakos (MN 190)

mit itt különösön az én szeretetem meg nem nyerhetet tölled (MN 192)

képen nem lehet., leg aláb én azért olyan jutalmat akarok néked (MN 192)

mint betsüllek. azért szép Etelgiva én neked egy férjet adok. aki (MN 192)

felelé ez a szép leány. én sokat is mondottam, de ugyan (MN 193)

jó erkölcs, gyözedelmet vesznek szivemen, én meg vallottam a szivem titkát (MN 193)

fogván kezeit és meg tsokolván. én szeretlek tégedet., és más férjet (MN 194)

adhatok néked, hanem magamot már én ezt régen fel tettem magamban (MN 194)

kedves Etelgivám, mely szerencsés vagyok én, te engemet szeretz., és olyan (MN 194)

Edita., hozája. fordolván. ihon az én királyném, ihon atiéd, örüly velem (MN 194)

engemet tenni, ne bányad ha én gondolkodom atiédröl. mivel ate dicsöséged (MN 194)

Felséges király én szeretlek. már azt meg mondottam (MN 194)

rajtam gyözedelmeskedni. az meny az én bizonyságom. hogy mitsoda nagy boldogságomnak (MN 194)

valo rendét. a szemedre hányhattyák, én pediglen. akinek mind a tehetetlenség (MN 195)

az akadályokot veted elömben., de én azokra reá készültem. és abban (MN 195)

Az én szeretetem azt kivánnya hogy birjalak (MN 196)

ne ály hát ellene az én fel tett szándekomnak., azt senki (MN 196)

nagy örömel tekintvén reája. kork én leg szerencséseb vagyok evilágon (MN 196)

Felséges király felelé kork. én abban soha sem kételkedtem hogy (MN 196)

szoval. ö engemet szeret és én el veszem (MN 196)

a bizonyos szerencsétöl. ha az én szomszedim. vagy az én nepem (MN 199)

az én szomszedim. vagy az én nepem az ország tsendeségit fel (MN 199)

és atöbbi rettegni fognak hatalmamtol. én nem azért mondottam meg néked (MN 199)

tölled meg nem érdemlették., de én. a ki elött akirály ditsösége (MN 202)

Ha én akirálynéságra tzéloztam volna. nem let (MN 203)

hogy arrol le verjem. tudom én azt hogy ki vagyok. azt (MN 203)

ne menyek, ezek uram az én gondolatim és szándékim, a nagyra (MN 203)

modot hogy meg valtoztassa szándékát. én arra reá állok., és azt (MN 203)

szeretete. idegenségé változot, ez az én keserüségemnek az oka, a mely (MN 206)

nékem engedelmeskedni., Egrad. mondá ismét. én valojában gondolkodtam azon. hogy Ételgiva (MN 207)

mindenekre. kik körülötte voltanak. hogy én tsak a ti betsületeteket, és (MN 209)

ötet meg bántotta. de az én halalom el törli vétkemet. uram (MN 209)

azt a kegyelmeségedet., hogy az én emlékezetem., elötted ne légyen gyülölséges (MN 214)

arra a helyre., a melyet én nem érdemlettem. örömest néki hagyom (MN 214)

nem engedhetném szivedet, de király én meg halok. és senki meg (MN 214)

tsak egy panaszolkodo árnyékhoz vonszon., én azt ezután veled fogom közölni (MN 216)

hogy élyen te benned, az én hozád valo álhatatos köteleségemel (MN 216)

az Etelgiva szerencsétlenségit, meg mondám én azt még elöre. mondá hilária (MN 217)

mivel az igasságos dolog. hogy én is valamiben mulathassam a nemes (MN 217)

Én nemes. és gazdag atyatol. és (MN 218)

baráttságát mutattya hozám. mint ha én azt meg érdemleném., el is (MN 219)

köteleségemre tanyitottak engemet. kedves Agenorom én el akarok indulni. más idegen (MN 219)

azt a szerencsét., amelyet az én esztelenségem vesztetet el veled. minden (MN 219)

jószágom egy kevés földböl állot. én azt el adtam. egy részit (MN 219)

még annál nehezebnek tettzék az én atyámnak,, és sok sirásal válának (MN 220)

gyermeke nem volt, hogy ha én meg huzván magamot. türhetö képen (MN 220)

magamot. türhetö képen éltem az én tselédimel. ö sokal jobban lehetet (MN 220)

sokal jobban lehetet volna mint. én, egyedül. lévén,, mind azon által (MN 220)

menetelemet, amenyiben érzettem hozája baráttságomot, én pedig már tizen hat esztendös (MN 221)

igen siratá a timant feleségit. én is látván az ö sirását (MN 221)

hogy agenor látván örömel hogy én is kesergek a más nyomoruságán (MN 221)

Fiám látván szerelmedet az én szerelmes ötsémhez. gondolom hogy nem (MN 222)

nem fogsz ellent tartani az én szándékomban. az én ötsém. mindent (MN 222)

tartani az én szándékomban. az én ötsém. mindent szerencsére vetet. és (MN 222)

el vesztet érettem. igasságos hogy én is szerencsére vessem azt az (MN 222)

ö féleségit akarta hozám küldeni. én a fiamot küldöm hozája. a (MN 222)

iffiu lévén. el gondolám hogy én mitsoda országokot fogok látni. nem (MN 222)

meg ölelvén engemet. eCleodon az én kedves bátyamnak a fia. az (MN 223)

a sok ölelgetést vihette végben. én pedig valoságos örömet érzettem magamban (MN 223)

akor mit gondoltunk., timont. és én. de azt tudom. hogy mindenikünk (MN 224)

mind ezeket nagy halgatásal vigyazta. én pedig tsak tsudáltam., végtire timántnak (MN 225)

mint egy jelül a békeségnek., én is hasonlot tselekedém. és nagy (MN 226)

a szájamra tevé. mutatván. hogy én is hasonlo képen tselekedgyem (MN 227)

haragot nem mutata., azutan nézegetvén azén tegzemet. és nyilamot, meg mosolyodék (MN 227)

inté hogy mennék el tölle. én is intém néki, hogy el (MN 227)

hogy az életiben járna. de én azon el ijedék. gondolván hogy (MN 227)

meg., ha el mennék véle., én is engedelmeskedém néki. és el (MN 227)

Én is sok féle jelekel el (MN 227)

volna. ha vigyázot volna az én uj tegzemre, de tsak arra (MN 228)

hogy észre ne vehesse az én uj fegyveremet, még eleinte, hogy (MN 228)

a tólla igen tsudálatos volt én azt meg tanitottam volt holmi (MN 228)

üllyek melléje. ö le ülvén, én eleiben le térdepelék., és holmi (MN 228)

mondék uram., a mi az én szivemben vagyon. a tsak nékem (MN 229)

nagy szeretettel volnék hozája. látom én azt mondá timánt. hogy nincsen (MN 230)

Én ezekre meg nem felelhetek mondám (MN 230)

meg nem felelhetek mondám néki, én ezekbe semmit sem tudok., a (MN 230)

tudok., a mit töllem kérdesz. én engedelmeskedtem annak aleánynak. aki is (MN 230)

volna, ha hozája mennék. tehát én azal bé értem., hogy ötet (MN 230)

ötet nézem, tsudállyam. és szeresem. én egyebet ennél nem tudok. timánt (MN 230)

nyughatatlanságal várá amás napot. valamint én. noha más féle okbol. avárt (MN 230)

addig a még nem mondanám. én pedig hozája közelitvén. leterdeplék elötte (MN 230)

elömbe jöt. meg haták szivemet, én ötet szeretem kedves Cleodonom. de (MN 231)

abban a nyomoruságban a melyben én estem. és hogy azok közül (MN 232)

szemekel, és ismét olvasá. az én kedves férjem indiában hajora tett (MN 232)

azö veszedelmek bizonyos volna. erre én el fokadék sirva. a vad (MN 233)

fa volt. a melyekhez. az én nyomorult társaim voltanak kötözve., a (MN 233)

idegenek. hajo töresben esvén valamint én, és erre a veszedelmes (MN 233)

gyönyörü leány. meg gondolván. hogy én mit tselekedtem volt. az elötte (MN 234)

valo napon. inté neki hogy én azért meg haragunnám. én közeleb (MN 234)

hogy én azért meg haragunnám. én közeleb menvén. hozája. értésire adám (MN 234)

menvén. hozája. értésire adám hogy én azón meg nem haragunnám, a (MN 234)

meg vigasztalni unadalmas lakásunkot. az én unadalmom annal is nehezeb volt (MN 237)

hozám, el felejtettedé azt, hogy én voltam elsö aki tégedet szerettelek (MN 237)

fel leg elöbször ahajoban. azután én a szép leányával, a hajos (MN 238)

nem tudhatod. mitsoda örömmel látom én azt. hogy a meny azért (MN 240)

itélni hogy ágénor. timánt. és én mitsoda gondolatban valánk., ágenor kész (MN 240)

Én leg inkáb az ellenség kapitányára (MN 241)

és a sebesekről rendelést tegyen, én addig a házban futék, ahová (MN 241)

timánt. tsak olyan keveset tartanaké azén bátorságom felöl. gondollyáké hogy en (MN 241)

alkalmatoságban meg vallom tehát az én uram Istenem elött. az én (KKU 248)

én uram Istenem elött. az én vakmerö esztelenségemet (KKU 248)

keresztröl, és a türésröl, hogy én arra nem vagyok alkalmatos. méltan (KKU 249)

méltan is szégyenlhetem hogy az én tselekedetim meg nem egyeznek a (KKU 249)

a szégyen meg orvosollya az én roszaságomot. és hogy a mire (KKU 249)

nagy sirásal. mitsoda nyomorult vagyok én: azért jöttem ide hogy a (KKU 252)

leg többet, mondván valamiképpen hogy én el tévelyedtem a kápolnátol, és (KKU 253)

A kristus. Ne fély leányom. én vagyok az örökké valo bölcseség (KKU 254)

vagyok az örökké valo bölcseség. én vagyok az út, az igazság (KKU 254)

kárpit által, az az, az én testem által, {…} mert valamint hogy (KKU 255)

bé akarának menni, igy az én testemnek kárpittya által a melyel (KKU 255)

új utat nyitottam., a melyen én jártám. leg elöbször, és hatalmat (KKU 255)

Storophila. De uram én nem látom, melyik légyen az (KKU 255)

én hozám, {…} gyakorta elö hoztam én ezeket a szokot, azért hogy (KKU 255)

tenné beszédimet. melyeket mondottam. az én tanítványimnak szenvedésimröl. ezt is mondgya (KKU 255)

thábor hegyén, mondván. ez az én szerelmes fiam, kiben meg nyugodtam (KKU 256)

követ engemet., nem lehet az én tanitványom (KKU 256)

az utolso napon ajuhokot. agödölyéktöl, én biró lévén meg fogorn üsmérni (KKU 257)

öket hini, mondván, jertek el én atyámnak áldotai, birjátok az országot (KKU 257)

kérlek uram, hogy légy az én eröm. segittségem., gondviselöm, s’ oltalmom (KKU 257)

nem hagylak. valo hogy az én parancsolatom sürgetö. de példa adásomal (KKU 257)

parancsolatom sürgetö. de példa adásomal én megyek mindenkor elöl. mivel soha (KKU 257)

járjanak. hogy engemet kövessenek. ha én magam elöl nem járnék. és (KKU 257)

szenvedésnek kel lenni. nem tsudalkozom én ate kérdéseden. mivel valának mások (KKU 258)

tsak azt a keresztet parancsolom én néked hordozni. a melyre fel (KKU 258)

a keresztre fel feszitesenek.? az én apostolom pál. fel feszitetett volté (KKU 258)

által nekem evilág fel feszitetett, én is evilágnak. {…} akeresztet tehát hordozni (KKU 258)

igazságnak világosága, el szélyesztette az én elmémnek. setéttségit. mely a tévelygésben (KKU 258)

együgyüségböl ök azt gondolták., hogy én ollyan formán parantsoltam nékik, mivel (KKU 259)

olyan nagy zenebonát a városan.? én az ur parancsolattyát akarom végben (KKU 259)

kezdettem vala mondani néked. midön én azt parancsolom hogy a keresztet (KKU 260)

féle veszedelemre tenni, midön az én szolgálatom kivánnya., és a földi (KKU 260)

mutatok néked. a melyeket az én Atyám, akarattya szerént. osztogatt az (KKU 260)

a szent fa. a melyen én élet lévén. szenvedtem, és meg (KKU 260)

A kristus. az. az én Apostolomé péteré, akit is hasonlo (KKU 261)

a mely meg sebesité az én boldog Anyámnak szivét, valamint siméon (KKU 261)

ugyan ezis az, amelyet az én apostolom érzet, midön mondgya. az (KKU 261)

apostolom érzet, midön mondgya. az én szivemnek. szüntelen valo gyötrelme vagyon (KKU 261)

azén lelkemet el nyomta a nyomoruság (KKU 262)

a nyomoruság, és hogy az én életem közel vagyon a pokolhoz (KKU 262)

kristus. Ez a részek. az én hiv szolgaimnak. a kiknek életek (KKU 263)

az embert magában szálittya. az én apostolom jól mondgya, hogy az (KKU 263)

hogy mitsoda nyomoruságokot szenvedet az én szolgám jób. és hogy mitsoda (KKU 264)

mint ha engemet tekintesz mivel én vagyok a hitnek kezdöje. és (KKU 264)

nincsen egy is, a melyet én Isten lévén nem szenvedtem volna (KKU 264)

mondám ezeket a szokot. szomoru azén lelkem mind halálig. az után (KKU 265)

mind halálig. az után az én szolgaimnak vigasztalásokra, kik ollyan állapotban (KKU 265)

szorongatásban gondolod hogy volt az én szivem, akoron. a midön haldoklo (KKU 265)

szoval fel kiálték, az atyamhoz, Én Istenem. én Istenem, miért hagytál (KKU 265)

kiálték, az atyamhoz, Én Istenem. én Istenem, miért hagytál ell engemet (KKU 265)

nagy keserüségben nem vala az én szivem, látván hogy mely nagy (KKU 265)

mivel nem tartoztam, {…} jól láttam én azt. hogy mitsoda nagyon meg (KKU 265)

minden maradéka. a vétekért., ezeket én jól meg visgálám. és fontolám (KKU 265)

keserüségben lenni, mint a melyben én voltam, ez a szomoruság pedig (KKU 265)

szers mind; ugy hogy az én fájdalmam. mindenkor elöttem volt nékem (KKU 266)

lévén. szegényé lettem. éretted, hogy azén szegénységemel. meg gazdagulhatnál. 2 {…} visgáld (KKU 266)

gazdagulhatnál. 2 {…} visgáld meg az én születésemnek szegény szegény voltát, világ (KKU 266)

bolondnak és esztelennek tartottak lenni, én aki az Istennek böltsesége vagyok (KKU 267)

nem szenvedtem volna,? el szenvedtem én mindenikét te éretted., azért hogy (KKU 267)

fával így bánnak. hová leszek én a ki száraz fa vagyok (KKU 267)

üdveség keresésére akeresztet hordozni. az én atyám árruban botsáttya a meny (KKU 268)

ezeket, és ugy mennem bé azén ditsöségemben. {…} tekinsd meg kérlek. ha (KKU 268)

tekinsd meg kérlek. ha az én anyám. nem azon az árron (KKU 268)

valo nézve. jobban követhessem az én uramot, és üdvezitömet (KKU 269)

hogy nem volt tsuda ha én annyi nyomoruságon mentem által, mivel (KKU 269)

is, hogy különösön tisztellyed az én Anyámot., és légy különös tisztelettel (KKU 269)

nagy nyughatatlanságot szenvedet, a midön én harmad napig atemplomban maradtam vala (KKU 269)

fogni, és ki mondani az én anyámnak fájdalmit (KKU 271)

hogy meg láthassad, hogy az én anyámnak is kelletet a keresztet (KKU 271)

lészen, jól tudta ezt az én apostolom. azért is mondotta. hogy (KKU 271)

mesterem had terjeszem elödben. az én elmémnek kételkedésit. kérlek mond meg (KKU 272)

meg tudnod. hogy az. az én atyámnak akarattya. és más okát (KKU 272)

uram. ezt a kérdést, mivel én abban soha sem kételkedtem., hogy (KKU 272)

Storophila. meg világositottad uram az én homályos elmémet (KKU 274)

A kristus. látom én azt leányom. hogy te tsak (KKU 276)

Storophila. meg vallom uram az én tudatlanságomot, de kérlek meg ne (KKU 278)

Storophila. ezeket uram én igy hiszem, de mit tehetünk (KKU 278)

meg nem persel tégedet. mert én vagyok ate urad Istened, az (KKU 280)

hát arra storophila. hogy midön én a keresztröl. nyomoruságrol. szenvedésröl szollok (KKU 280)

szenvedésröl szollok. nem az, az én szándékom. hogy valakit eröltessek. hanem (KKU 280)

mindenkor abban agondolatban is voltam én, hogy senki meg nem vetné (KKU 281)

és a kiknek nehéz az én kedves terhemet viselni, inkáb szeretik (KKU 281)

áitatoságban élnek. másként viselik magokot., én gondolom hogy jó kedvel viselik (KKU 281)

vannak ollyanok. kik szeretik az én ditsöségemet, és az én országomot (KKU 281)

az én ditsöségemet, és az én országomot., de kevesen vannak baráti (KKU 281)

vannak ollyanok kik sohajttyák. az én vigasztalásimot. de részt nem akarnának (KKU 281)

venni szenvedésimben. sokan kivánnak az én asztalomhoz le ülni, de kevesen (KKU 281)

velem, de nem engedelmeskedni mint én, ajutalmat szeretnék, de nem aviaskodást (KKU 282)

halasztom, ugy anyira hogy az én jó fel tett szándékim. ritkán (KKU 283)

Szenttséges Jesusom., kivánva kivánta az én lelkem ate igasságidot minden idöben (KKU 283)

szolgálodnak mondottál, rea térnek az én beszédimre (KKU 284)

ollyan együgyünek tekintvén akristusra, hogy én el hadgyam ez életben valo (KKU 286)

arany kereszten kivül., de hogy én más féle hoszu. és nehéz (KKU 286)

a nem lehet. mert az én természetem igen gyenge (KKU 286)

irtozol a keresztöl, mivel az én szolgaim közül. mindeniknek kell szenvedni (KKU 286)

nyomja a szenvedés, mit tehetek én többet. a természet a mitsodásnak (KKU 287)

az eröt és bátorságot., de én fel tettem magamban hogy a (KKU 287)

meg kérlek hogy {…} andrás. az én apostolom meg akarván mutatni mint (KKU 287)

Hilaria. én tellyeségel nem üsmérem, és igen (KKU 288)

várja azt. akinek tettzik, de én abban semmi örömet és gyönyörüséget (KKU 288)

ezt néked még előre., tudom én azt, hogy kevesen vannak ollyanok (KKU 288)

Storophila. hát uram. az én ötsém. örökösön el kárhoziké. azért (KKU 289)

azt töllem. kérdezd meg az én apostolomot. hogy az iránt mit (KKU 289)

akaszto fának hiják a keresztet. én azt tudom. hogy akik a (KKU 290)

és nagy örömmel kezdé mondani én a kristus szolgáloja vagyok. és (KKU 290)

akarom, hogy meg tudgyák. hogy én azt ditsöségnek tartom. mivel a (KKU 290)

keresztnek tanitvánnya, de bezeg ám én nem adom magamot ollyan gyalázatra (KKU 291)

ha azt meg tekintenéd. hogy én az Istennek fia, lévén, mit (KKU 291)

akeresztröl. kérlek tehát, valamint az én apostolom hogy azon indulat legyen (KKU 291)

az emberekhez. {…} és igy az én alázatosságomot nem kel meg vetni (KKU 291)

azt szégyennek tartani, a mit én Isten lévén. nem itéltem illetlennek (KKU 291)

és uralkodását. és hogy az én gyözedelmes alázatosságom. gyözedelmeskedgyék. avilági kevélységen (KKU 291)

menyivel aláb valo lészek az én szemeim elött, annyival ditséreteseb leszek (KKU 292)

azt leányom jól mondod; az én apostolom is eszerént beszéllet. mert (KKU 293)

ö örömök, keserüséget okoz nékiek,. azén igasságom bünteti öket eszerént, mivel (KKU 295)

urnak uttyát. {…} halgassad mit mondok én azoknak akik engemet követnek, az (KKU 296)

azoknak akik engemet követnek, az én igám gyönyörüséges, és az én (KKU 296)

én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, {…} és azoknak, akik (KKU 296)

halgassad leányom mit mond az én kedves apostolom. minden valami evilágban (KKU 299)

mitsoda dolog vagyon ót, mivel én azt tartom hogy sok keresztet (KKU 302)

erövel, vagy másként. udvar méltoságát, Én akarok venni, kis lako helyemben (KKU 303)

öregségit. Eképpen töltvén el. az én napjaimot, tartás nélkül nézem, végsö (KKU 303)

aházaságnak rendét, amit pedig az én apostolom mondot., a meg marad (KKU 303)

Storophila. oh! uram mit hallok, én ahoz adologhoz nem tudván, azt (KKU 303)

aházasokot, ezért is mondgya az én apostolom. az aszonyi állat meg (KKU 304)

amit bir. nem lehet az én tanitványom. vigyáz erre, mivel én (KKU 308)

én tanitványom. vigyáz erre, mivel én semmit ki nem vettem, az (KKU 308)

semmit ki nem vettem, az én szándékom a. hogy mindennek (KKU 308)

hogy tagadgya meg magát. mivel én azt nem mondhatom hogy nem (KKU 309)

A kristus. leányom látom én azt. hogy az évangyéliumnak igazságiban (KKU 309)

ujittsad meg, erre mondgya az én apostolom. hogy le kell tenni (KKU 309)

vagy. felelé az iffiu, de én már nem a vagyok a (KKU 309)

tagadgya meg magát. pál az én apostolom, élek. vagy is többé (KKU 310)

élek. vagy is többé nem én élek. hanem akristus éll én (KKU 310)

bennem. mint ha azt mondaná. én meg holtam. magamnak, mert nem (KKU 310)

azt felelé a remete. hogy én is régen meg holtam, az (KKU 310)

meg tagadásrais int mindent az én apostolom. a midön azt mondgya (KKU 310)

olyan legyek mint a hólt, én azt meg vallom hogy az (KKU 311)

miképpen lehetnék oly kegyetlen magamhoz, én aki még másokon is igen (KKU 311)

kristus. Leányom. nem az, az én szándekom. hogy valamely kegyetlenséget jovallyak (KKU 311)

nélkül. magát meg tagadta volna, én aki egyedül valo fia valék (KKU 311)

egyedül valo fia valék az én szüz anyámnak. nem tagadnámé meg (KKU 311)

aszszonyi állat.? {…} nem azért mondám én azt. hogy az anyámot meg (KKU 311)

azt felelém arra, kitsoda az én anyám. és kitsodák az én (KKU 311)

én anyám. és kitsodák az én atyámfiai. {…} nem azért mondám ezeket (KKU 311)

nem kel felelned, hanem az én beszédimre valo nézve, a nehéz (KKU 313)

ollyan szükséges hogy pál az én apostolom, minek utánna sok féle (KKU 313)

meg botránkoznak is benned. de én meg nem botránkozom. mark. 14 (KKU 315)

kelepczét hántanak elödben., de az én kegyelmem kerültette el azokot veled (KKU 316)

viselvén., utánnam jöni. és az én nyomdokimon járni (KKU 316)

élhessek. avilági gyönyörüségel, és az én iffiuságomal, és ne kénszerits. oly (KKU 316)

és keserves utra adni magamot. én még igen iffiu vagyok. atermészetem (KKU 316)

uram nékem kérésemet. mivel az én szándékom nem a, hogy öregségemre (KKU 317)

ne emlékezél meg uram az én ifjiuságomnak vétkeiröl. se az én (KKU 318)

én ifjiuságomnak vétkeiröl. se az én tudatlanságaimrol., {…} az ollyan aki iffiusága (KKU 318)

keresztet magának. de mint hogy én gyenge vagyok. nekem kis kereszt (KKU 319)

amit mondottam? Storophila. hiszem uram én a keresztet hordozom. A kristus (KKU 319)

de nem olyan formán, amint én mondottam. mivel nem mondottam azt (KKU 319)

keresztét. Storophila. melyik hát az én keresztem. nem azé a melyet (KKU 319)

keresztem. nem azé a melyet én választottam a többi közöt.? A (KKU 319)

ne maradgyon. hiszedé storophila hogy én Isten fia vagyok, hiszedé hogy (KKU 320)

szájadal mondottad. ezeket. ez az én testem (KKU 320)

nyomoruság jó. mivel ezeket is én mondottam. boldogok alelki szegények. boldogok (KKU 320)

Storophila. én nem tudom uram. hanem kérlek (KKU 320)

Storophila. én ezt jól látom uram. de (KKU 320)

A kristus leg elöbször azt én tselekedtem. hogy az által példát (KKU 320)

istállot választottam, az ég az én királyi székem. és a föld (KKU 320)

testi bujálkodás rosz tehát, mivel én azt meg vetettem. és a (KKU 320)

A kristus. látom én azt storophila. hogy te azt (KKU 321)

olvastadé valaha mit irnak az én szolgámrol ferentzröl. szent {…} az ö (KKU 321)

Storophila. én ezekre uram egyebet nem mondhatok (KKU 322)

atekélletesség bennek bövségel meg volt. én pedig bünös, és iffiu, még (KKU 322)

követnéd, el felejtettedé tehát az én oktatásimot, nem hiszedé azt. hogy (KKU 322)

változtatná meg azokot a nyomoruságokot, én meg jelenék annak szüznek, és (KKU 323)

nyulni, emlékezél meg arol. hogy én nem azt mondottam, ha valaki (KKU 323)

az ég felé. valamint az én apostolom mondgya. nem azokra nézünk (KKU 325)

nyulni akereszthez, de mivel hogy én az egész embert váltottam meg (KKU 325)

akeresztet., tudodé azt storophila. hogy én az egész emberségemet. az embernek (KKU 325)

üdvéségire forditottam, hogy szenvedhessem hát én azt. hogy olyan idegenül szolgályon (KKU 325)

hogy igen szégyenlettem, mivel az én szomszédim gyaláznak engemet. és azok (KKU 325)

szemeidet., meg tekintvén azt. hogy én az öröm. és tsendes élet (KKU 325)

melyet avilágiak tehetnek rajtad. az én keresztemért, mint ha nagy bestelenség (KKU 326)

mint ha nagy bestelenség volna. azén keresztem, nem tudodé azt. hogy (KKU 326)

nem tudodé azt. hogy az én tanitványim azt ditsöségnek tartották, ugyan (KKU 326)

ugyan azért is mondgya az én apostolom pál. mennyünk ki azért (KKU 326)

semmi panaszod nem lehetne. mivel én soha semmi vétket nem tselekedtem (KKU 326)

fognak az emberek mondani, az én apostolom azt mondgya, hogy a (KKU 327)

egy éneket mondasz, nem mondom én azt hogy a nehéz ne (KKU 327)

Storophila, én ezekre egyebet uram nem tudok (KKU 327)

is közönséges az emberek közöt. én pediglen érezvén gyengeségemet, nem merek (KKU 328)

Storophila. én uram azt tsak azért tselekedtem (KKU 330)

azért egy kis ditséretet várni. én azt olvastam hogy a ditséret (KKU 330)

A kristus látom én azt. hogy az áitatoságnak iskolájában (KKU 331)

tanultál., hallottadé azt valaha. hogy én mit mondottam ez iránt, vigyázatok (KKU 331)

az emberektöl ditséretet nyerjenek. mivel én azt akarom. hogy az áitatoságnak (KKU 331)

végben vinni. ugy hogy az én atyám. aki azt titkon láttya (KKU 331)

tsak enyi hasznát veszedé az én beszédimnek, amelyek hasznosok., de hogy (KKU 331)

öket. {…} jaj azoknak, kik az én keresztemet viselik. és engemet nem (KKU 331)

követnek. mert nem követik az én alázatoságomot, az illyenek két féle (KKU 331)

a végre is mondgya az én apostolom. akár észtek, akár isztok (KKU 332)

pompával a keresztet. a melyre én vittem. vala. de egy láthatatlan (KKU 332)

is. el felejtetted volna. az én oktatásimot. Storophila. mellyek uram azok (KKU 333)

akarván magát menteni monda, uram én azt gyakorta hallottam. hogy a (KKU 333)

vehessétek. 1. {…} miben vétettem tehát én, hogy ha a futáshoz készülök (KKU 334)

hogy mi történék péterel, az én elsö apostolomal, aki is egy (KKU 334)

vagy, kövessed mojsest is az én szolgámot., a ki is meg (KKU 335)

a helyböl, mivel miképen tudhatom én azt meg. és ate néped (KKU 335)

de ne magadtol., hanem az én kegyelmemnek segittségével (KKU 335)

mondá a kristusnak, járjon az én uram az ö szolgáloja elött (KKU 335)

néked kelletet volna szenvedned, azokot én szenvedtem. nem szükségböl, hanem nagy (KKU 335)

ez életben valo nyomoruságokot, mert én születésemtöl fogvást (KKU 335)

az atyádhoz, az igasságos hogy én nyomorult bünös, szenvedgyek én is (KKU 336)

hogy én nyomorult bünös, szenvedgyek én is azért. hogy szent akaratodnak (KKU 336)

néktek példát. hogy a mint én tselekedtem. veletek, tiis azon képen (KKU 336)

visgáld meg hogy miképpen hordoztam én azt. erre valo nézve mondgya (KKU 336)

erre valo nézve mondgya az én apostolom, nagy álhatatosságal fussunk. a (KKU 336)

és ate szenvedésidet látván, az én szenvedésim könnyebbek lehessenek nékem (KKU 337)

elött kedves. ezért is mondottam én azt. hogy a ki fel (KKU 337)

az, aki követhetné teremptöjét. {…} tartozom én azal édes jesusom, hogy hozád (KKU 337)

kristus. azt jól mondod, mivel én vagyok az útt, és tsak (KKU 337)

és a szomoruság fel találtatik, én mind ezeken által mentem, noha (KKU 337)

vallanak az ollyanok., mint hogy én vagyok az embereknek fejek., és (KKU 338)

embereknek fejek., és ök az én tagjaim, az ollyan a ki (KKU 338)

azt kivánom uram, hogy az én szivemhez légy szegezve. hogy mindenkor (KKU 338)

vész. hát igy hordozodé az én terhemet, a melyet is nem (KKU 339)

Storophila. én tsudálom a mások jó erkölcseit (KKU 340)

szenvednek, azt meg vallom. hogy én is ezt sokszor mondottam. de (KKU 341)

uram mind jó. de az én vállaim nem olyan erösek. hogy (KKU 341)

ate karod én rajtam. az én gyengeségem miat tsak alig hogy (KKU 342)

hogy el nem esem az én hoszu, nehez. és kemény keresztem (KKU 342)

aki is azt mondotta az én apostolom által. nem restelkedünk, ha (KKU 342)

mint légyen uram. de az én eröm el fogyot, és ollyan (KKU 343)

az utra el indulok, soha én annak. végit nem fogom érni (KKU 344)

keresztet. olyan buzgoságal kivántam az én atyámnak. akarattyát végben vinni, hogy (KKU 345)

a kételenség is okoza az én keserüségimet (KKU 347)

meg láthass engemet ditsöségemben az én szenteimel., és hogy néked is (KKU 347)

magán, fel kiálta, kész az én szivem. uram (KKU 347)

hogy mitsoda suhajtással vagyon az én szivem. és hogy mitsoda sok (KKU 353)

anyavalyábol, és igen tartok az én titkos vétkeimtöl. a melyeket te (KKU 353)

jól láthatod. és a melyeket én észre nem vehetem (KKU 353)

uram éppen ki találtad az én nyavalyámot, most látom hogy mitsoda (KKU 354)

mitsoda tört hányt elömbe az én ellenségem, mert a midön igazán (KKU 354)

ezt észre lehetet venni az én szenvedésemkor., mert négyen valánk akik (KKU 356)

jutalmat is igértenek vala néki. én pedig tsak éppen. abban a (KKU 356)

igy kel tselekedni. hanem hogy én igy akarom. és azt szivesen (KKU 356)

Storophila. uram én itt három ösvényt látok. de (KKU 356)

méltán szenvedek mert vétkeztem., az én tselekedetim, és gondolatim okozák ezeket (KKU 357)

Storophila. oh! én Istenem. it égess. it vágj (KKU 359)

it kinoz engemet. tsak az én lelkemnek irgalmaz. és üdvezittsed, ugy (KKU 359)

jutalom nélkül maradnak, miért kivántam én szinemet el változtatni az én (KKU 359)

én szinemet el változtatni az én tanitványim elött., hanem azért. hogy (KKU 359)

valo jutalom. tegedet szomjuhoz az én lelkem. és kivánkozik ót lenni (KKU 360)

soha el nem veszhet, de én magam nem élhettem volnaé tsendes (KKU 360)

a másikát nem hordozod, az én kedves tanitványom ezt jol tudta (KKU 361)

Az én kedvesem enyim, és én övé (KKU 361)

Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok (KKU 361)

én Istenem. mikor érhetem el. azt (KKU 361)

még azt el érhetem. az én köny hullatásim, kenyerem hellyet legyenek (KKU 361)

de mind addig is az én sohajtásimal. táplály engemet.. erösits meg (KKU 361)

semmi vigasztalást nem kiván az én lelkem. azért hogy része lehesen (KKU 361)

te benned kerese. vigasztalását az én lelkem. adgyad uram hogy tégedet (KKU 361)

Az én kedvesem enyim, és én övé (KKU 362)

Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok (KKU 362)

ezt a ditséretet, Ez az én szerelmes fiam, kiben vagyon minden (KKU 363)

gyönyörüségem. {…} erre vigyáz storophila. hogy én voltam az ö szerelmes fia (KKU 363)

fiai. halgassad mit mond az én apostolom, fiam meg ne vessed (KKU 363)

az atya adot én nekem, {…} én arra semmit nem figyelmeztem., hogy (KKU 364)

a judás árulása tenné keserüvé. én azt jól tudtam hogy menyi (KKU 364)

és más keserüséget elegyitettek az én poháromban. Caifás, pilátus, herodes, a (KKU 364)

vinnem. mivel, az én eledelem ez, hogy annak akarattyát (KKU 365)

kin szenvedésednek pohárát meg ittad. én is azüdveségnek pohárát fel veszem (KKU 365)

másnak, tsak az Istennek. az én nyomoruságimban. vigasztalást is vettem tölle (KKU 365)

Storophila uram én ezeket nem értem. nem is (KKU 366)

szolgainak. tudgyátok hogy joábnak az én földem mellet egy árpa földgye (KKU 368)

de nem akartál hozám jöni, én is kételen valék azt tselekedni (KKU 368)

békélteté ötet akirályal. eszerént bánok én is azokal. kik az én (KKU 368)

én is azokal. kik az én akaratomot nem akarják követni. valamely (KKU 368)

könyebitessék. olyan formán légyen valamint én magam imádkoztam az olaj fák (KKU 369)

akár mely kitsiny szenvedésidet., az én kin szenvedésimel együt. illyen formán (KKU 369)

Isten elött, a midön az én apostolom ezeket mondá. ditsekedünk a (KKU 370)

a testnek, aki azt probálta, én pediglen mint hogy a kereszt (KKU 370)

jutalmatok. bövséges menyben. {…} péter az én apostolom. nem mondottaé. örüllyetek azon (KKU 371)

lehesen. a már sok volna. én azt tartom hogy igen kevesen (KKU 371)

A kristus. én pediglen egy nehányat hozhatok elö (KKU 371)

egy nehányat hozhatok elö, az én apostolim örömel menének el atanats (KKU 371)

pál. midön ezeket mondá. ha én meg áldoztatom is. ati hiteteknek (KKU 371)

tsak lehetnék arra méltó. oh én Istenem. hogy mind ezeket a (KKU 372)

Storophila. én azt látom uram. és azt (KKU 372)

küldeni, de uram segittsed az én gyengeségemet (KKU 372)

Storophila. én azt uram jól értem. hogy (KKU 373)

engemet arra, hogy miképpen nyerhetném én meg magamnak azt a belsö (KKU 373)

és szenvedésben léven. mondá, az én kinnyaim nem tartanak sokáig, örömest (KKU 375)

örömest érettek hálákot adok oh én Istenem tenéked, adgyad hogy végig (KKU 375)

Storophila én azt gondolom uram. hogy ez (KKU 375)

Storophila. Most már én azt által látom uram. hogy (KKU 377)

ki a szeretet. nem adtamé én magam erröl példát.? nem könyörgöttemé (KKU 380)

a véle valo jó tételre. én nem merek magamnak azal, hizelkedni (KKU 381)

a hogy anyi szenvedésért, mint én szenvedtem az emberekért, hogy öket (KKU 384)

valakinek. amelyböl leg elöbször is én ittam, azért is mondám a (KKU 384)

két apostolnak. akiknek egyike az én jóbb kezem felöl akara ülni (KKU 384)

a másika bal felöl, az én poháromot bizonyára meg iszátok. {…} akarván (KKU 384)

vélek meg értetni, hogy az én hozájok valo szeretetemnek jele a (KKU 384)

a, hogy öket részesültessem az én szenvedésemnek pohárábol, péter, és pál (KKU 384)

A kristus. Én soha sem kerestem a magam (KKU 385)

mely tsak Istentöl jö, az én atyámnak akarattyát kerestem bé tellyesiteni (KKU 385)

jelét. {…} a kereszt valoságal az én fejdelemségem. amelyért az én atyám (KKU 385)

az én fejdelemségem. amelyért az én atyám (KKU 385)

azért is mondá örömmel az én apostolom. távul légyen töllem hogy (KKU 386)

ezeket, nagy örömest ditsekedem. az én erötlenségimben, hogy lakozék én bennem (KKU 387)

azt nékem. hogy tsak az én uram Jésus kristusomnak keresztében ditsekedgyem (KKU 387)

édes üdvezitöm. te vagy az én ditsöségem. és az én szivemnek (KKU 387)

az én ditsöségem. és az én szivemnek egész vigassága. tsak egyedül (KKU 387)

hadd adgyanak ditséreteket egymásnak, de én tsak azt (KKU 387)

fel vittem. minden valami az én szenvedésemkor történék, arra a végre (KKU 388)

tehát minden igyekezeteket forditani, valamint én tselekedtem. mivel én engedelmes voltam (KKU 388)

forditani, valamint én tselekedtem. mivel én engedelmes voltam az atyámnak mind (KKU 388)

jesusom. inkáb fodgyon el az én életem, mint sem nálad nélkül (KKU 389)

nálad nélkül élyek, mi vagyok én nálad nélkül. tsak olyan mint (KKU 389)

Storophila. ez ollyan dolog. amelyet én nem értek. kérlek uram magyarázd (KKU 389)

tudodé mit mondot pál az én apostolom. akik akristusé, atestet fel (KKU 389)

hivek jobban nem tisztelhetik az én keresztemet. és az én szenvedésemet (KKU 389)

az én keresztemet. és az én szenvedésemet. mint ha fel feszittik (KKU 389)

ember szerént, de látok az én tagaimban más törvényt, mely az (KKU 389)

tagaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik (KKU 389)

ád abün törvényének. mely az én tagaimban vagyon, azért jol lehet (KKU 390)

tagaimban vagyon, azért jol lehet én az én elmémel szolgálok az (KKU 390)

azért jol lehet én az én elmémel szolgálok az Isten törvényének (KKU 390)

atestemel, a bün törvényének. óh én szegény nyomorult.! kitsoda szabadit meg (KKU 390)

az urnak rettentö fenyegetésit. az én lelkem nem marad többé az (KKU 390)

A kristus. az én beszédem nem olyané mint egy (KKU 391)

lábaimot, félelmednek szegeivel, és az én (KKU 391)

halálodnak képe. ki tetzvén az én. testemben. az én testemnek tagjai (KKU 391)

tetzvén az én. testemben. az én testemnek tagjai ne szolgállyanak többé (KKU 391)

Nékem a világ meg feszitetett. én is avilágnak. {…} A kristus. Mind (KKU 391)

nékem a világ meg feszitetet, én is avilágnak. illyennek kel lenni (KKU 391)

feszitve., azért is mondgya az én apostolom. hogy el törölte a (KKU 391)

Nékem a világ fel feszitetet, én is a világnak (KKU 391)

dologra. kel hát vigyázni az én keresztemben, az elsö a, hogy (KKU 392)

a vétekre valo kivánságokot. az én keresztemhez valo szeretet. életet ád (KKU 392)

soha meg ne gyükerezhessék az én szivemben, hogy ez a világ (KKU 392)

tselekedhetel, erröl nyilvánságosan szol az én apostolom, mondván, távul légyen töllem (KKU 392)

nékem a világ meg feszitetet, én is a világnak, {…} figyelmezél jól (KKU 392)

Storophila. Én uram. mint hogy kegyelmedel bé (KKU 392)

ejthesse. azért is mondgya az én apostolom. az olyan. keresztények felöl (KKU 393)

a nagy vigasztalásokra lehet az én szolgaimnak. és örömmel is követhetnek (KKU 394)

nem evilágbol valok vagytok, hanem én választottalak titeket. evilág közül. azért (KKU 394)

holt, és fel feszitetet nékem. én is meg holtam, és fel (KKU 394)

mi a világé volna. és én nem kivánom semmijit, a világ (KKU 394)

világ semmimet nem birja. és én sem birom semmijit, ha birnám (KKU 394)

minden kivánságom tsak az, oh! én Istenem, hogy oly erösen lehesek (KKU 394)

keresz engemet ahol kellene, mivel én nem találkozom azok közöt, kik (KKU 395)

engemet a világban kereszsz, és én nem vagyok a világbol valo (KKU 395)

engemet, ugyan ót is áldoztattam én fel, hozad valo szeretetemböl, meny (KKU 395)

Storophila. adgyad én Istenem hogy veled együtt. szegesztessem (KKU 395)

szivem fogyni kezd, légy oh! én Istenem. az én szivemnek Istene (KKU 396)

légy oh! én Istenem. az én szivemnek Istene. és örökké valo (KKU 396)

mondattya te veled, hanem az én atyámnak lelke, pálban. ezen lélek (KKU 396)

együt meg feszitettem, élek pedig én, vagy is nem én élek (KKU 396)

pedig én, vagy is nem én élek, hanem akristus él én (KKU 396)

a szokot. élek, de nem én. hanem a kristus éll én (KKU 396)

ezel mitsoda tellyes vala az én apostolom., aki is egészen én (KKU 396)

anyira hogy mindent tsak az én akaratom szerént tselekedet, azért nem (KKU 396)

nem is azt mondá, hogy én akristusban, vagy a kristusért élek (KKU 396)

apostol ezeket a szokot, élek én. és az után, nem én (KKU 396)

én. és az után, nem én. hanem a kristus éll én (KKU 396)

tehát pál én bennem. és én öbenne, mivel az, aki a (KKU 397)

nem éll vala már az én apostolomban, hanem én éltetem vala (KKU 397)

már az én apostolomban, hanem én éltetem vala ötet kegyelmemel, azt (KKU 397)

és ezt is sohajttya az én lelkem, ólts szüntelen engemet abban (KKU 397)

mint hogy a kristus az én életem. ahalál nékem nyereség. {…} ugyan (KKU 397)

nélkül, mivel te vagy az én életem, és lelkem, te veled (KKU 397)

az utt az, a melyet én nyitottam az én örökös társaimnak (KKU 398)

a melyet én nyitottam az én örökös társaimnak, és a mely (KKU 398)

unadalom miat, el szunnyodot az én lelkem. erösits meg uram engemet (KKU 399)

meg nem segitet volna. az én lelkem a veszedelemben eset volna (KKU 401)

örökké, te emeled fel az én karomot. ahartzkor, és teis segittesz (KKU 403)

ellenem. mert te vagy az én békeséges türésem, te is voltál (KKU 404)

oh! kitsoda tisztittya meg az én lelkem üsméretit a meg holt (KKU 404)

tellyeségel meg büntetödik; azért látom én azt, hogy nagy kegyelem, és (KKU 407)

ezt is mondgya Dávid, az én népem nem halgatta meg szomot (KKU 408)

kérni. valamit jób. hogy az én fájdalmimban had legyen leg aláb (KKU 408)

Storophila. uram, nehezen foghatom én ezt meg, hogy lehesen az (KKU 409)

az évangyéliumban azt olvasod hogy én meg gyogyitottam a vakot, a (KKU 410)

melyben helyheztettem. székemet, a melyet én épitettem, nagy hatalmomban, és az (KKU 410)

épitettem, nagy hatalmomban, és az én nagy ditsöségemnek fényeségében.? de a (KKU 410)

habok közöt lévén. fel kiálta. én Istenem segitts engemet, a vizek (KKU 412)

kristus. Arra meg tanit az én apostolom. a midön azt mondgya (KKU 413)

lehet akereszt vas matskája az én reménségemnek., vagy hogy lehetne ilyen (KKU 414)

valo bizonyos reménségre forditani az én elmémet. akeresztnek. és a nyomoruságnak (KKU 414)

és akeserüség után örömet, az én apostolom péter, még világosabban beszél (KKU 414)

szenvedésen és nyomoruságon nem mentem én által, én egyedül sajtoltam abort (KKU 417)

nyomoruságon nem mentem én által, én egyedül sajtoltam abort, avér az (KKU 417)

egyedül sajtoltam abort, avér az én ruhámra fetskendezet, és az egész (KKU 417)

az egész öltözetem véres volt. {…} én vagyok az a szöllö, melyet (KKU 417)

a keresztnek rudgyára függesztették, és én itattam ahiveket akegyességnek, és a (KKU 417)

titkokban valo részesülés, a melyeket én bé töltöttem, szenvedésemel eföldön, és (KKU 417)

meg szenteltetik, azért hogy az én atyámnak tiszteletire és ditsöségire valo (KKU 418)

azt mondgya. nem, de nem, én töltömé bé az eget. és (KKU 418)

leányom, nem olvastadé a mit én mondottam. az évangyéliumban, hogy aki (KKU 418)

hogy aki engemet szeret, az én atyám is szereti azt, és (KKU 418)

Storophila. uram régen hallottam már én ezeket a szókót, de soha (KKU 419)

Istennek, halgassad mit mond pál, én pedig a magam gyengeségiben ditsekedem (KKU 419)

épülethez. a mely mindenik nehéz, én pedig oly gyenge lévén, hogy (KKU 420)

épület, azt akarnám hogy az én épületem ne lenne semmi hejával (KKU 420)

aki gyözedelmes lészen. azt az én Istenemnek templomában oszlopá tészem. és (KKU 421)

ö reá fel irom az én Istenemnek nevét. és az én (KKU 421)

én Istenemnek nevét. és az én Istenemnek városának nevét, az uj (KKU 421)

meny országbol szál alá. az én Istenemtöl, és az én uj (KKU 421)

az én Istenemtöl, és az én uj nevemet is (KKU 421)

akisértet probállya meg. Storophila. uram, én tellyeségel nem vagyok alkalmatos az (KKU 422)

az égben, köves engemet, mivel én te éretted tövis koronát viseltem (KKU 423)

töviset, mint agyözedelemnek jelét. és én ate fejedre tészem a drága (KKU 423)

Storophila. uram látom én azt, hogy az a korona (KKU 423)

A kristus. vigyáz arra hogy én világ meg váltoja lévén, miket (KKU 427)

is mind azon által, az én szenvedésimnek, halálomnak, és föképen, az (KKU 427)

szenvedésimnek, halálomnak, és föképen, az én vérem ki botsátásanak tulajdonittyák a (KKU 427)

köteleségel tartoztok szenvedni érettem, mivel én anyit szenvedtem érettetek. a midön (KKU 427)

velem is vagyon szenvedésimben, és én is véle vagyok nyomoruságiban (KKU 429)

illyen szokal fel kiált, oh! én Istenem, oh! én Istenem, miért (KKU 429)

kiált, oh! én Istenem, oh! én Istenem, miért hagytál el engemet (KKU 429)

szenvedék. erre illyen szozat adaték, én jelen voltam, és azt akarám (KKU 430)

nem olvastadé azt, hogy az én szolgálom gertruda, egyszer jelenést látván (KKU 431)

egyenlö térmészetüek közöt. abaráttság állandóbb, én pediglen olyan nagy szeretettel. valék (KKU 431)

lenni, tudodé hogy miért tselekedtem én azt,? azért hogy az emberek (KKU 431)

legyen, példámot kövesse, és az én nyomdokomon járjon. ezért vagyon., hogy (KKU 431)

ezért vagyon., hogy akiket az én menyei atyám. öröktöl fogva tudot (KKU 431)

A kristus. ugy, ha az én életemhez, és szenvedésemhez alkalmaztatod magad (KKU 432)

viselésedet. és szokásidot. valamint hogy én éretted a keresztet viseltem. és (KKU 432)

ezért is mondgya vala az én apostolom péter ahiveknek, hogy részesüllyenek (KKU 432)

akeresztet viseli, a részesül, az én szenvedésimben (KKU 432)

tsak hasonlo hozám, de még én is szenvedek ö véle, és (KKU 432)

nem miveltétek ezeket egygyel az én kitsinyeim közül, én velem nem (KKU 432)

nem miveltétek. mindenik tagomban szenvedek én tehát, akinek is segittséget, és (KKU 432)

felelé felicita nagy bátorságal, mostanában én szenvedek. de akoron. akristus fog (KKU 433)

és azal segittem magamot, de én itt olyan dolgokot látok, a (KKU 434)

hogy mimódon kel oda érni, én magam le szállottam onnét., ahová (KKU 434)

lepedö füg az árbutz fán, én ugy függöttem akereszten, szenvedvén ótt (KKU 435)

a hajonak az atya Isten, én pediglen mint fia, kormányozo vagyok (KKU 435)

tanátsid, meg oltalmaznak engemet az én ellenségimtöl, és vigyázásal is fogok (KKU 436)

Isten országában, világosan meg mondottam én azt, akor, hogy sok utozás (KKU 437)

A kristus azért is mondám én ezeket, hogy az én igám (KKU 438)

mondám én ezeket, hogy az én igám gyönyörüséges, és az én (KKU 438)

én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, ugyan is hogy (KKU 438)

békeséges türés, és az alázatosság. én akereszten léven., alázatoságal szenvedtem, a (KKU 439)

halálig, az illyen kerekekre tettem én tehát a keresztnek szekerét, azért (KKU 439)

nélkül lehetetlen amenyekben menni. ezt én meg mutattam a magam személyiben (KKU 440)

mutattam a magam személyiben. mivel, én a ki le szállottam. én (KKU 440)

én a ki le szállottam. én fel is mentem minden egek (KKU 440)

Storophila. uram én ezeket meg nem foghatom (KKU 440)

meg értetem veled. valamint hogy én. mikor a jordán vizében mentem (KKU 440)

vigadásnak ajakival ditsérni fog az én szám. {…} de azt szeretném uram (KKU 441)

azokot, az atyának igéje lévén, én tudom öket vezetni, fel is (KKU 441)

menyei hazában. adná Isten. hogy én is olyan sebeségel mehetnék abban (KKU 441)

A kristus. én magam fogom hajtani azokot, az (KKU 441)

fel a hegyre a hol én vagyok (KKU 442)

fel a hegyre., a hol én vagyok {…} Storophilát, mind akivánsági, mind (KKU 442)

ur bizonyára ezen helyen vagyon. én azt nem tudtam, és nagy (KKU 443)

fel emeltem szemeimet te hozád én Istenem, aki az egekben lakozol (KKU 443)

mitsoda tsudálatos dolgokot nem tselekedtem én akeresztemel. azal fel emeltem a (KKU 443)

benned vetettem uram reménségemet, az én örömem az urban lészen, és (KKU 445)

örömem az urban lészen, és azén üdvezitömben örvendezek. legyen áldot az (KKU 445)

üdvezitömben örvendezek. legyen áldot az én Istenem, és mindenek felet valo (KKU 445)

mindenek felet valo legyen. az én üdveségemnek kut feje. te adtal (KKU 445)

uton engemet. te tetted gyorsakká azén lábaimot, és te tettél bátorságos (KKU 445)

Storophila. adgya az én Istenem. hogy a közi aboldog (KKU 447)

Én sok nehéz dolgot, eföldön probáltam (KKU 448)

sok nehéz dolgot, eföldön probáltam, én ki a keresztet, szivemben hordoztam (KKU 448)

ki a keresztet, szivemben hordoztam, én ki ezen kereszt, által boldogultam (KKU 448)

Illyen joszágokot hagyok ám én néktek. mindent el ront idö (KKU 449)

javaimot, vagy pedig követni, kel én nyomdokimot (KKU 449)

hogy boldogok ti is, mint én lehesetek, a mely uton jártam (KKU 449)

gyakorta, hiszek uram. segéllyed az én hitlenségemet. uram nevellyed az én (KG 456)

én hitlenségemet. uram nevellyed az én hitemet (KG 456)

nékem hitedet atselekedetek nélkül. és én meg mutatom néked atselekedetekböl. az (KG 456)

meg mutatom néked atselekedetekböl. az én hitemet (KG 456)

meg ne lássa,? tudom oh’ én Istenem. mondgya jób. hogy engemet (KG 459)

azon által mondgya jób, az én napjaim hamaréb mulnak el, mint (KG 459)

és meg utáltátok. minden tanátsomot, én is nevetek a ti halálotokon (KG 461)

akegyelmedet, hogy szüntelen gondolkodgyam az én utolso végemröl, azért hogy ne (KG 462)

Tsak egy lépés vagyon. az én életem és halálom közöt. örömest (KG 462)

Jövetek én Atyamnak áldottai, fogja mondani az (KG 465)

Szegezd által uram felelmedel. az én testemet, mert ate ite- (KG 465)

Jaj oh! én Istenem jaj annak az életnek (KG 466)

kivánkozik és el ájul az én lelkem az ur pitvari után (KG 470)

mégyen oda bé, aki az én Atyám akarattyát követi, ha az (KG 472)

Én vagyok mondá az Isten ábrahamnak (KG 472)

dávid királyal, jerusálem lészen az én fö vigasságom (KG 472)

meg nemozdullyak, azért örvendezet az én szivem, és vigadot anyelvem, annak (KG 473)

III Két gonoszságot tselekedet az én népem, mondgya az ur, engem (KG 475)

el távozván te tölled oh én Istenem, azt reménli hogy valamely (KG 482)

ki nyilatkoztatni hamiságomot, 4. az én vétkem szüntelen valo nyughatatlanságban tart (KG 483)

az ur könyörületesége nagy, az én büneim sokaságának meg kegyelmez, mivel (KG 485)

meg térek, mert tevagy az én uram Istenem, az én üdveségem (KG 486)

az én uram Istenem, az én üdveségem kezeidben vagyon, és minek (KG 486)

meg ne halyon véle együt, én adhatok mondgya az olyan állapotban (KG 487)

nem akartátok mondgya az ur, én is nevetek ati veszedelmeteken, és (KG 487)

szerént, ate vigasztalásid örvendeztették az én lelkemet (KG 493)

a magoságbol. tüzet botsátot az én tsontaim közibe, bánatal emésztet engemet (KG 494)

vannak a kristus szenvedési az én testemben (KG 495)

vall engem az emberek elött, én is meg vallom ötet az (KG 498)

engemet szegyenleni fog, és az én beszédimet, én is szégyenleni fogom (KG 498)

fog, és az én beszédimet, én is szégyenleni fogom azt, a (KG 498)

válaszát veszi, elég néked az én malasztom (KG 501)

I Nagy az én nevem a nemzetek közöt mondgya (KG 506)

tiszta áldozatot mutatnak bé az én nevemnek, amisének áldozattya, a melyben (KG 506)

Tselekedgyétek ezt, az én emlékezetemre (KG 508)

Én lelkem áldgyad az urat, és (KG 511)

vettettiké az Isten alá az én lelkem. mondá dávid, mivel tölle (KG 517)

mondá dávid, mivel tölle vagyon azén üdveségem; a mi lelkünk pedig (KG 517)

ugyan azt is akartam óh’ én Istenem. és tsak ate törvényedet (KG 517)

tsak ate törvényedet kivánnya az én lelkem. az én eledelem mindenkor (KG 517)

kivánnya az én lelkem. az én eledelem mindenkor avolt, hogy tsak (KG 517)

az enyim, mert te oh’ én Istenem., tsak az én jómot (KG 517)

oh’ én Istenem., tsak az én jómot kivánod (KG 517)

Es a profétával. kész az én szivem. oh én Istenem kész (KG 518)

kész az én szivem. oh én Istenem kész. mindenre (KG 518)

de ha szinte el hagynáis, én elnem hagylak mondgya az ur (KG 520)

te kivülled mit akartam eföldön., én szivemnek Istene. te vagy az (KG 524)

szivemnek Istene. te vagy az én részem örökké, nékem pedig jó (KG 524)

parancsolatit, ha meg tarttyátok az én parantsolatimot, monda a kristus, az (KG 525)

parantsolatimot, monda a kristus, az én szeretetemben maradtok, valamint én meg (KG 525)

az én szeretetemben maradtok, valamint én meg tartottam az atyám parantsolatit (KG 525)

adván fiát. oly bünösért, mint én vagyok (KG 526)

Példát adtam néktek, hogy amint én tselekedtem. ti is ugy tselekedgyetek (KG 527)

meg töllem, mondgya akristus, hogy én kegyes és alázatos szivü vagyok (KG 527)

hogy el mondhassuk, az apostolal, én élek, de nem én élek (KG 528)

apostolal, én élek, de nem én élek, hanem a kristus él (KG 528)

szeresétek egy mást mondgya, valamint én szerettelek titeket, az az, hogy (KG 529)

szükség hoza magával. valamint hogy én ugy szerettelek benneteket, hogy életemet (KG 529)

igy tselekeszik. mondgya akristus, az én menyei atyám is veletek. ha (KG 533)

bennem a szivem, és az én elmélkedésemben fel gyulad atüz, mondá (KG 537)

nem elég tehát. hogy az én kezeim tiszták legyenek., az én (KG 547)

én kezeim tiszták legyenek., az én szemeim szemérmetesek., és a szám (KG 547)

mondot. mondván. fel fogadtattam az én szemeimel. és arra köteleztem. hogy (KG 548)

Meg váltó jésusom. uram. és én Istenem. cselekedgyed velem azt a (KG 550)

ajánlyad azt az Istennek. mondván. én Istenem te éretted és ate (KG 552)

másikán ki kel menniek. mert én azokal nem törödöm, mondám azt (KG 558)

meg is tselekedhetnék, azért az én ortzám meg pirulna, és szégyenleném (KG 559)

nékünk. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok (KJÉ 584)

mondhassuk az apostolal. már nem én élek, hanem akristus él én (KJÉ 593)

nem öbenne. tekintem magamot, hogy én is ötet kövessem, hanem abetegben (KJÉ 596)

a népben, akit táplált, mivel én is beteg vagyok, és szükséges (KJÉ 596)

felelé az angyalnak, miröl üsmérhetem én azt meg, hogy a mit (KJÉ 604)

mondasz az igaz légyen? mivel én öreg vagyok, és azén feleségem (KJÉ 604)

mivel én öreg vagyok, és azén feleségem már koros. az Angyal (KJÉ 604)

honnét vagyon enékem. hogy az én uramnak anya jöjjön hozám, az (KJÉ 606)

irgalmaságának tulajdonittá. mondván, magasztallya az én lelkem az urat, és az (KJÉ 606)

lelkem az urat, és az én lelkem örvendezen. az én meg (KJÉ 606)

az én lelkem örvendezen. az én meg váltó Istenemben. mert meg (KJÉ 606)

jö ki avezér. aki az én nepemet Izraelt vezérellye (KJÉ 613)

tudtomra. hogy had menyek el én is imádni. a mágusok alig (KJÉ 613)

el vegye elméjekböl. mondá nékik, én titeket vizel keresztellek, de egy (KJÉ 619)

szózat lön, mondván, ez az én szerelmes fiam. kiben nékem kedvem (KJÉ 620)

mondasz magad felöl. felelé nékik. én a pusztában kiáltonak szava vagyok (KJÉ 621)

üsmérsz engemet? felelé néki jésus, én láttalak tégedet minek elötte filep (KJÉ 622)

s’ néked aszszonyi állat? az én orám még el nem érkezet (KJÉ 623)

szükséges hogy ö nevekedgyék, és én meg kisebüllyek. hogy akristus önnét (KJÉ 625)

abbol avizböl iszik, a melyet én adok, többé nem szomjuhozik, soha (KJÉ 627)

volna az. ilyen szokal. az én eledelem a, hogy annak akarattyát (KJÉ 628)

mester akár hová meny. de én el kisérlek tégedet, az üdvezitö (KJÉ 632)

nékik, valaki hozám ért, mert én érzettem. hogy egy erö származot (KJÉ 638)

mondá néki. leányom kely fel, én parantsolom néked, ezekel aszokal. az (KJÉ 639)

fel zavarodik, és a még én oda érkezem. adig más megyen (KJÉ 640)

tsudatételei bizonyságot tésznek rolla, az én atyám bizonyságot tett (KJÉ 640)

méltó hogy bé jöj az én hajlékomban. de tsak mondgy egy (KJÉ 648)

mondgy egy szót, és az én szolgám meg gyógyul. méltatlannak itélvén (KJÉ 648)

ezeket mondá, iffiu kely fel. én parantsolom néked. azon szem pillantásban (KJÉ 649)

ö arra mondá. kitsoda az én anyám. és kitsodák az én (KJÉ 655)

én anyám. és kitsodák az én atyámfiai, a tanitványira tévén kezeit (KJÉ 655)

tévén kezeit mondá, ezek. az én anyám, és atyam fiai, mivel (KJÉ 655)

és atyam fiai, mivel az én anyám, és atyám fiai azok (KJÉ 655)

az Isten beszédit, és az én atyam akarattyán járnak (KJÉ 655)

hideg vizet adnak is néktek, azén nevemben, de annak jutalmát veszik (KJÉ 661)

is mondá nékik, bátrak legyetek. én vagyok ne félyetek, péter felelé (KJÉ 664)

magad vagy, parantsollyad had mennyek én is hozád avizen, a kristus (KJÉ 664)

menyei kenyeret., azt tsak az én atyám adgya, és az a (KJÉ 666)

abbol akenyérböl., felelé nékik jesus. én vagyok az az élö kenyér (KJÉ 666)

veszik. mondván, a ki az én testemet eszi, és az én (KJÉ 667)

én testemet eszi, és az én véremet isza, én bennem. marad (KJÉ 667)

isza, én bennem. marad, és én ö benne, és élni fog (KJÉ 667)

élni fog én érettem, valamint én élek az atyáért, aki engemet (KJÉ 667)

mondván, nem tizen ketten választottalaké én titeket.? még is mind azon (KJÉ 668)

plántalás. a melyet nem az én atyám plántált. töböl ki szaggatatik (KJÉ 669)

dávidnak fia könyorüly rajtam. az én leányom nyomorultul gyötrettetik az ordögtöl (KJÉ 669)

az atyám aki menyekben vagyon., én is azt mondom néked. hogy (KJÉ 672)

a köre fogom épitteni az én anyaszent egy házamot, és a (KJÉ 672)

szozat lön aködböl mondván, Ez azén szerelmes fiam,. akiben. jól kedvem (KJÉ 674)

hullatásokal., hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet, az az, hogy ted (KJÉ 675)

az, hogy ted egészé, az én hejános hitemet, hogy had érdemelhesse (KJÉ 675)

lélek, meny ki ebböl agyermekböl, én parantsolom néked, és soha viszá (KJÉ 675)

magyarázá mondván. igy bánik az én menyei atyám is veletek., ha (KJÉ 679)

mondá nékik, az innepre, mivel. én még magam oda nem mégyek (KJÉ 680)

oda nem mégyek, mert az én idöm még el nem jött (KJÉ 680)

valo legyek, mind azon által én nem jöttem magamtol, és ti (KJÉ 681)

oda nem jöhettek. A hová én mégyek; a sidok meg nem (KJÉ 681)

senki uram, felelé az aszony, én sem kárhoztattlak tégedet mondá Jésus (KJÉ 683)

a fiat. ismét mondá nékik, én el mégyek, ti engemet keresni (KJÉ 683)

ti nem jöhettek oda ahová én megyek, és mint hogy azt (KJÉ 683)

jésus pedig tsendeségel felelé nékik, én ördöngös nem. vagyok, hanem az (KJÉ 684)

bizony, bizony mondom néktek, hogy én már voltam, minek elötte ábrahám (KJÉ 685)

de ö mindeneknek meg mondá, én vagyok, és mindennek meg beszéllé (KJÉ 685)

munkálkodtok, és terhelve vagytok., és én meg nyugosztolak titeket. vegyétek magatokra (KJÉ 689)

nyugosztolak titeket. vegyétek magatokra az én igámot, tanullyátok meg töllem hogy (KJÉ 689)

igámot, tanullyátok meg töllem hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok (KJÉ 689)

nyugodalmát talállyátok lelkeiteknek, mivel az én igám gyönyörüséges, és az én (KJÉ 689)

én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü (KJÉ 689)

hiszitek., mert nem vagytok az én juhaim közül valok. az én (KJÉ 696)

én juhaim közül valok. az én juhaim értik az en szomot (KJÉ 696)

életét is. nem lehet az én tanitványom. az olyan sem lehet (KJÉ 699)

mit bir. nem lehet az én tanitványom; mint ha azt mondaná (KJÉ 700)

olyan mint e publikánus is, én kétszer böjtölök egy hetben. és (KJÉ 705)

meg nem holt volna, de én azt tudom. hogy az. Isten (KJÉ 710)

utolso napon. jesus mondá neki, én vagyok a feltámadás, és az (KJÉ 710)

néked. hogy engemet meg halgattál, én azt tudom hogy mindenkor meg (KJÉ 711)

is felelé. parantsollyad. hogy az én két fiam, ate országodban. egyik (KJÉ 713)

meg iszom. avagy akereszttségel. melyel én meg keresztelkedem. meg keresztelkedhetteké.? apoharon (KJÉ 713)

szerént. azt ne gondollyátok. hogy én emberi tekintetböl. és indulatbol. adgyam (KJÉ 713)

indittá magában és mondá. az én lelkem fel háborodot. és mit (KJÉ 719)

a meg irva, hogy az én házamot. minden nemzetek., imádság házának (KJÉ 721)

kerdenem. ha arra meg feleltek. én is meg felelek ati kérdéstekre (KJÉ 722)

volt. jésus is felelé nékik. én sem mondom meg tehát. hogy (KJÉ 723)

nékik, az ur mondá az én uramnak, üly az én jobomra (KJÉ 727)

az én uramnak, üly az én jobomra. hogy lehet tehát a (KJÉ 727)

hogy valahány szor ezeket az én leg kissebik atyámfiaival tselekedtétek, én (KJÉ 734)

mit akartok nékem adni, és én kezetekben adom, ezt ök igen (KJÉ 735)

uram. hát meg akarod az én lábaimot mosni? noha jésus mondá (KJÉ 738)

mondá néki. hogy a mit én tselekszem mostanában. te azt nem (KJÉ 738)

azt felelé rea. soha az én lábaimot meg nem mosod, jésus (KJÉ 738)

mert avagyok., hogy ha pediglen én, mesteretek, és uratok lévén, meg (KJÉ 739)

egyik a másikának mosni. mivel én arra példát adtam nektek. ugy (KJÉ 739)

hogy meg gondolván azt, amit én tselekedtem. ti is azont tselekedgyétek (KJÉ 739)

vegyétek. és egyétek: ez az én testem, mely ti érettetek adatot (KJÉ 739)

érettetek adatot. tselekedgyétek ezt az én emlékezetemre. hasonlo képen vévé apohárt (KJÉ 739)

ebböl mindnyájan. mert ez az én vérem. az uj testamentumnak vére (KJÉ 739)

mindnyájan kezdék tölle kérdeni, uram én vagyoké a, ö pedig felelé (KJÉ 739)

rostálni valamint abuzát rostallyák, de én imádkoztam (KJÉ 740)

mindnyájan meg botránkoznak is benned. én soha meg nem botránkozom. kész (KJÉ 741)

az attyámot is láttya. mivel én az atyámban vagyok, az atyám (KJÉ 742)

szeret. a meg tarttya az én parantsolatomot., és az atyám szeretni (KJÉ 743)

az idöben kérni fogtok az én nevemben, nem szükség mondani hogy (KJÉ 746)

szerettel engemet, és had légyek én magam is ö bennek (KJÉ 747)

azt kivánom, hogy a hol én vagyok, akiket nékem adtál, azok (KJÉ 747)

avilág tégedet nem üsmért. de én tégedet üsmértelek. és ezek is (KJÉ 747)

kezdék. és mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, maradgyatok itt (KJÉ 747)

mondotta volt nékik, hogy akit én meg tsokolok. azt fogjátok meg (KJÉ 749)

názáreti jésust, akiknek is mondá. én vagyok a, a vitézek erre (KJÉ 749)

meg mondottam már néktek. hogy én volnék a, hogy ha pedig (KJÉ 749)

meg tagadá. és mondá. aszony, én azt az embert nem üsmerem (KJÉ 751)

felelé néki, hát sidó vagyoké én? ate nemzeted, és apapi fejdelmek (KJÉ 753)

tselekedtél.? jésus felelé néki, az én országom nem evilágbol valo. ha (KJÉ 753)

valo. ha evilágbol volna. az én népem meg nem engedte volna (KJÉ 753)

sidok keziben essem. de az én országom nem innét valo. király (KJÉ 753)

és gyilkosnak, monda azért nékik, én semmi vétket nem találok. abban (KJÉ 755)

fezittsétek fel ti ötet, mivel én semmiben vétkesnek nem találom, a (KJÉ 756)

az egész. nép elöt. mondván, én ártatlan vagyok, ezen igaznak vérétöl (KJÉ 757)

a két szó azt tészi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák (KJÉ 760)

szó azt tészi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák. hogy Illyés (KJÉ 760)

mond meg hová. tetted. és én el viszem. és erre. viszá (KJÉ 763)

békeség néktek. ne féllyetek. mert én vagyok, eszerént köszöntvén öket. szemekre (KJÉ 766)

haborodtatok meg, nézétek meg. az én kezeimet, és lábaimot, én magam (KJÉ 766)

az én kezeimet, és lábaimot, én magam vagyok, tapogassatok meg, és (KJÉ 766)

az Atya el küldött engemet, én is elküldelek titeket, az után (KJÉ 767)

thamás akoron fel kiálta mondván, Én uram. és Én Istenem. jésus (KJÉ 767)

kiálta mondván, Én uram. és Én Istenem. jésus (KJÉ 767)

jésus mondá néki: örized az én bárányimot, másodszor is kerdé tölle (KJÉ 768)

jésus mondá néki, örized az én bárányimot, harmadik szor is hasonlo (KJÉ 769)

alelkeket. mondván nékie. örized az én juhaimot, az után mondá néki (KJÉ 769)

tartatván vélek, mind azt. valamit én parantsoltam néktek, mind azok akik (KJÉ 770)

Enyim a boszu állás, és én meg fizetek. Rettenetes dolog az (KJÉ 774)

maga az Isten nékik: Az én törvényem. ate szivedben légyen., mindenkor (VKT 796)

napal. mind éjel, Elmélkedgyél. az én igéimröl házadban ülvén, és uton (VKT 796)

testi szükségimet, szükséges tehát hogy én is meg elözek másokot a (VKT 800)

fordittsam, a kivel tréfálodom; Azt én örömest kivánnám. ha szeretettel. intenének (VKT 800)

hasonlo képen kel bánnom az én atyám fiaival, igy kel tehát (VKT 800)

ugy szeresétek egy mást, valamint én szerettelek titeket. Az Attyának pedig (VKT 801)

szájában vannak, uram figyelmez az én oltalmomra, én Istenem sies az (VKT 805)

uram figyelmez az én oltalmomra, én Istenem sies az én segittségemre (VKT 805)

oltalmomra, én Istenem sies az én segittségemre: judith. mind imádságokal. mind (VKT 805)

meg állapodik, és mondgya ujontában. én Istenem. mostanában adgy erött nékem (VKT 805)

három személy esze gyülekezik az én nevemben. mondgya akristus. én közöttök (VKT 805)

az én nevemben. mondgya akristus. én közöttök lészek, és akár mit (VKT 805)

és akár mit kérjetek az én nevemben. meg nyeritek azt. az (VKT 805)

nevemben. meg nyeritek azt. az én menyei Atyámtol. Hogy ha pedig (VKT 805)

maga. Az Isten mondá ábráhamnak, én leszek ate véghetetlen jutalmad. Ezen (VKT 809)

a mégyen oda, aki az én Atyámnak aki mennyekben vagyon. követi (VKT 813)

követi akarattyát. a ki az én Atyámnak akarattyát követi, az. az (VKT 813)

Atyámnak akarattyát követi, az. az én bátyám. néném. és Anyám. egy (VKT 813)

és minden dorgálásimot el mulattátok, Én is nevetek ati veszedelmeteken. és (VKT 820)

kik meg vagytok terheltetve, és én meg könyebitlek titeket. erö szakot (VKT 832)

mondani. akár hová meny, de én kisérni foglak. minden nap láttyuk (VKT 833)

de sokan el nem menének. Én egy major házat vettem; Én (VKT 834)

Én egy major házat vettem; Én öt pár ökröt vettem; Én (VKT 834)

Én öt pár ökröt vettem; Én meg házasodtam; ezel ahárom féle (VKT 834)

vall engem az emberek elött. én is meg vallom ötet, az (VKT 835)

gyülöli. a nem lehet az én tanitványom., magát szereti az olyan (VKT 842)

hogy ugy szeresétek egymást, valamint én szerettelek titeket. ez igen meszire (VKT 843)

volt. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes. és alázatos szivü vagyok (VKT 847)

tanulyátok meg töllem, azaz. az én példáimbol., tanulyátok meg töllem. mert (VKT 847)

milégyen avaloságos maga meg alázás, én pediglen magamot meg alázván. magam (VKT 847)

Tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok (VKT 852)

sziveket. tanullyátok meg töllem, hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok (VKT 853)

annak bé tellyesedésit. Imé az én szolgám. fel veszem ötet. az (VKT 854)

szolgám. fel veszem ötet. az én választottam, kedve tölt lelkemnek ö (VKT 854)

tölt lelkemnek ö benne. az én lelkemet beléje adtam. itéletet szol (VKT 854)

árulá. tanullyátok meg töllem, hogy én kegyes szivü vagyok (VKT 855)

nékünk. ha meg nem botsátotok, én sem bótsátok meg néktek, ha (VKT 855)

meg néktek, ha meg botsátotok, én is meg botsátok néktek (VKT 855)

fogják mondani hogy nintsen szivem; én tudom mind azt, amit akristus (VKT 855)

amit akristus szenvedet érettem. de én ezt el nem szenvedhetem érette (VKT 855)

uram nékem meg botsátani. mivel én is meg botsátottam. a keresztyén (VKT 856)

azö attya fiának szivetekböl, az én menyei (VKT 856)

büntetés meg tériti öket, és én egyebet nem kivánok. tsak az (VKT 857)

valo embernek, ha nem evedzel. énis el botsátom a kötél végit (VKT 859)

meg ne vonya töllünk segittségit. Én Istenem jövel segittségemre, uram sies (VKT 860)

hagyván minden ditsöséget az Istennek. én tsak féreg vagyok, és nem (VKT 860)

is kárhoztattya szent pál. ha én még tettzeni akarnék az embereknek (VKT 861)

beszédével tanithason minket., hozája tészi, Én nem keresem a magam ditsöségit (VKT 861)

soha sem szabad., hát ha én el szenvedem ezt a gyalázatot (VKT 863)

Én azt jól tudom. hogy ajó (VKT 864)

vettetve. azért is mondgya hogy én az emberek elött gyalázatos vagyok (VKT 868)

minden himezés nélkül mondá nékik, én is egy kérdést akarok néktek (VKT 874)

tenni, amidön arra meg feleltek., én is meg mondom hogy mitsoda (VKT 874)

akristus látván. tsalárdságokot. mondá, nékik. én sem mondom meg tehát. mitsoda (VKT 874)

igaz. akristus azt mondgya nekünk. Én vagyok az igazság. a szent (VKT 876)

meg ne szünnyünk ajó tselekedettöl. Én nem keresem ami nékem hasznos (VKT 884)

mondani, de még szivböl is, én üdvezülni akarok, buzgoságal, és vigyázásal (VKT 895)

ki is akristus, azö igéje; Én vagyok a világ világosága. mondgya (VKT 897)

suhajtásal mondá. mitsoda nyomorult vagyok én. ki szabadit meg engemet ettöl (VKT 901)

énekeit, az idegen földön. az én jóbjóm veszen el ha valaha (VKT 910)

felejtelek tégedet ó jérusalem. az én nyelvem meg ragadgyon. ha rollad (VKT 910)

tanitotta meg ötet ahadakozásra. az én Istenem tanitotta meg az én (VKT 914)

én Istenem tanitotta meg az én kezeimet a hadakozásra, és az (VKT 914)

kezeimet a hadakozásra, és az én ujaimot ahadra (VKT 914)

mondani. miért tselekeszik ö roszat; én annak nem vagyok oka. hogy (VKT 917)

segittségedet bizodalomal kezdettem ehez, oh’ én Istenem vegyed kedvesen ajándékodot, és (IK/A 7)

néked ajánlya. adgyad hogy az én nyomoru voltom meg ne tartoztassa (IK/A 7)

munkájában, A mi pedig az én szándékomot illeti. a nem egyéb (IK/A 9)

gondold meg azt, hogy nem én tanitalak, hanem az Isten, a (IK/A 10)

Isten elött az utolso napon, én azokra gondot viseltem, azok tésznek (IK/A 29)

De vigyáz arra. fiam. hogy én azt mondám hogy az az (IK/A 31)

fogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad bé (IK/A 35)

háborodásokot indittanak vala bennem, az én gyenge ifiuságomot minden féle rosz (IK/A 71)

a menyei fényeséget. jaj az én elmult tudatlanságomnak, a melyben nem (IK/A 82)

melyben nem üsmértelek tégedet oh’ én Istenem,! hálákot adok néked meg (IK/A 82)

Isten Atyámá akart nékem. lenni, én pedig nem akartam fia lenni (IK/A 82)

szemeimet egy ollyan jó Atyához. én, a ki oly rosz fiu (IK/A 82)

könyveim, gyalázatal. fedeztessék bé az én ortzám (IK/A 82)

Én Atyaimnak Istene, és irgalmasságnak ura (IK/A 89)

engem a te szolgaid közül.: én a te szolgád vagyok, és (IK/A 89)

igy kedvesek lésznek néked. az én tselekedetim (IK/A 89)

ne felejttsed fiam ezeket az én mondásimot. és kövesed azokot hiven (IK/A 93)

ellen mely a tisztaságot tekénti. én tehát azt mondom. hogy lehetetlen (IK/A 98)

ahoz gyakorta járulhasanak. Ha az én testemet nem eszitek, mondgya akristus (IK/A 102)

eszitek, mondgya akristus. és az én véremet nem iszátok, nem lészen (IK/A 102)

szüznek. honnét vagyon a, hogy azén Istenem látogatásomra jöjjön. ? vallyad meg (IK/A 104)

és végezetre meg találod az én igéimet. minden tselekedetidben gyors légy (IK/A 111)

néked igen. hasznos, ezt nem én jovallom néked. hanem maga a (IK/A 113)

ezt a szép imádságot oh! én Istenem. had üsmérjem meg magamot (IK/A 115)

kivánkozik, és el ájul az én lelkem az ur pitvari után (IK/A 133)

veszteg. és nézétek meg. mivel én vagyok az Isten, akik pedig (IK/A 139)

Fiam figyelmez az én bölcseségemre, és az okoságomra hajtsd (IK/A 150)

ki engemet szégyenl. és az én beszédimet, azt az Ember fia (IK/A 155)

is hogy jobban mondgyam, nem én intelek tegedet erre. hanem a (IK/A 158)

a rosz erkölcsnél; még is én roszab erkölcsü akartam lenni azért (IK/A 160)

vala magamban olyat. a melyel én is olyan hamisnak láttassam lenni (IK/A 160)

a setéttség. és a szenvedések. Én is azt mondom a profétával (IK/A 162)

szomoru ohajtásokot. ki ád az én fejemnek vizet. és a szemeimnek (IK/A 166)

had sirasam éjel napal az én nepemet mert ki visgálhatná meg (IK/A 166)

és kiványad meg nyerni, Istentöl, {…} Én Istenem adgy tiszta szivet nékem (IK/A 182)

hálákot adok mondá. hogy az én keserü tanulásomnak magjábol, mostanában kedves (IK/A 184)

paisal és láncsával jösz reám, én pedig a minden hato Istennek (IK/A 193)

segittsen, meg emlékeztem irgalmaságodrol. oh’ én Istenem., tudván azt. hogy meg (IK/A 195)

ezt a választ vevé. Az én kegyelmem elegendö néked, mert az (IK/A 196)

vétkeimet; iszonyodtak a Ciliciumban az én éktelen tagjaim,. minden nap tsak (IK/A 199)

mint hogy az Isten az én bizonyságom, mondgya ezen szent. minek (IK/A 200)

jó illatodban futunk utánnad. oh én Istenem (IK/A 201)

szentel. vony magad után oh’ én Istenem. és ate parantsolatidnak uttyában (IK/A 201)

mondgyad szivesen nékie gyakorta. oh’ én Istenem, olttsad lelkemben félelmedet, a (IK/A 216)

a szép szavait Dávidnak. oh’ én Istenem akár a menyekben. akár (IK/A 220)

tégedet szeretlek, te vagy az én szivemnek Istene és az én (IK/A 220)

én szivemnek Istene és az én örökös részem (IK/A 220)

gyakorta Salamonak ezt az imádságát. {…} Én Istenem tavoztasd el töllem a (IK/A 241)

itéletre., tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes és alázatos vagyok (IK/A 245)

szavai. tanullyátok meg töllem, hogy én. kegyes. és alázatos szivü vagyok (IK/A 248)

ály boszut én rajtam., valamint én boszut akarok állani azokon, kik (IK/A 252)

Én meg akarok botsátani, azt felelheted (IK/A 252)

azt senkinek nem adgya. Az én ditsöségemet mondá. nem adom másnak (IK/A 276)

szövést kezdenétek, és nem az én lelkem által, hogy bünt adnátok (IK/A 284)

alá menyetek egyiptusban. és az én számot meg nem kérdettétek, segittséget (IK/A 284)

meg kérdvén ö általa engem, én az Ur. meg felelek annak (IK/A 285)

Ur, a mint szollot az én kezem által, mert nem engedtél (IK/A 286)

veled az ö akarattyát. oh’ én Istenem mutasd meg nékem az (IK/A 288)

hozam közelitenek legyetek szentek. mert én szent vagyok Ezen okra valo (IK/A 303)

azt mondotta, Te vagy az én Fiam, Én ma szültelek tégedet (IK/A 306)

Te vagy az én Fiam, Én ma szültelek tégedet, és meg (IK/A 306)

meg tanulhasad a házaságnak köteleségeit, én azt jóvallom néked hogy olvasad (IK/A 347)

bánttyák. Ha engem szerettek, az én parantsolatimot meg tarttsátok., mondgya akristus (IK/A 372)

ki engem nem szeret, az én parancsolatimot meg nem tarttya (IK/A 372)

mind ez ideig beszéllem tsudáidot. Én vénségemig, s’ öszülésemig: Isten ne (IK/A 381)

nyelvböl magyarra akartam forditani, az én meg válto Jesusom segittségével. Szándékom (IK/B 386)

meg gondolván azt. hogy nem én tanitlak. hanem az Isten. mivel (IK/B 386)

{…} Én eddig azt véltem, hogy azért (IK/B 390)

gyermeknek gondgyát fel veszi az én Nevembe, én nekem veszi fel (IK/B 403)

mindennap az illyen beszédet., oh én Istenem, ha még egyszer iffiu (IK/B 409)

{…} Én pediglen igen kevés akadálynak tartottam (IK/B 417)

az én gyenge voltomot. minden féle véteknek (IK/B 432)

az égnek világoságát. jaj az én el mult tudatlanságomnak, az melyben (IK/B 441)

melyben nem üsmértelek téged oh én Istenem. hálakot adok néked oh (IK/B 441)

attyámá akart lenni nékem. de én nem akartam fiává lenni, micsoda (IK/B 442)

szégyenlem, hogy el ágoztam az én rosz életem miat ollyan nagy (IK/B 442)