[érdemű] – 3
érdemü
érdemü – 2
mind ártatlan volt, mind véghetetlen érdemü, mivel a véghetetlen rosz az (É 451)
is szerencséjinek tartaná. ha olyan érdemü. és nemzetü embernek valamiben szolgálhatna (MN 26)
érdemüek – 1
nem tselekedtem, minden tselekedetim véghetetlen érdemüek voltanak. még is mind azon (KKU 427)