[író] – 4
iro
irok – 1
valamely változás ne lenne az irok által, azért az irokot az (KSZ 319)
irokot – 1
az irok által, azért az irokot az Isten itéletire kénszeritették hogy (KSZ 319)
iró
iró – 1
türhettem, bé megyek utánna. az iró házában, ot eleiben borulok. és (TL 214)
irók – 1
Cancellariakon lévö tisztek. secretariusok., irók. mind meg maradnak, és az (TL 174)