[ítélő] – 6
itélö
itélö – 1
valamely panaszok vagyon valaki ellen. itélö gyülések vannak. tisztartok vannak, azok (SUT 691)
itélöd – 1
is azon fejér ruha lészen itélöd azon az irtoztato napon., az (IK/B 397)
itélöje – 1
Isten itéletire, aki bizonysága, és itélöje hamiságoknak, és ártatlanságunknak, azt is (É 512)
itélök – 1
kik részegesek. tisztátalanok. szitkozodok, embert itélök, sok beszéduek. ezeket felebaráti szeretettel (IK/B 662)
itélönek – 2
vala magát, az ötet hamisan itélönek, ki a mi büneinket hordozta (É 541)
szók, hogy magát a hamisan itélönek kezében adta (É 542)