[ítélő] – 6
itélö
itélö – 1

valamely panaszok vagyon valaki ellen. itélö gyülések vannak. tisztartok vannak, azok (SUT 691)

itélöd – 1

is azon fejér ruha lészen itélöd azon az irtoztato napon., az (IK/B 397)

itélöje – 1

Isten itéletire, aki bizonysága, és itélöje hamiságoknak, és ártatlanságunknak, azt is (É 512)

itélök – 1

kik részegesek. tisztátalanok. szitkozodok, embert itélök, sok beszéduek. ezeket felebaráti szeretettel (IK/B 662)

itélönek – 2

vala magát, az ötet hamisan itélönek, ki a mi büneinket hordozta (É 541)

szók, hogy magát a hamisan itélönek kezében adta (É 542)