a kezdetin. érkezék a Thyániai Apollonius, Antiokiában. az ö okoságának. ártatlanságának (SUT 545)

Apollonius, Thyan városábol valo volt kappadociában (SUT 546)

felelvén néki, minyájan el repülének, Apollonius félbe hagyván beszedit mondá. egy (SUT 679)

A ki az Apollonius életét irta, azt tarttya hogy (SUT 679)

hogy mitsoda okokot adna, De Apollonius mondá hogy ördöngös volna. a (SUT 680)

a mint is jeleit adá. Apollonius parantsolá az ördögnek hogy menne (SUT 680)

olyan nagy babonás ember mint Apollonius., a kinek szövettsége volt az (SUT 680)

Apollonius jelen volt az olympiai játékokon (SUT 680)

nékik hogy ne bántanák, de Apollonius adig sürgeté öket, hogy meg (SUT 681)

temeték, egy kis idö mulva Apollonius mondá nékik. hányátok el rolla (SUT 681)

A Thiáni Apollonius. Romában mene. a simon mágus (SUT 765)

rabságban, és nem akará hogy Apollonius látogatására menyen., filolaus, más filosofus (SUT 765)

mély földnire, azon vala, hogy Apollonius ne menne Romában, mondván. hogy (SUT 765)

nem volna meg maradás., az Apollonius tanitványi. a kik harmintz négyen (SUT 765)

maradának melette. atöbbi. viszá térének, Apollonius pedig még inkáb meg bátorodván (SUT 765)

valoságos filosofus. semitöl nem tart, Apollonius Romába lévén (SUT 765)

áldozo papoknak. hogy jól fogadgyák. Apollonius egyik templombol. amásikában menvén. mondá (SUT 766)

meny dörgés egy szers mind, Apollonius az égre tekintvén mondá, Valamely (SUT 766)

akart., ha szinte figyelmeteségel vigyazais Apollonius a maga beszédire, mind azon (SUT 766)

az Istentelenek felöl tartok felelé Apollonius. szemire hányván ezeket avétkeket alatomba (SUT 766)

takaratlan., a mátkája siránkozva kiserte, Apollonius az uttzán találkozván. mondá, tegyétekle (SUT 767)

ördög engedelmeskedék., és az ifiu Apolloniushoz adá magát. A tellyeségel nem (SUT 680)

gondolattyokot. az ördög tudtára ádhatta Apolloniusnak mind a buzás embernek adolgát (SUT 680)

nagy summa pénzt akarának adni. Apolloniusnak. de el nem vevé, hanem (SUT 767)

felelünk mind azokrol, a mit Apolloniusrol mondanak. atudni valo dolog. philostrates (SUT 680)

kedveseb embere, vala gyanakodásba esvén Apolloniusrol., nagy szorgalmatoságal. vigyáztata minden tselekedetire (SUT 766)

filolaus, más filosofus., elöl találván Apolloniust Romátol hat mély földnire, azon (SUT 765)

mesterség volna. azután kérdé titkon Apolloniustol., hogy mit tartana az ördögi (SUT 766)

betsületben volt, amint ezt tyáni apollonius példájábol láttyuk, és aporphyrius irásibol (KSZ 327)

és le tette a tzifraságot, apollonius, egy régi keresztény auctor. amontánistáknak (KSZ 329)

hasonlo képen tselekedtenek, a szent apollonius tanitványi rufinus mondása szerént, minden (KSZ 441)