kivált octavius. nagy gyönyörüségel halgatá Constánciát (MN 79)

el kelletet válni egy mástol; Constantia. és viktoria mondák erre. mint (MN 9)

anyám a nem egyéb. hanem Constantia, és victoria attol tartanak. hogy (MN 11)

volna el, tsak az egy Constantia mint egy szánta egy kevesé (MN 13)

kertben, a rendelt helyre gyülekezvén. Constantia mondá. én látom. hogy nem (MN 46)

hilária mátkáját. nevezték. juliusnak, a Constantiájét octáviusnak, a victoriájét, váleriusnak, ezek (MN 9)

egyikét ennek a kettönek hitták, Constantiának, ennek a szépségit tsak a (MN 8)

hogy lehet végben vinni hogy Constantiát, és victoriát él botsása az (MN 10)

hintoban fel hágni. leg elöbször Constantiát segitté octavius, victoriát. valérius, és (MN 11)

tsinálhatok. hát a leányoknak. kérdé Constántia, a kis aszonyok. felelé honoria (MN 12)

kezdék. a melyet a szép Constántia veszté el, és a zálogat (MN 47)

a zálogot pedig a mátkájának. Constántiának kelleték adni: ennek mindenik örüle (MN 13)