ablakot bé zárá. könyves szemekel, Edita, fel kialtá. kedves Editam, hová (MN 179)

veled lészen. ugy a szép Edita is. és ezután egyébre nem (MN 181)

mene ki a házbol. hogy Edita arra kéré Etelgivát hogy néznék (MN 183)

Edita noha igen okos volt., mind (MN 183)

ugy bánik velünk felelé erre Edita., hogy azt gondollyuk hogy ö (MN 184)

el érhesse, azt hid el Edita., hogy azt soha meg nem (MN 188)

ezért a kemenységedert. kerdé tölle Edita. azt, felelé néki Etelgiva. hogy (MN 188)

vivé végben. a szép Etelgiva. Edita, és az apja. london városában (MN 192)

nem lévén más véle tsak Edita. a király ötet le ülteté (MN 192)

mondhatod. türköztetés, és szégyen nélkül, Edita., hozája. fordolván. ihon az én (MN 194)

A szomoru Edita. mihent el temeté a kedves (MN 211)

áll. azután kegyes szokal szolla Editához., és látván hogy Ételgiva nagy (MN 187)

szemekel, Edita, fel kialtá. kedves Editam, hová leszék én.? kedves Etelgivám (MN 179)

nem vihetem. de semmi. kedves Editam. ne beszéllyünk többet felölle. és (MN 179)

hogy gyalázatomra igyekezik. hiszedé kedves Editam. hogy eza gondolat meg kisebitti (MN 180)

hogy szerencsések volnánk. de kedves Editám. a szeretet annak kezdöje. és (MN 183)

hogy azt ki ne nyilatkoztassa Editanak. kérvén arra ötet, hogy azt (MN 178)

akirálynak. azután mindenét el osztogatá Editának, és azoknak. kik mellette voltanak (MN 211)

ijede hozája futa. és szollittá Editat is a ki korkal beszélgetet (MN 190)

Ételgiva pedig az apjával és Editával. sétálván akértben. tudták (MN 184)

Etelgiva pedig mihent egyedül lehete. Editával. elé beszéllé néki minden szavait (MN 187)

szép Etelgiva pedig maga maradván Editával. gondolkodni kezdék életéröl, és hogy (MN 196)

Etelredet Etelgiva pedig egyedül volt Editával. mikor ez a fejdelem hozája (MN 202)

meg ölelé. ahintoban tsak Editával volt, a mely aszszonyok pedig (MN 209)

mind azt a mitöl tartana. edita is hasonlo gondolatban volt., és (MN 180)

az el törli minden érdemit,. edita látván hogy tsendeseb elmevel volna (MN 183)

és azt akará hogy kork. edita. és az Etelgiva apja asztalhoz (MN 187)

hogy gyakorta beszéllene felölle Ételgivának, edita erre okosan felelvén. a királyt (MN 187)

De mint hogy, felelé erre edita, akirály egyebet nem kiván. hanem (MN 187)

magános eletet élsz. amint akarod., edita. és atöb aszonyok melletted fognak (MN 192)

szerencsésebbet evilágon. azután meg tiltá editának. hogy a király szándékát senkinek (MN 196)

uttzában vivé a leányát. és editát. ahová kork mondotta volt néki (MN 182)

oda szolitván az apját. és editát. mondá. nékik. ez a ház (MN 183)

de a midön egyedül marada editával, meg mondá néki, mind azt (MN 180)

királyrol. de az ö attyafia Édita. egy kevesé idöseb lévén nálánál (MN 178)