udvara elött. de fö képpen Egrad elött. a kinek okos tanácsi (MN 188)

töb nagy urakal. magához hivatá Egrad fejdelmet. nem kételkedvén abban hogy (MN 197)

készüle. hogy mit felellyen néki. Egrad el érkezvén a király igen (MN 197)

hizelkedö elöljáro beszéd. nevivé az Egrad elméjit arra, amire akarák ötet (MN 197)

nyughatatlanságban tölté el az éttzakát. Egrad fejdelem pedig mind más gondolatokban (MN 199)

az egész gyülekezetet el lepvén., Egrad fejdelem azt mindgyárt észre véve (MN 201)

Egrad fejdelem. valoságal. szeretvén akirályt. és (MN 201)

Egrad fejdelem gondolván hogy talám meg (MN 201)

és a ki tiszteli az Egrad fejdelemben a királyoknak vérit. és (MN 202)

ditsöségére. Etelgiva el hagyván beszédit, Egrad fejdelem nagy tsudálkozásál néze ötet (MN 203)

Felséges király felelé Egrad. sokal más féle gondolattal jöttem (MN 204)

örüle és kérdé tölle hogy Egrad miért jöt volna hozája. és (MN 204)

a nagy urak is iránta. Egrad., aki igen nagy hüségel volt (MN 206)

Egrad fejdelem ezt látván. a szive (MN 206)

ki ezeket a szokot. hogy Egrad el hiteté magával. hogy szivböl (MN 207)

hozája fordula haragosan. és mondá Egrad mit mondasz egy olyan udvarirol (MN 207)

hogy nem akar nékem engedelmeskedni., Egrad. mondá ismét. én valojában gondolkodtam (MN 207)

Hogy hogy felséges király mondá Egrad, el akarodé magadtol üzni a (MN 207)

gyönyörüségeket, és ha mérte volna. Egrad. fejdelem meg érzette volna haragjának (MN 208)

Egrad fejdelem, elöre el látván. hogy (MN 208)

minden hozám valo jó akaratodért. Egrad el butsuzván. tölle. meg igéré (MN 210)

siránkozot. ennek a királynak rendeletlenségin. Egrad fejdelem pedig látván. sok féle (MN 210)

mene. és ellene monda avilágnak, Egrad fejdelem pedig nagy keserüségben lévén (MN 211)

szolván Etelgivárol. más dolgokrol kezde Egradal beszélleni. a ki is meg (MN 211)

mutatván hozája. mondá néki. kedves Egradom. tudom hogy tsudálkozhattál egy nehány (MN 197)

küldé. és nem akarván halgatni Egradot, mást hivata, akinek parancsolá hogy (MN 208)

Ezt a fejdelmet egy Egrád nevü attya fia nevelte volt (MN 171)

vennék nyughatatlanságát, de fö képpen Egrád fejdelem észre vévé. és meg (MN 190)

Egrád ezeket mind eddig tsendeségel halgatván (MN 198)

Egrád el végezvén beszédit, akirály mind (MN 199)

nagy tsendeség közben pedig érkezék Egrád fejdelem (MN 201)

hir ollyan nagy haragra inditá Egrád fejdelmet, a ki azon kivül (MN 202)

akor mene bé hozája. amikor Egrád fejdelem onnét ki ment, a (MN 204)

jol üsmérték. ezek közöt volt Egrád, és kork (MN 204)

jóságát. leg nagyob hüségei pedig Egrád fejdelem volt hozája (MN 205)

Egrád pedig el nem hitethetven magával (MN 207)

a gyermekeit maga eleiben hozatá. Egrád fejdelem, valoságos keserü szivel mene (MN 208)

Egrád fejdelem. a ki keserüségeben egy (MN 209)

akirálynak, a melyet bé petsételvén. Egrád fejdelem kezében adá. hogy adná (MN 211)

meg ütközék. ezeken a szavain Egrádnak, de már az okoságot nem (MN 207)

találá atanács urakot. az egy Egrádon kivül. Etelred azon meg örüle (MN 200)

a házábol és ót hagyá Egrádot oly. nagy keserüsegben. hogy házához (MN 199)

nem kellene semmit reménleni; azután Egrádot hivatá. és a gyermekeit maga (MN 208)

szomoru hirt. nagy idegenségel tekinté Egrádot (MN 211)

el törli vétkemet. uram tekintvén Egrádra, gondviselésed alá ajánlom fiaimot. az (MN 209)

Égrad. akihez a király mindenkor valoságos (MN 172)

valo létit érzette, azért az Égrad gondviselése alat hagyá (MN 205)

égrád azt gondolá hogy az ételred (MN 172)