és szerencsétlenségére, az ö leánya Eleonora de valesco ót találkozék, egy (MN 14)

Eleonora de valesco. lehetet akor. mint (MN 14)

Eleonora. mind igen bátor, mind kegyes (MN 19)

Eleonora. még továb is beszélhetet volna (MN 32)

Eleonora illyen szorgos dolgokban fáradozván, és (MN 35)

Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden (MN 40)

Eleonora. látván kermnek nagy szomoruságát, maga (MN 44)

Eleonora. nem akarván leg kisebbet is (MN 44)

Eleonora minden képen azon kezde lenni (MN 116)

Eleonora mindeneket tudtára adván, az attya (MN 116)

ezt meg nem engedik néki. Eleonora erre igen nagy gondolkodásban esék (MN 128)

volna valamit magában. kérdé tölle. Eleonora mi lelt tégedet, mond meg (MN 129)

Eleonora. erre, meg bátoritván magát mondá (MN 129)

Eleonora meg, köszöné jó akarattyát. és (MN 139)

a hirt. mondá a dajkájának. Eleonora, én jobban által látom ezt (MN 139)

Eleonora nem mervén többet mondani. oda (MN 139)

hogy rövid nap mulva. mind Eleonorák. mind felidák lesznek közöttünk, de (MN 242)

néki a szükségesnek láttzot lenni. Eleonorának hasonlo gondolati valának, és ugy (MN 154)

AZ ELEONORA DE VALESCO. HISTORIÁJA (MN 14)

igen szerette a szép éléonorát, eleonorais hasonlo szeretettel volt hozája. annál (MN 15)

azon által felben hagyaták. és eleonora aki igen bátor volt, a (MN 15)

mely rajtam történt felelé neki eleonora, nagy kegyeségel. és maga rea (MN 16)

meg tiltá ki nyilatkoztatni. hogy eleonora az ö hatalmában volna. akar (MN 16)

ne fély mondá valesconak, mert eleonora el nem veszet, az ö (MN 17)

leányáért, meg kerestette mindenüt az eleonora testét, hogy pedig az dom (MN 17)

látván hogy erre a szavaira eleonora meg tüzesedék, ismét mondá nékie (MN 18)

mind ellenkezö dolgot okoza, mivel eleonora. oly jól meg tanulá ezt (MN 20)

ót mindent el követe. hogy eleonora felöl valamit halhasson, de tsak (MN 20)

hogy az anglusok kezénél vagyon eleonora. ezért igen kezdé gyülölni az (MN 20)

tanátsot adni magának., végtire, az eleonora házában (MN 21)

nélkül. kedves beátrixom. mondá erre eleonora én még elöre tudtam hogy (MN 23)

a mint is hogy. hogy eleonora magos szép nemesi termetü lévén (MN 24)

fogja tekinteni eleonorát. mint ötsét, eleonora pedig már jol tudván az (MN 24)

magával. hogy lunlei kezinél volna eleonora (MN 27)

el veszték sziveket., a vitéz eleonora pedig keserüségében. nagy mérész dolgokot (MN 29)

mikor lunlei voltál. mostanában hogy eleonora vagy ugy szeretlek mint leányomot (MN 33)

ezekre a szokra sokat suhajtozék eleonora, de egészen, a Ivon tanátsát (MN 33)

olyan embernek szájából. a kihez eleonora nagy tisztelettel volt. ugyan az (MN 35)

követni fogom tanácsodot felelé néki eleonora ugy is tekintelek mint atyámot (MN 35)

darab ideig. hogy ne az eleonora (MN 35)

beszelgetés után elválának egy mástol. eleonora a sebeseket mene látogatni, és (MN 36)

meg mondhatom. néked igazán. hogy eleonora a kinek társa nincsen szépségben (MN 38)

leheté illyen gondolatot ki gondolni. eleonora még életben vagyon, és hiv (MN 39)

bizonyos is lehetz benne, hogy eleonora náladon kivül soha senkit sem (MN 39)

szoritá. és fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad vagyé (MN 40)

ki vehesse belölle, hogy ha eleonora nem volnaé keze közöt, és (MN 41)

közöt, és mint hogy az eleonora nevére sokszor meg változtatta ábrázattyát (MN 41)

mint légyen. felelé erre szerelmetesen eleonora. kermtöl nem félhetz. és noha (MN 41)

látod kedves dom fernándom, hogy eleonora tsak téged szerethet. és tsak (MN 41)

azt is jovallá azután, hogy eleonora menne fel házában. ne hogy (MN 41)

mind inkáb is szereték egymást. eleonora beatrixot Dom fernand mellet hagyá (MN 41)

dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves leányom. leheté a. hogy (MN 42)

tenger parttyára gyülekeztenek volt, az eleonora nevet mindenek kezdék nevezni., és (MN 42)

nép közöt. nehezen mehet vala eleonora után a hajojáig., ahol akará (MN 42)

a kik közöt meg üsmeré eleonora montrost. a kit is az (MN 42)

életben vagy, a nékem elég. eleonora azután nékie mindeneket elé beszélle (MN 43)

utánna. bizonyságot tettél volna az eleonora jó erkölcséröl. a tévelygésedböl viszá (MN 45)

hozája valo szorgalmatosagok. és az eleonora kegyes intesi. tsak lassanként a (MN 45)

részt venni agazdagságban a melyet eleonora nyert a tengeri tolvajoktol. a (MN 46)

dom fernánd, és a szép eleonora., nagy szép egyes szeretetben. töltötték (MN 46)

el veszteni. mondá a dajkájának. eleonora szükséges hogy hozám segittségel légy (MN 115)

olvasta ezt a levelet. az eleonora házánál. igen nagy sibomgás volt (MN 117)

mene, és igen tsudálkozék adolgon., eleonora pedig oly jol tuda magat (MN 117)

és integetni kezde néki, de eleonora nem tudván mire integetnek néki (MN 127)

az elvir lábaihoz borullyon. okos eleonora. mondá néki. én abban bizonyos (MN 128)

addig reménkedék néki. hogy végtire eleonora reá álla., és mondá néki (MN 128)

találni. a midön el ment. eleonora aki igen félt azon hogy (MN 129)

állapotban a melyben vagyok, de eleonora miért hanyod azt nékem szememre (MN 129)

oly közel volna dom sebástienhez. eleonora térden lévén mellette mondá. aszonyom (MN 130)

házam mellet el rejtve. esztelen eleonora mitsoda állapotra tész engemet (MN 130)

székben üle. és várá hogy eleonora hozája vigye a tsalárd álvárét (MN 130)

a ki is akertböl. az eleonora házában menvén. egy szot nem (MN 130)

Istenem kit látok, oh’ tsalárd eleonora. és vak merö dom sebastien (MN 131)

nem ugrot volna. és ha, eleonora segittségével ki nem fatsarta volna (MN 131)

hozam. hogy hogy aszonyom. mondá eleonora tsudálkozva, te ötet nem szereted (MN 139)

Nem nem eleonora. feleló erre Elvir. én ötet (MN 139)

fövebik rab leány legyen helyette. eleonora tsak nem meg hala keserüségeben (MN 145)

hozája futa. és meg ölelé. eleonora ezen el tsudálkozék magában, de (MN 151)

öket. alig mene ki, hogy eleonora kérde dom sebastientöl. hogy mit (MN 152)

vegye a fogságbol. ha lehetne, eleonora ennek egy részit jová hagyá (MN 152)

sebastien. igen helyesnek találván. az eleonora tanáttsát. azon kezde gondolkodni hogy (MN 152)

meg változtatá ötet. hogy se eleonora. se álváré semmiképen nem félték (MN 153)

sidó, azután. dom sebastien és eleonora. magok közöt el végezék, hogy (MN 154)

találák, és egy máshoz közelgetvén. eleonora mondá. ugy tettzik mint ha (MN 155)

hozám., tenéked kel hát okos eleonora bizonyságot tenni néki az én (MN 155)

és el válának egy mástol. eleonora örüle azon hogy a sidot (MN 155)

nap meg adá néki az eleonora levelét. és ezel meg mutatá (MN 157)

baráttságában vevé ötet. hogy az eleonora leveleit meg mutatá néki. és (MN 157)

Azonban. pedig eleonora minden nap irt a vicé (MN 157)

végezték volt miképpen veszessék el, eleonora meg irta volt a vicé (MN 158)

Akor hirtelen fel kele, ugy eleonorais. és mondá szép thamár. mitsoda (MN 160)

néki a belizá rab legényivel, eleonora ezeket irtozva halgatá., és hamarságal (MN 160)

emlékezet., meg adván az eleonora levelét elvirnek. arra kére. hogy (MN 162)

sidóhoz mene. ahol. alváré, és eleonora igen várták ötet. azután mindeneket (MN 165)

valo sirásban volt. thamár és eleonora szüntelen mellette lévén. szolgálták amiben (MN 166)

reménsége nem lehetne kéré hogy eleonora had közelgetne az ágyához. hogy (MN 166)

a mit akarna néki mondani., eleonora az ágyhoz közelitvén. az vicé (MN 166)

Elvirt mellölle elvivék. thamár és eleonora aházában vivék. aki is olyan (MN 166)

szembe véle. de thamár. és eleonora (MN 166)

dolgok alat. hol. thamár. hol. eleonora ment hozája. és mindeneket tudtára (MN 167)

nem titkolhatá el. thamár és eleonora elöt. hogy mitsoda nagy hasonlatoságot (MN 168)

a nevét sem meré emliteni. eleonora pedig nagy nyughatatlanságal várván. hogy (MN 168)

az alat pedig thamár. és eleonora dona Catharinának. mindeneket elö beszéllének (MN 170)

mint boszut állani az anglusokon eleonoráért, el indulása után. két nap (MN 20)

montros pedig minden változásit. az eleonorához valo szeretetinek tulajdonitá. és el (MN 27)

fel kelvén nagy siettségel mene eleonorához és Ivonhoz. akiknek elé beszéllé (MN 39)

nézve, a kis aszonyok mindenik eleonorához hasonlittá magát. azután ki ki (MN 46)

tselekedni. ezt én már szép eleonorám el végeztem magamban. vagy pediglen (MN 22)

mond meg az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga. akiért kész (MN 40)

hogy fog mondani dom fernand. eleonorának. midön viszá fog térni, az (MN 15)

mikor meg hallá el vitelét eleonorának. igen meg kezdék bátorodni mikor (MN 17)

meg esküvék. és fel fogadá eleonorának, hogy ezen uttyában ugy fogja (MN 22)

hogy mitsoda keserüségben vagyon hogy eleonorának semmi hirét nem halhattya, montros (MN 26)

szép leányrol. a kit is eleonorának hitták, és nem tudgyák hová (MN 27)

fogja követni. mivel dom fernand eleonorának egy szép attya fiát fogja (MN 27)

fólyt belölle. soha a vitéz eleonorának. nem volt olyan nagy szüksége (MN 34)

hogy én meg szegtem volna eleonorának ahitemet, oh leheté illyen gondolatot (MN 39)

tudom hogy lészen szükséged segittségére. eleonorának ezek a beszédi. az ö (MN 43)

kedvit tölthesse. dom fernándnak. és eleonorának, még egy napig várakozék a (MN 46)

abban a klastromban., a melyben eleonorának volt egy attyafia. meg hagyván (MN 115)

nála, hogy lássa mint vagyon. eleonorának pedig dom sebastien lévén az (MN 128)

és ót marada setét estig. eleonorának pedig, addig dolga nem lévén (MN 129)

szot nem szolhatot. ugy tettzet eleonorának hogy nem egy élö embert (MN 130)

mely goa városában megyen. parancsolván eleonorának hogy adna neki elegendö pénzt (MN 140)

mindgyárt el mene. és mondá eleonorának., hogy valamely nagy dolgot akarna (MN 151)

jöttem, hogy tölled várjam avigasztalást. eleonorának ezekre, esziben jutván az Elvir (MN 151)

ugyan ezen okbol is integetet eleonorának, de látván hogy nem felene (MN 154)

Mint hogy eleonorának is. hasonlo szándékja vala. öis (MN 155)

kellene tselekedni. thamár viszá adá eleonorának a levelit. mondván. hogy irjon (MN 161)

jó akaroid elött. akor parancsolá eleonorának hogy venné kezéhez a ládácskát (MN 166)

ülhes, én ezt a ládácskát eleonorára bizom. parancsolván néki. hogy kezedben (MN 166)

el végezni.. azért elegendö idejevolt eleonorárol tudakozodni. a ki felöl senki (MN 27)

atöb tselédekel ótt volt, mikor eleonorát el vitték, ö az alat (MN 17)

és onnét ángliában., hogy kereshesse eleonorát, dom valesco is igen ohajtván (MN 20)

hogy tsak ugy fogja tekinteni eleonorát. mint ötsét, eleonora pedig már (MN 24)

érkezvén. ahol ahajok várták ötet. eleonorát, lunlei nevü attyafia gyanánt mutatá (MN 24)

monda ismét néki. valo hogy eleonorát sokat siratták. de a sirást (MN 27)

iffiu, a kerm segittségével rejtegeti eleonorát, az alat a még montros (MN 28)

elmédet. és mint hogy szereted eleonorát. tarsd meg magadot ö érette (MN 39)

dolog hogy viszá adgyam néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya (MN 40)

nyitván szemeit. és meg üsmérvén eleonorát. tsudálkozásában, és örömében nem tudá (MN 42)

inkáb kezde tsudálkozni, a midön eleonorát. beátrixal látá hozája menni, a (MN 43)

kezdék. azon kéré eleonorát. hogy engedné meg had lehetne (MN 45)

meg gyogyul azonnal. néki adgya eleonorát (MN 45)

Erre, arra kénszeritté eleonorát, hogy segittse309 ötet. hogy had (MN 115)

ót egy oráig, hogy látá eleonorát a templomba bé menni, ót (MN 128)

mellölle a régi szollgáloit. tsak eleonorát hagyá meg. és ollyan öreg (MN 137)

a mikor akarja. emeg vigasztalá eleonorát (MN 153)

és a városra mene. hogy eleonorát valahol elöl talállya (MN 155)

hogy hivassa viszá maga mellé eleonorát. akit is mindgyárt maga mellé (MN 165)

székben üle, és el butsuzék eleonoratol, a kinek is a háznál (MN 116)

szerencsétlen Elvir. mindeneket meg tuda eleonorátol, és ki mondhatatlan keserüségben volt (MN 119)

hogy lunlei egy személy legyen eleonorával. és száz féle kérdést teszen (MN 40)

baltazár háza körül. hogy beszélhetne eleonorával. nem mervén senkitöl is kérdezni (MN 127)

a hajo készen lévén. Elvir eleonorával a hajoban üle, és a (MN 140)

tette volt fel magaban hogy eleonorával. beszéllyen. és irason véle az (MN 154)

minden uton modon tsak fog eleonorával beszélleni (MN 154)

a kinek elé beszéllé az eleonorával valo beszélgetésit., és hogy minden (MN 157)

dom baltazárt akarom szeretni, látom eléonora. hogy felölle kedvetlenül beszélsz. hol (MN 129)

nem is tudá mire vélni. eléonora. a ki gyülölte dom baltazárt (MN 136)

hajtotta, és ugy hullatta könyveit. éleonora pedig által elleniben ült: a (MN 160)

avigasztalástol is meg foszták. hogy éleonorával lehesen. mivel dom baltazár meg (MN 145)

Éléonora, aki, amég Dom baltazár a (MN 129)

Éléonora valoságal ki találta volt. a (MN 136)

is volt távul lenni éléonorátol. éléonora pedig az alat ki szokot (MN 15)

fel a házát az anglusok. éléonora le heveredet volt egy kerevetre (MN 15)

ollyan hirt botsátván ki, hogy éléonora el veszet volna. a midön (MN 16)

látá, hogy veszedelmes társa volna éléonora mellet., azért minden gondolattyát. tsak (MN 17)

a szánásra kedves beátrixom mondá éléonora., hogy ha avalo hogy kerm (MN 18)

vigasztallya vala magát a szép éléonora, azon idö alat. hogy el (MN 18)

magátol szivét el nyerni. noha éléonora azt elöre el láthatta, hogy (MN 19)

azt észre is vévé, hogy éléonora értene valami keveset azokhoz. atudományokhoz (MN 19)

éléonora reá álla, gondolván hogy az (MN 20)

de az alat a még éléonora azon igyekezék. hogy enyhithesse rabságának (MN 20)

fernándnak, hogy akár hol légyen éléonora, de övé legyen, és akár (MN 20)

a még oda. lészen, addig éléonora valamely alkalmatoságot találhat a meg (MN 21)

hogy ugyan meg változék ábrázattyában, éléonora ezt észre vévén. attol tarta (MN 21)

nagy tsudálkozásal hallá mind ezeket éléonora, ezt mi követheti által látá (MN 22)

lévén, könnyen reá álla a éléonora okos beszédire, és vig kedvü (MN 23)

idö mulva meg kellene indulni. éléonora a köntöst mindgyárt fel vévé (MN 24)

és azután mindenike keserüségben esék éléonora után. az én keserüségem mód (MN 25)

tisztek válttságárol. és azomba tudakozodgyál éléonora felöl. montros mindenekre ajánlá magát (MN 27)

szerencsés utozásokot gondolták lenni, és éléonora azt igen reménlé. hogy tsak (MN 33)

had lehetne dom fernánd mellet, éléonora mindgyárt hozája vivé, és dom (MN 45)

mene. hogy részt venne. az éléonora örömében, a melyre ö is (MN 45)

klastromba vivék. minden szerencsétlenség nélkül. éléonora pedig viszá menvén a házhoz (MN 116)

igen nagy sibomgás volt, mivel éléonora a töb leányokkal az Elvir (MN 117)

anyira el fogta, hogy az éléonora karján el ájula, mindenek segittségére (MN 121)

pedig már késön volt. mikor éléonora fel költé. és mondá néki (MN 135)

azért kéri hogy jöne hozzája. éléonora reménlvén. hogy valamely vigasztalásra valot (MN 151)

legg feketéb. a legg szebb, éléonora pedig azon kezde törödni. hogy (MN 153)

nem beszélsz is hozám mondá éléonora. de meg tselekeszem a mit (MN 155)

neked meg adgyam a leveleket., éléonora, magais meg irja neked. hogy (MN 158)

menvén. tudtára adá néki hogy éléonora. üsmerettségben volna. a beliza uj (MN 158)

fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad vagyé az akit (MN 40)

a váratlan vigasztalást, oh’ kedves éléonoram felelé dom sebastien. én neked (MN 151)

fog térni, az illyen beszelgetés éléonorának szivét meg hatván, és mint (MN 15)

széllyitöl, azt meg engedte volt éléonorának hogy a kastélyában menyen. a (MN 16)

ót is jelenté meg kerm. éléonorának nagy félelemel valo tisztelettel. hogy (MN 19)

melyet kerm fog nékem adni, éléonorának nem lehete ezen nem nevetni (MN 23)

formában töltének el. azután kerm. éléonorának. egy szép férfiu köntöst külde (MN 24)

valesconak, és noha attya légy éléonorának, de lehetetlen nagyob keserüséget érezned (MN 25)

tselekedetit. és meg igéré azt éléonorának. hogy meg fogja nyerni afö (MN 42)

mindenikének meg jutalmaztathatná. szolgálattyokot. azért, éléonorának nem tsak kermet adá, hatalmában (MN 43)

válesco viszá térvén. meg mondá éléonorának a hirt, a ki is (MN 43)

apátza pedig mindeneket meg igére éléonorának. hogy ugy el rejtené elvirt (MN 116)

a jó erkölcsü Elvir. inte éléonorának, a melyet dom sebastien. észre (MN 134)

béli férjét. erre valo nézve. éléonorának is meg botsáta. de ugy (MN 135)

kiváná kedvit keresni. és akiben éléonorának is töb hitele volt. tudtára (MN 138)

ez igen szerette a szép éléonorát, eleonorais hasonlo szeretettel volt hozája (MN 15)

neve. aki mihent meg látá éléonorát. el álmelkodék szépségin, és azt (MN 15)

jó erkölcsöt. mikor kivántatot. emihent éléonorát meg látá azonal fel gyulada (MN 16)

ada ki, hogy fel keresnék éléonorát., de kerm mindennek eleit vette (MN 16)

pedig már esztendötöl fogvást tartván éléonorát fogságban., anyira meg szokta vala (MN 21)

de ha beátrix szépnek találá éléonorát. a szerelmes kerm. nagy tsudálkozásal (MN 24)

kerm pedig nagy gyönyörüségel nézé éléonorát. de szorasan meg tartván fogadását (MN 24)

örömöm hogy láthatom a szép éléonorát. semmitöl nem tarthatok, és tsak (MN 43)

azért nagy keserüségel is kéré éléonorát hogy mondaná meg az aszszonyának (MN 139)

sidohoz szalada. és mindgyárt hivatá éléonorát. a kinek mindeneket meg beszélle (MN 160)

kételen is volt távul lenni éléonorátol. éléonora pedig az alat ki (MN 15)

a midön mindenek alunnának, Elvir, éléonorával együt egy titkos gráditson a (MN 116)

mene hogy valami modon beszélhesen éléonorával (MN 126)

meg örüle hogy ót találá éléonorával egyut, de nagy keserü halgatásban (MN 160)

kele. és keserüségében nem szolhatván, éléönora után mene. a ki szerencsésen (MN 134)

második éttzaka pedig felix., Elvirt éléönorával a hintoban ülteté. és maga (MN 140)