társát, kik a varrásban foglalatoskodtanak. Etelgiva ha igen közönségesen volt is (MN 175)

nem szolhata. és a szép Etelgiva fel kelvén elötte. meg pirula (MN 176)

Uram. felelé erre Etelgiva szemérmetes maga reá tartásával. mi (MN 176)

elötte egy darab idövel, az Etelgiva apja. el vitte volt ötet (MN 177)

valamely nevezetes nap volt. azért Etelgiva akirályt egész fényeségében láta. és (MN 178)

A szép Etelgiva. eszerént beszélget vala gyakorta, az (MN 178)

egy más közöt a királyrol. Etelgiva már a nevét sem emlitette (MN 178)

is mesze lévén. a szomoru Etelgiva, az ablakot bé zárá. könyves (MN 179)

igen jol tudom. felelé erre Etelgiva. és az én szeretetemet se (MN 179)

Ezt Etelgiva véghez is vivé. és mikor (MN 179)

Etelgiva látván hogy arrol nem tehetne (MN 180)

is félek én. felelé erre Etelgiva. de mitsoda gondolattya lehet a (MN 180)

az én férjem. de soha Etelgiva azö szerete sem leszen (MN 181)

Etelgiva egy kevesé magához tervén mondá (MN 181)

elöbször is korkot üsmeré meg Etelgiva. a ki is a hinto (MN 182)

menvén. a kezét nyujtá Etelgivának. Etelgiva pedig szépen a kezit adván (MN 182)

tiszteletre méltó Etelgiva. felelé neki kork, akirály tégedet (MN 182)

Etelgivát hogy néznék meg aházakot; Etelgiva rea álla. és a midön (MN 183)

Etelgiva a maga hazában találá az (MN 183)

mind ezek az ajándékok felelé Etelgiva. más szándékbol volnának, valo hogy (MN 183)

mind addig olyan nagy halgatásban. Etelgiva felelé erre. mert mindenkor attol (MN 183)

ezis tartoztat meg engemet monda Etelgiva. és ha azt meg erhetem (MN 184)

Az alat amég Etelgiva., akar mere fordullyon mindenüt tsak (MN 184)

és ha tudta volna. az Etelgiva gondolatit. nem lett volna talám (MN 184)

És tsak egyedül az Etelgiva apjának engedé meg. hogy lábaihoz (MN 185)

és mondá néki, látod szép Etelgiva azt a fejdelmet. akinek minden (MN 185)

felséges király. felelé néki Etelgiva. méltatlan volnék arra hogy a (MN 185)

után. amitsodásnak ma tettzik néked Etelgiva, olyan lészen ezután is. és (MN 186)

egy olyan leánynak mint Etelgiva. hogy nem lehete félben hagyatni (MN 186)

néki. vegtire mondá. tsudálatra melto Etelgiva. egy olyan erös szeretet. mint (MN 186)

Ah! felséges király. felelé Etelgiva, aki is nagyon meg türközteté (MN 186)

hogy kork. edita. és az Etelgiva apja asztalhoz ülnének (MN 187)

gyöze eleget beszélleni. korknak az Etelgiva szépségéröl. és eszéröl. a király (MN 187)

Etelgiva pedig mihent egyedül lehete. Editával (MN 187)

Minden bizonyal azt gondolom felelé Etelgiva. ha azt észre találná venni (MN 188)

tölle Edita. azt, felelé néki Etelgiva. hogy magában szallyon, én töllem (MN 188)

Mivel Etelgiva mindenkor. okos, szemérmetes. és magát (MN 188)

azt is gondolá hogy talám Etelgiva mást valakit szeretne., és attol (MN 188)

és haragos szemekel tekintvén reája. Etelgiva te szerettz., de nem Etelredet (MN 189)

Etelredet. erre a váratlan vádolasra. Etelgiva. el haloványodék. meg pirosula, szép (MN 189)

Felséges király felelé Etelgiva engemet tsak magamtol választottál el (MN 189)

nálad nélkül élyek. oh kegyetlen Etelgiva meg gondoltadé jól azt. amit (MN 189)

volna okot betegségére. a szép Etelgiva pedig, akinek betegségit. a maga (MN 190)

Az Etelgiva betegsége tudtára adá néki tsak (MN 190)

és tsak éjfél tályban kezde Etelgiva sokal jobban lenni. azutan mind (MN 191)

mesterségét arra kelleték forditani. hogy Etelgiva arra rea ályon aki is (MN 191)

Etelgiva nem akarván továb ellent tartani (MN 192)

modon vivé végben. a szép Etelgiva. Edita, és az apja. london (MN 192)

végtire anyira nevekedék. és az Etelgiva jó erkölcse olyan meg változhatatlannak (MN 192)

fordithattya, azért egy náp az Etelgiva házához menvén, és senki nem (MN 192)

hogy mint betsüllek. azért szép Etelgiva én neked egy férjet adok (MN 192)

Etelgiva, alig mondá ki ezeket a (MN 193)

volna mondásit. kerdé tölle, szép Etelgiva. lehetneé a. hogy az Etelred (MN 193)

vallom is. hogy a mérész Etelgiva az ö királyára mérte volt (MN 193)

igen meg érdemled, de kedves Etelgiva nem egy szomoru helyböl fog (MN 194)

meg ne tsald magadot kedves Etelgiva. meg fogván kezeit és meg (MN 194)

Etelgiva. kedves Etelgivám, mely szerencsés vagyok (MN 194)

mit szollyon. vagy mit tselekedgyék. Etelgiva is sokáig nem talála idöt (MN 194)

életét. az alat a még Etelgiva beszélle. akirály lenem vette rolla (MN 195)

végben vitelében munkálodgyék, a szép Etelgiva pedig maga maradván Editával. gondolkodni (MN 196)

hogy tartottam attol hogy az Etelgiva jó erkölcse. továbra ne halasza (MN 196)

gondolna, ne tegy bal itéletet. Etelgiva mindenkor azon jó erkölcsü leány (MN 196)

énnekem olyat nem mondasz, amit Etelgiva már nékem meg nem mondotta (MN 199)

biztatná magát. hogy a szép Etelgiva, aki mindennel tudta magát szeretetni (MN 200)

országhoz, nagy siettségel mene az Etelgiva házához. hogy szemire hánya néki (MN 202)

melyel el áltatta volna Etelredet Etelgiva pedig egyedül volt Editával. mikor (MN 202)

és meg kezdé banni hirtelenségit. Etelgiva ismét mondá néki, azt nem (MN 202)

ország, és a király ditsöségére. Etelgiva el hagyván beszédit, Egrad fejdelem (MN 203)

Etelgiva ezekre a ditséretekre nem tuda (MN 204)

készen volt, az indulásrol gondolkodék. Etelgiva igen nagy keserüségben esék ezert (MN 205)

egy nehány holnap mulva. mivel Etelgiva. meg egy más fejdelmet is (MN 206)

valaha, hogy bánkodgyék. a szerentsétlen Etelgiva után, kezedben adom uram ezeket (MN 209)

Etelgiva pedig magános. és szomoru életet (MN 210)

miként akarák is el titkolni Etelgiva elött, akirálynak illyen tsudálatos szerelmit (MN 210)

ki is oda adván az Etelgiva levelét a királynak. el vevó (MN 211)

gyönyörüségére volt. mint hogy az Etelgiva fiaihoz szeretetét mutatta. azért mindenek (MN 212)

ládáját meg nyittá. és az Etelgiva levele még petsételve a szemiben (MN 214)

A hü és szerentsétlen Etelgiva. az ö uranak. és királyának (MN 214)

ki szerethet tégedet ugy mint Etelgiva szeretet, ö tsak tenéked élt (MN 215)

tsendeségben nem volt, és az Etelgiva képe mindenkor elméjiben volt, a (MN 216)

egyeségben élt is akirálynéval. de Etelgiva birta szivét, és azö belsö (MN 216)

keserüség és az Etelgiva képe és szeretete., igen nagy (MN 217)

hala. szüntelen szájában lévén az Etelgiva neve. az országot. és a (MN 217)

hagyá. és mint hogy az Etelgiva elsö fia. Edmond volt egyedül (MN 217)

szor köny hullatásal halgatták az Etelgiva szerencsétlenségit, meg mondám én azt (MN 217)

azt is gondolá magában. hogy Etelgivában. töb mesterség (MN 199)

es a mi benne vagyon Etelgiváé. it fel találhattya mind magának (MN 183)

lévén szándékaban tsak éppen az Etelgiváért valo nyughatatlanságban tölté el az (MN 199)

örömel veszem szeretetednek jelit, mind Etelgiváért. mind magamért., légy bizonyos annak (MN 216)

magában. hogy más nap ismét Etelgivához menne (MN 187)

de igen tartot tölle. az Etelgivához valo szeretetiért. hogy ha azt (MN 188)

szerencsés lehesen. de a midön Etelgivához mene., olyan roszul találá ötet (MN 191)

halgatás job volna. és azután Etelgivához mene akinek is még jobban (MN 197)

akirály nagy nyughatatlanságal várá hogy Etelgivához mehetne., amint hogy mindgyárt is (MN 204)

égy kis nyughatatlanságal mene bé Etelgivához., akit is vidám ábrázattal találván (MN 204)

fel gerjesztette volna szivében, az Etelgivához valo szeretetit,. de aszonyom. mint (MN 216)

látá. hogy az ö szerelmes Etelgivája. az egész udvarnak ékesége, az (MN 192)

mihent el temeté a kedves Etelgiváját. egy klastromba mene. és ellene (MN 211)

Kedves Etelgivam. az én gyanakodásomot. a mely (MN 189)

Editam, hová leszék én.? kedves Etelgivám felelé néki. várjad az idötöl (MN 179)

Etelgiva. kedves Etelgivám, mely szerencsés vagyok én, te (MN 194)

ök szoktak volt. hogy más Etelgiván kivül. nem tudta volna mint (MN 184)

Uram., Etelgiván kivül más. amitsoda állapotban most (MN 202)

mit tsinálni. örömében. és szerelmében. Etelgivanak pedig alacson rende. és szegénysége (MN 177)

mellé menvén. a kezét nyujtá Etelgivának. Etelgiva pedig szépen a kezit (MN 182)

volna a házhoz valo érkezése Etelgivának, ez az okos ur, leg (MN 184)

kegyeségit mutatá. azután kezit adván Etelgivának a ház felé indula véle (MN 185)

néki., botsás meg az ártatlan Etelgivának. ha nagyobra meri betsülleni abetsületét (MN 185)

az utolso tselekedetedel. a szerencsétlen Etelgivának. hogy valoságal szeretted (MN 189)

anagyra vagyás vezérelné minden tselekedetit Etelgivának és a maga kevélységét. az (MN 200)

akirály pedig mindeneket tudtára adván Etelgivának. ollyan szeretit mutatá hozája. ez (MN 204)

minden gyönyörüségit abban tartá. hogy Etelgivának kedvit keresshesse. akirályné pedig leg (MN 204)

parancsolá hogy menne meg mondani Etelgivának az ö akarattyát (MN 208)

tanácsára. se beszedire. a szerencsétlen Etelgivának el külde aparantsolatot, hogy a (MN 208)

minden dolgát. és jó erkölcseit Etelgivának azon a szive meg esék (MN 212)

hogy a király sokáig volt Etelgivánál. azért ö akirály örömét olyanra (MN 196)

ötet unatni, véle. Ételred. már Etelgivára nehezen nézhetet, és meg báná (MN 207)

portékáit; egy szot nem szolván Etelgivárol. más dolgokrol kezde Egradal beszélleni (MN 211)

erkölcsü volt, és szeretettel emlékezet Etelgivárol., akinek is gyermekeit a maga (MN 212)

házban vivé ötet. ahol találá Etelgivát, és a társát, kik a (MN 175)

gondolat könyhullatásra indittá a szép Etelgivát, de azattya, akiben nem volt (MN 180)

ugyan ezért nagyobra is betsüllé Etelgivát, és fel tevé magában. hogy (MN 182)

házbol. hogy Edita arra kéré Etelgivát hogy néznék meg aházakot; Etelgiva (MN 183)

azok közöt elsöb volt, az Etelgivát olyan kis házban vivé. a (MN 183)

a lorol. hogy meg elözze Etelgivát. aki is nem akarván királyának (MN 185)

illeti, távoztasd el Etelgivát. kéresd meg a dániai király (MN 199)

miat és kevesen ollyanok. kik Etelgivát jol üsmérték. ezek közöt volt (MN 204)

végtire minden képen kezdé vigasztalni Etelgivát. és el bucsuzván tölle. meg (MN 207)

a miolta el távoztatta volt Etelgivát maga mellöl. minden féle rendeletlenségekre (MN 210)

valamég oly alhatatlanságal lenne másokhoz, Etelgivát is sok szor biztatá illyen (MN 210)

én arra töb okot adgyak; Etelgivátol, ne is várjon egyebet. hanem (MN 186)

ót ne találnák. el butsuzék Etelgivátol, kérvén arra. hogy engedné meg (MN 187)

tsak a halál. választhat el Etelgivátol. erre a király kimene. hogy (MN 196)

nem kelet venned a haldoklo Etelgivátol. azt a vigasztalást., hogy néked (MN 214)

és hogy mitsoda beszélgetése volt. Etelgivával (MN 177)

egész udvarának tudtára adá. az Etelgivával valo házaságát, és hogy sokáig (MN 201)

püspököt hivatá hogy készüllyön az Etelgivával valo meg eskütesre., és korkra (MN 201)

akor kezdé leg inkáb az Etelgivával valo házaságát meg utálni. és (MN 210)

kivel hasonlo képen bánek valamint Etelgivával, el üzvén ötet. mind ágyátol (MN 213)

akirály ezekben fáradozék. a szép etelgiva. nyughatatlanság nélkül nem volt, a (MN 177)

is semmi változást nem tapasztalt. etelgiva pedig huszon két esztendös lévén (MN 207)

kork ezekre végire menvén. az Etelgíva üsmeröitöl. gondolá hogy már az (MN 174)

Etelgívárol (MN 215)

Ételgiva ezt látván. annál inkáb meg (MN 179)

Ételgiva erre tsak el hüle, és (MN 181)

más ezeknek örülhetet volna, de Ételgiva ugy tekinté mind ezeket. mint (MN 183)

el távozék töllök, és az Ételgiva háza kerttyének kapuja felé tarta (MN 184)

Ételgiva pedig az apjával és Editával (MN 184)

kezdé, és vévén észre hogy Ételgiva alábaihoz akarna borulni meg elözé (MN 185)

A kedves Ételgiva noha szüntelen vigyázot is magára (MN 187)

szolla Editához., és látván hogy Ételgiva nagy szeretettel volna hozája. arra (MN 187)

de látván nagy változást az Ételgiva orczáján, meg ijede hozája futa (MN 190)

olyan roszul találá ötet. hogy Ételgiva nem viheté véghez szandékát. se (MN 191)

urak közül hogy elmehetnének az Ételgiva látogatására., és mindnyájan olyan nagy (MN 191)

Ételgiva, végtire ate jó erkölcsöd gyözedelmet (MN 192)

ezek a szok, amelyeknek értelmét Ételgiva meg nem értheté. annyira meg (MN 193)

én valojában gondolkodtam azon. hogy Ételgiva mitsoda rendben vagyon itt. látom (MN 207)

Uram, felelé Ételgiva. az Isten rendelésire hagyván magamot (MN 210)

olvashatá a király keziben. az Ételgiva levelét. amely anyira meg hatá (MN 215)

Eduennek, a nép látván az Ételgiván valo áldását az Istennek. és (MN 206)

szeretetet gerjesztet a király szivében Ételgivának nevezik. anya nincsen. az apja (MN 174)

ötet. hogy gyakorta beszéllene felölle Ételgivának, edita erre okosan felelvén. a (MN 187)

a hir. mindenik örömmel hallá Ételgivának okoságát. és szépségit (MN 190)

a király már nem szereti Ételgivát már egy holnaptol fogvást. az (MN 206)

beszéllé néki szorol szora az Ételgivával valo beszélgetésit. és mindgyárt parancsolá (MN 196)