akinek is helyében holta után. Etelred következék. 1004. esztendöben. ezt a (MN 171)

erszényt. azonban pedig a szerelmes Etelred nagy nyughatatlanságal várja vala korkot (MN 177)

még ezeket beszéllé. kork. adig Etelred nem tuda mit tsinálni. örömében (MN 177)

szép ábrázatu, és szép termetü Etelred, a leg nagyob fejdelmek közül (MN 179)

melyben nem részesülhetek igasság szerént. Etelred király lévén. nem lehet az (MN 181)

vagyon anyi esze, mint szépsége: Etelred, akinek hová továb nagyobodék szeretete (MN 184)

Más nap Etelred el végezvén a külsö dolgait (MN 184)

ötet latni. s’ nem szeretni. Etelred. azt tsudálni kezdé, és vévén (MN 185)

ajándékit, és hagya meg ártatlanságomot. Etelred oly igen el tsudalkozék ilyen (MN 186)

Egy szer a többi közöt Etelred, minek utánna mindeneket mondot volna (MN 188)

Etelgiva. lehetneé a. hogy az Etelred szivét bánnád el veszteni. felséges (MN 193)

Azonba pedig Etelred akarván közölni ezt a dolgot (MN 197)

Etelred pedig nem mutatván semmi változást (MN 199)

És az Etelred gyengesége. annál is vétkesebnek tettzék (MN 200)

urakot. az egy Egrádon kivül. Etelred azon meg örüle magában., gondolván (MN 200)

a nagy szeretetét mutatá hozája. Etelred a ki mód nélkül szerette (MN 205)

utánna meg gyözted volna az Etelred szivét. a népedét is meg (MN 206)

Etelred meg ütközék. ezeken a szavain (MN 207)

hogy minden nap eljöne hozája. Etelred pedig egész szabadságban lévén a (MN 210)

egy szoval. minden segittette az Etelred szerencséit., hogy ha amaga álhatatlanságával (MN 212)

a mely néki ártalmas lehetne; Etelred pedig nem hogy erre felelt (MN 212)

Ebben az idöben Etelred két dániai urat, kik angliában (MN 213)

Etelred. bátor és vitéz léven. sok (MN 213)

meg is fogja segitteni., az Etelred oda valo érkezésének hire. el (MN 213)

Etelred nagy örömbe lévén. dicsöségel mene (MN 214)

dániai király. ujontában keszülne ellene. Etelred is erre valo nézve. kezde (MN 216)

egy hatvan ezerig valo dánus. Etelred pedig nem akarván véle hartzot (MN 216)

vigasztalás. mivel nagy változást látok Etelredben. az ö szive. és szeretete (MN 206)

és egy királybol, egy szoval Etelredböl. meg ne tsald magadot kedves (MN 194)

a kinek tellyes a szive Etelredel. a másnak nem adhattya magát (MN 193)

magát. el felejtvén akirályt az Etelredel valo házáságát tekinté, amely eleget (MN 196)

ha más. fejdelem, a felséges Etelreden kivül, a kinek nagy tisztelettel (MN 185)

el ijede, hogy meg látá Etelredet. a ki is sokal szebnek (MN 178)

Etelgiva te szerettz., de nem Etelredet. erre a váratlan vádolasra. Etelgiva (MN 189)

székre. szemeimet nem emeltem. tsak Etelredet tekintettem. tsak rolla gondolkodtam. tsak (MN 194)

a melyel el áltatta volna Etelredet Etelgiva pedig egyedül volt Editával (MN 202)

azt gondolak hogy ki tehetik Etelredet a királyságbol (MN 205)

huga kérésére, nagy tisztelettel fogadván Etelredet, meg is igéré néki. hogy (MN 213)

levél igen nagy keserüségben veté Etelredet. azután esziben juta néki azö (MN 215)

a nemesi szok. viszá vivék Etelredet az elöbbeni jó erkölcsire, meg (MN 216)

akirálynénak, egy kevesé meg tsendesitték Etelredet. meg is köszöné néki. és (MN 216)

fellyeb valo rendénél. és az Etelredhez valo hajlandosága. még nevekednék. látván (MN 178)

is fejdelmi Collatiot talalván. az Etelrednek igen tettzék. és azt akará (MN 187)

öltöztetve. de tsak emberek. és Etelrednek is olyan mulattságára volt az (MN 187)

szorgalmatosága. nyughatatlansága. sok drága ajándéki. Etelrednek még addig semmi hasznára nem (MN 188)

nyervén., egy nehány napok mulva. Etelrednek vivé Emma fejdelem aszonyt, aki (MN 211)

hertzeg, a hugáért. meg engedé Etelrednek. hogy normándiaban szaladhasson, ugyan el (MN 213)

az ö uranak. és királyának. Etelrednek. akit igen szerettenek (MN 214)

kiáltá. igy végzödék tehát élete Etelrednek, aki ha leg álhatatlanab nem (MN 217)

és az igazság mondattya szavaimot Etelredtöl meg nem tagadhattam szivemet., de (MN 203)

anglus nemzetnek, el hajlot volna Etelredtöl. a házaságáért, azt gondolak hogy (MN 205)

AZ ÁNGLIAI KIRÁLYNAK. ETELREDNEK HISTORIAJA (MN 171)

el foglalá elméjit, hogy tsak etelred volt esziben, tsak rolla beszéllet (MN 178)

is felöllem. olyan méltatlan dologal Etélred látván halgatását. és az orczáján (MN 189)

fogván a hugának. követeket külde Etélredhez. hogy meg üsmértetnék véle. rosz (MN 212)

Ételred már olyan idöbe kezde lenni (MN 172)

Ételred ezen igen meg keseredék, és (MN 173)

nem érdemli a szeretetet mint Ételred. és aki a szepség mellet (MN 174)

Ételred. a kinek a szerelem meg (MN 177)

meg kisebitti hozája valo szeretetemet, Ételred nem szerethet egy olyan leányt (MN 180)

anyira tettzeni néki, és noha Ételred betsülettel volt hozája. de igen (MN 188)

életre, amelynek mindenkor ura lész. Ételred vévén eszere. hogy szabadságban kellene (MN 190)

hogy titkát ki nem nyilatkoztattya Ételred pedig még annál inkáb meg (MN 191)

Ételred. nem tuda mit tsinálni. örömében (MN 192)

volt annak a szép leánynak, Ételred a maga különös házában menvén (MN 196)

annyi királyoknak amaradékja. a felséges Ételred, akarjaé amaga székiben ültetni egy (MN 198)

püspökel, a mint is hogy Ételred látván, és halván. hogy szépen (MN 201)

Ételred el érvén azt a szerencsét (MN 204)

meg bontották öket. és az Ételred vitézsége meg szalasztá öket (MN 206)

idöt nagy szives örömel fagadá; Ételred pedig ugy tekinté ötet, mint (MN 206)

meg kezdé ötet unatni, véle. Ételred. már Etelgivára nehezen nézhetet, és (MN 207)

lehessen esze szedni magatoknak az Ételred szivében. azt a szeretetet melyet (MN 209)

Ételred el üzé magátol, gyalázatosan minden (MN 210)

kik mellette voltanak mint hogy Ételred semmijét sem vette volt el (MN 211)

Ételred pedig még is emberi tekintetböl (MN 211)

Ételred, egy szers mind anyira meg (MN 212)

gyülének melléje. ugy annyira hogy Ételred láta. hogy anyi segittségel viszá (MN 213)

közeleb lévén angliához. könnyü volt Ételrednek. meg hallani anormandiai hertzeg hugának (MN 210)

hozája hasonlokhoz, panaszolkodni is kezde Ételrednek meg változásáért. annak az okát (MN 212)

ki tudgya még társa leszen Ételrednek julius ezen el mosolyodék és (MN 217)

égrád azt gondolá hogy az ételred jó hajlandosági meg nem változnak (MN 172)

ö maga viselésin. mind eddig ételred semmi máshoz valo ragaszkodását nem (MN 172)

kivül valo dolog volna az ételred elméjin. és mint hogy kimentekkor (MN 173)

meg nem vigasztalhatá, és az ételred magaviseléséröl. mindeneket elöre el láta (MN 207)

avigasztalását. a haldoklo királynénak, de ételredet arra nem veheték.. és az (MN 208)