Felida felelé nékem, éppen nem érdemlem (MN 237)

Felida ollyan nagy hirtelenségel mondá ezeket (MN 242)

mi lako helyünkhöz vivé., és felida azt mindenüt jól meg visgálá (MN 234)

két hetet, és az alat. felida oly erösen adá magát atanulásra (MN 235)

neveltetet fel azon a helyen. felida az anyárol halván beszélleni sok (MN 235)

le is rontok kalyibánkot. és felida. idejébben jövén hozánk mint rend (MN 236)

egyikében belé költözénk. a szép felida látván hogy bátorságosab helyt volnánk (MN 236)

Noha felida igen nehezen mondhatta ki amaga (MN 237)

a többi közöt látván hogy felida a letzkéjiben foglalatoskodnék. timántal, tsak (MN 238)

vad leányba. a vetkes lenne felidában. ezek a szók. szemérmeteség. és (MN 237)

azt meg engedni., hogy ate felidádot bézárják. a midön veszedelembe forogsz (MN 241)

nap mulva. mind Eleonorák. mind felidák lesznek közöttünk, de azt nem (MN 242)

ki fordulván egy kevés ideig felidanak a lábaihoz esém. és szerelemel (MN 237)

hajo széllyire gyültenek. leg inkáb felidának szépségit. iffiuságát. és köntösét kezdék (MN 238)

kis aszonyok sok jót mondának felidárol. azö együgyü jó erkölcseiröl de (MN 242)

valamely nagy szerencséböl meg szabadithattyuk felidát. és magunkot is ebböl a (MN 234)

házban futék, ahová zárták volt felidát. ki sem mondhatom mitsoda állapotban (MN 241)

Félida ismét mondá. hogy tudván mind (MN 236)

vegyed gondviselésed alá. az ártatlan Félidat., ezek az utolso szok. tellyeségel (MN 234)

el menénk., és látok hogy félida is jöne mi felénk, timánt (MN 234)

töltöttünk volt el. a midön félida értésünkre adá hogy mitöl tartana (MN 236)

arra. ne tarts hát szep félida attol. a ki leg nagyob (MN 237)

A szép félida. meg értvén. hogy azatyám báttya (MN 240)

le futék és meg mondám félidának. és timántnak. mit láttam volna (MN 238)

és nem gyözvén eleget nézni félidára. kéré timánt. hogy mondaná meg (MN 238)

mitsoda örömel, és szeretettel fogadá félidát. a kit is kevés idö (MN 242)

szoval. el mondá elötte. és félidával meg érteté, hogy ö is (MN 235)

meg fosztot volt. meg értetvén félidával. azt a szemérmet., a melyre (MN 237)