öket, mint hogy pedig dom fernand, a dom válesco táborán volt (MN 15)

gondolta hogy fog mondani dom fernand. eleonorának. midön viszá fog térni (MN 15)

esék leányáért, de a dom fernand keserüségét ki nem mondhatni. mivel (MN 16)

nagy keserü szokra fokada, dom fernand pedig a ki nagy keserüséget (MN 17)

testét, hogy pedig az dom fernand gondolattyának is eleget tegyen. akit (MN 17)

ö boldogsága. dom fernand engemet el felejtet. dom fernand (MN 18)

fernand engemet el felejtet. dom fernand tudgya hogy az anglusok kezében (MN 18)

meg változásátol. ha szinte dom fernand hüségtelen volnais, de dom valesco (MN 18)

ártatlan foglalatoságokal., a szegény dom fernand tudván hogy az anglus hajok (MN 20)

ö kezénél legyen, azért dom fernand semmit ki nem tanulhata. és (MN 20)

hartznak kelleték állani, de dom fernand oly keményen kezde rea lötetni (MN 21)

és magát meg adá. dom fernand mindgyárt spanyol tiszteket, és vitézeket (MN 21)

a te hazádnak ellenségivel, és fernand társával, de hogy akarsz véle (MN 23)

a hajo pedig a dom fernand hajoja volt. egész estig álgyukal (MN 25)

beszéllé néki minden titkát, dom fernand is látván hozája valo igaz (MN 26)

vigasság fogja követni. mivel dom fernand eleonorának egy szép attya fiát (MN 27)

spanyolok láttára hajokot is nyert. fernand azt látván nagy türhetetlenségel várta (MN 28)

mitsoda hirt hallot volna dom fernand hüségtelenségéröl, és hogy azt is (MN 32)

is azok ahajok, a dom fernand parantsolattya alatt lévén, nem tsak (MN 33)

Dél felé adom fernand hajojában valo árbutz fát lelövék (MN 34)

onnét ki üzetének veszedelemel. dom fernand is hasonlo képen tselekedet. az (MN 34)

meg magát nékik. uesbit dom fernand melléje tette volt. meg parancsolván (MN 36)

maga beszéllene dom fernándal, dom fernand pedig gondolkodván mind arrol. a (MN 38)

néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé. és meg hagyá néki (MN 40)

tud szeretni. Ivon azután dom fernand eleibe tévén adolgot a melyet (MN 41)

a melyet követni kellene. dom fernand azt igen jonak találá, és (MN 41)

szereték egymást. eleonora beatrixot Dom fernand mellet hagyá, és Ivonal együt (MN 41)

érkezet. hogy halhason valamit dom fernand felöl. mint hogy pedig ö (MN 42)

beszélleni, mint hogy pedig dom fernand nagy tekintetben volt spanyol országban (MN 43)

titkolá el elötte. hogy dom fernand ötet szeretné. és hogy mitsoda (MN 43)

a mi kedves lehetet dom fernand elött. montros látogatására mene. a (MN 44)

néki a maga familiáját, dom fernandal valo szövettségit. rabságban valo esésit (MN 32)

tsak. az atyámhoz, és dom fernandhoz közelithesek, ugyan ezen reménség alat (MN 23)

különös helyre tétetvén. azután dom fernandhoz mene. nagy sziv fajdalomal. amely (MN 35)

okom suhajtozni. ahálá adatlan dom fernandnak hozám valo kevés szeretetiért, aza (MN 28)

hozája, felelé néki. kedves dom fernandom. az igasságos dolog hogy viszá (MN 40)

igyekezék hogy meg vigasztalhassa dom fernandot. olyan szokal. a melyek talám (MN 16)

örökös emlékezetre. kerm tsak dom fernandot kereste. és dom fernánd, tsak (MN 34)

esék. amidön meg üsmeré dom fernandot a többi közöt fekünni. a (MN 34)

a maga hajojában viteté dom fernandot, és bé kötözteté sebeit. azutan (MN 35)

félelem haborgatván elméjét. Ivon dom fernandot elegendö jó állapotban találván. monda (MN 37)

halgatása, meg mentheti elötted. adom fernánd halgatását, mert ugyanis ha egy (MN 18)

noha szüntelen eszében volt dom fernánd. és atölle valo meg válása (MN 19)

ölelék egy mást. és dom fernánd hajora ülvén szerentsésen spanyol országban (MN 20)

mindeniken öttven, ötven algyu, dom fernánd a közeleb valo fregátával a (MN 20)

volt spanyol ország felé. dom fernánd mindeneket elé beszélle neki. azt (MN 25)

azonnal hajlandoságal lön hozája dom fernánd. és mondá néki (MN 25)

volna, én, mondá néki dom fernánd. mikor londinumba voltam. az egész (MN 26)

amaga királyáét el vesztette. dom fernánd ezt örömel halgatván. nagy baráttságal (MN 26)

igéret nagy reménséget adván. adom fernánd szivének, azért mindgyárt elis indittá (MN 27)

talám rea talált volna. adom fernánd szerelem társára. de még is (MN 27)

engemet. és ha szinte dom fernánd oly hálá adatlan is hozám (MN 32)

azt pedig nem gondolhatom dom fernánd ellene mondana annak az álhatatoságnak (MN 33)

kerm, és dom fernánd azon igyekezének. hogy egy máshoz (MN 34)

dom fernandot kereste. és dom fernánd, tsak kermvel. akart viaskodni. az (MN 34)

látván ötet, gondolák hogy dom fernánd el veszet volna. a szélnek (MN 34)

tsendeségbe lenne. mint hogy dom fernánd életbe volna, mivel azt látod (MN 35)

engemet, és hogy a dom fernánd jelen valo léte. az én (MN 35)

vinni. mint hogy se dom fernánd, se kerm nem voltak abban (MN 36)

tudtára adák néki hogy dom fernánd egészen magához tért volna, és (MN 37)

valo létedért. gondolom, mondá dom fernánd. hogy a magad Commendása sintsen (MN 37)

hogy hogy fel kiálta dom fernánd hát lunlei. el nem veszet (MN 37)

meg érdemelye a Vitéz dom fernánd tiszteletét. és szeretetit. mint lunlei (MN 37)

és szeretetit. mint lunlei. dom fernánd ezekre nagyot suhajta és egy (MN 37)

azt látom mondá néki dom fernánd, hogy én az anglusok rabja (MN 38)

kire nem is tekinte dom fernánd. és Ivon látván. hogy nem (MN 38)

is tsudálkozék azon hogy dom fernánd miért gyülölné anyira lunleit. és (MN 38)

mind azon által mondá dom fernánd. azt mondották volt nékem. hogy (MN 38)

hallanom. mondá nagy suhajtásal dom fernánd, eröltetvén magát hogy az ágyában (MN 39)

ezer hartzot nyertem volna. dom fernánd olyan nagy buzgó szivel mondá (MN 39)

lunlei pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén mint egy reszketve (MN 40)

házacskák. nem világosak. azért dom fernánd is mindgyárt meg nem üsmérheté (MN 40)

azt néked kell mondani., dom fernánd könnyen meg üsmervén a szavát (MN 40)

szeretetben. és tsudálkozásba esék. dom fernánd is azután elé beszéllé hogy (MN 40)

dom fernándhoz viteté magát. dom fernánd. nagy örömel. és szeretettel fogadá (MN 42)

engedné meg had lehetne dom fernánd mellet, éléonora mindgyárt hozája vivé (MN 45)

a dom valesco, és adom fernánd hozája valo szorgalmatosagok. és az (MN 45)

Dom fernánd. egészen meg gyogyulván. a lakadalomrol (MN 46)

királyát nem láthatá székiben. dom fernánd, és a szép eleonora., nagy (MN 46)

nagyob szabadságal gondolkodhassék a dom fernándal valo házaságárol, ugy történt, hogy (MN 15)

mitsoda modot gondoltam ate dom fernándal valo meg szabadulásodra. szükséges hogy (MN 35)

halasztá. hogy maga beszéllene dom fernándal, dom fernand pedig gondolkodván mind (MN 38)

és hogy én tsak dom fernándal lehetek szerencsés. annyira valo szereteted (MN 44)

hirét hallotta volna a dom fernándhoz valo szeretetének, és az okozná (MN 21)

hasonlo hajlandoságot érezvén magába dom fernándhoz. mondá néki nemesi bátorságal. hogy (MN 26)

dolgát. kerm viszá küldötte dom fernándhoz, és igy lunlei a nagy (MN 28)

meg hatalma alat. azután dom fernándhoz viteté magát. dom fernánd. nagy (MN 42)

spanyol iffiu ur, marquio dom fernándnak hitták. ehusz esztendös lévén. szép (MN 15)

szándékában, és meg esküvék dom fernándnak, hogy akár hol légyen éléonora (MN 20)

de hogy meg mutassa dom fernándnak hozája valo igaz köteleségét elé (MN 26)

szánván tellyeségel életét. látván dom fernándnak hüsegtelenségit., kerm nagy rettegésel látván (MN 29)

hogy magát bé kötesse. dom fernándnak is által volt löve. atzombja (MN 34)

oly hirtelenségel használhatot volna. dom fernándnak mint ezek a szavai uesbinek (MN 39)

vivé, és meg jelenté dom fernándnak, hogy lunlei mindgyárt. oda érkezik (MN 40)

Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden tselekedetiböl., hozája valo nagy (MN 40)

halni. mind azon által, dom fernándnak rabja lévén. és dom valesco (MN 44)

valesco. elötte meg mondá dom fernándnak, hogy mihent meg gyogyul azonnal (MN 45)

valesco. hogy kedvit tölthesse. dom fernándnak. és eleonorának, még egy napig (MN 46)

alat meg látod kedves dom fernándom, hogy eleonora tsak téged szerethet (MN 41)

hogy viszá hozta volna dom fernándot, is. akor tellyes öröme lön (MN 42)

a maga házához viteté dom fernándot és kermet., Ivonra bizá hogy (MN 42)

alat. hogy el távozék dom fernándtol. és közelgetni kezde angliához. mihent (MN 18)