náámánt a bélpokloságábol meg gyogyitá, giésit a szolgáját. magátol el üzé (C/B 1010)

annak hogy aproféta meg parantsolá Giezinak, hogy uttyában senkit ne köszöntene (É 382)

embere ellenben, mondá az inasának Giezinek, ihon amaz sunamitis. eredgy azért (É 380)

ölelé lábait, és oda mene Giézi. hogy el vonná onnét, és (É 380)

azért, és követni kezdé ötet, Giézi pedig el ment vala elöttök (É 380)

és éltetö elmét nem adhatának, Giézi aproféta szolgája az ura elött (É 382)

meg engem. és ö mondá Giézinek, övezd fel ágyekidot, és vedd (É 380)

a szemeit. ö pedig szolittá Giézit, és mondá néki, hid elö (É 381)

el menne véle, noha már Giézit el küldötte volt. a bottyával (É 383)

sem akart beszélleni. hanem aszolgája, giézi. által izent néki, és amidön (ISZ 237)

támasza fel meg holt fiát, giézi nem akará néki meg engedni (ISZ 237)

Náámánt abél pokloságbol meg gyogyitá. giézit, a szolgáját magátol el üzé (C/A 125)

szemben nem lett véle, hanem giézit küldé hozája (ISZ 237)