alig végeszte vala el beszédet Isaák. és kimenvén Jákob, el jöve (É 301)

ate lelked, és mondá neki Isaák, de ki vagy te, felelé (É 301)

fiad Ésau, el ijede felette Isaák. nagy álmélkodásal., és inkáb mint (É 301)

tartottálé nékem is áldást,, felelé Isaák uraddá tettem ötet, és minden (É 301)

jajgatásal sirna, meg indulván rajta Isaák. mondá néki, a föld kövérségében (É 301)

jelentnek azok az áldások melyeket Isaák ád Jákobnak (É 302)

nemzettségének könyve, Abrahám nemzé Isaákot, Isaák pedig nemzé Jákobot, Jákob pedig (É 869)

fia. nemzettségének könyve, Abrahám nemzé Isaákot, Isaák pedig nemzé Jákobot, Jákob (É 869)

ate lelked, és mondá ismet Isáak a fiának. miképen talalhattál ily (É 300)

mit akarok vala, és mondá Isáak, járuly ide hogy tapogassalak meg (É 300)

és meg tapogatván ötet. mondá Isáak, a szó ugyan jákob szava (É 300)

vagyon. mi pedig atyám fiai, Isáak szerént, az igéretnek fiai vagyunk (É 354)

4. Isáak. sárának a szabadosnak fia. példáza (É 355)

anéped gonoszságának, emlékezél meg Ábrahamrol, Isáakrol. és Izraelröl. ate szolgaidrol: kiknek (É 366)