nagy szomorusag boritá el. és kork. aki reája figyelmezet azt észre (MN 173)

Ha haza érkezűnk kork. akor meg mondom néked. erre (MN 173)

király alovát szaporábban kezdé léptetni, kork pedig könnyen észre vévé ezekböl (MN 173)

udvarában., hogy amaga házában mene. kork is utánna, a király le (MN 173)

felséges király felelé kork, terdre esvén elötte. a hozád (MN 173)

szoktam, azért el sem titkolhattam. kork. én szeretek. de olyan de (MN 173)

kork meg tsendesedék, látván hogy a (MN 174)

a titkot. mind a szorgalmatosságot. kork mind a kettöt meg igérvén (MN 174)

kork olyan szorgalmatoságal. mene mindenektöl végire (MN 174)

kork ezekre végire menvén. az Etelgíva (MN 174)

lássa. amit mondottak volna felölle. kork oda menvén (MN 174)

egy nehány szoval felele néki. kork azt észre vévén. beszéltetni akará (MN 175)

Mind azon által. mondá kork. én akarnám öket látni. énnekem (MN 175)

A kork kérésin. és az ö nagy (MN 175)

tudá hogy mi tévö lenne. kork azt látván. mondá néki. ne (MN 175)

de az ö szépsége. a kork szemeiben tüdöklék. és soha annál (MN 175)

és annyira kezdé ötet tsudálni kork. hogy nem szolhata. és a (MN 176)

A kork ábrázattya nem volt tellyeségel üsméretlen (MN 176)

Ha kork tsudálkozot az ö szépségin. ez (MN 176)

ki hozta volna ötet hozája. kork ezt észre vévén és nem (MN 176)

A te parancsolatidhoz felelé kork. mindenkor nagy engedelmeségel leszek. de (MN 176)

néki adni az erszényt, de kork olyan szokot monda néki. hogy (MN 177)

hogy mit vit volna végben. kork. valoságal. szépnek tartván azt aleányt (MN 177)

A még ezeket beszéllé. kork. adig Etelred nem tuda mit (MN 177)

házakot fel ékesitetné illendö képen. kork nagy szorgalmatoságal. egy hét alat (MN 177)

gyözheti; ebben a remenségben lévén. kork éppen akor mene eleiben (MN 179)

nem is kételkedék., hogy a kork látogatásában valamely el rejtet dolog (MN 179)

hüle, és semmit nem mondhata, kork ezt észre vévén mondá. aszonyom (MN 181)

kork vigyázván aleányra. észre véve hogy (MN 181)

él is rendelé kevés dolgait. kork pedig el hagyá ötet (MN 182)

a leányát. és editát. ahová kork mondotta volt néki. ót egy (MN 182)

nekem. ha egyedül vagyé itt.? kork észre vévén hogy mit tennének (MN 182)

tiszteletre méltó Etelgiva. felelé neki kork, akirály tégedet igen szeret. tsak (MN 182)

gondolák hogy a király és kork volnák. amint hogy ugy is (MN 185)

tettzék. és azt akará hogy kork. edita. és az Etelgiva apja (MN 187)

eszere. hogy szabadságban kellene hagyni kork is sietetvén hogy térjen viszá (MN 190)

mit meg akara tudni. mivel kork minden regel oda járt. ebéd (MN 190)

is észre vévék. de kivált kork a ki hozája leg nagyob (MN 196)

és nagy örömel tekintvén reája. kork én leg szerencséseb vagyok evilágon (MN 196)

Felséges király felelé kork. én abban soha sem kételkedtem (MN 196)

Nemondgy többet kork. mondá akirály. látván hogy mit (MN 196)

kork noha okos udvari. volt de (MN 196)

kork az alat magához térvén. tsudálkozni (MN 197)

hagyatván véle. mondá néki haragosan. kork. ne tekints. mást, hanem tsak (MN 197)

tsak az engedelmeségben mutassad meg. kork. a ki nem hallotta volt (MN 197)

ezek közöt volt Egrád, és kork (MN 204)

vadászni mene. és tsak egyedül korkal. a házhoz mene ót mindenekröl (MN 177)

ez a király elé beszélteté korkal. hogy mint lett volna a (MN 184)

az udvara észre nem venné korkal egyut el távozék töllök, és (MN 184)

szollittá Editat is a ki korkal beszélgetet (MN 190)

ebéd után pedig a király korkal el nem mulatta meg látogatni (MN 190)

a király tsak magánoson lévén korkal., mihent meg látá ötet. mindgyárt (MN 207)

volt. ezt az iffiu urat korknak hitták. és énnek a sorsát (MN 172)

az öreg embert. és látván korknak okos ábrázattyát. és szép beszédit (MN 175)

bizonyos reménséget adván néki. a korknak tet szemérmes feleletire is tsak (MN 177)

kerttye is volna. mindgyárt parancsolá korknak, hogy azt venné meg. és (MN 177)

gyözni, igen nagy okoságal felele korknak. a ki is alig ment (MN 179)

és nem gyöze eleget beszélleni. korknak az Etelgiva szépségéröl. és eszéröl (MN 187)

városában uri palotakot készitete. és korknak kelleték. ötet oda kisérni. aki (MN 192)

ment. néked kel hát. kedves korkom azt fel keresni, fel találni (MN 174)

a maga sorsárol. kezdé sürgetni korkot hogy menne el a dolgában (MN 174)

Etelred nagy nyughatatlanságal várja vala korkot. és soha egy nap sem (MN 177)

mikor meg láta. a kedves korkot a kinek az ábrázattyárol meg (MN 177)

nélkül nem volt, a midön korkot meg látá. az ö sziviben (MN 177)

alat mint hogy nem látá korkot. azt reménlé. hogy el is (MN 181)

együt látá bé menni hozája korkot leányom mondá a mester ember (MN 181)

gyerttya világnál. leg elöbször is korkot üsmeré meg Etelgiva. a ki (MN 182)

maga különös házában menvén, hivatá korkot és nagy örömel tekintvén reája (MN 196)

keresni., hogy el küldöm magamtol. korkot akarom ezel aparantsolattal hozája küldeni (MN 207)

egy keves ideig halgata. azután korkra vetvén szemeit mondá néki, bizhatomé (MN 173)

Etelgivával valo meg eskütesre., és korkra bizá. hogy a nagy pompával (MN 201)

türközteté magát. és minden haragját korkra forditván, aki nem akara magára (MN 208)

ö eszét azután tanácsot kére korktól hogy miformában láthatná meg azt (MN 177)