Kornélius azután elé beszéllé az Angyal (SUT 534)

{…} Azok kik szent pétert kornélius századoshoz kisérék, tsudalkozának azon hogy (É 584)

joppétol tiz mély földnire, egy kornélius nevü Romai százados, akínek seregét (SUT 532)

aki neve szerént szollittá ötet, kornélius meg rémulvén kérdé, uram mit (SUT 532)

szálláson, és azután. el mene, kornélius hivatá kettöt a tselédi közül (SUT 532)

hamar meg tudá, mert a kornélius emberei épen akoron zörgetének a (SUT 533)

kornélius minden attya fiait, és jó (SUT 533)

amely akereszttség által adatik nékünk, kornélius meg tartoztatá magánál szent pétert (SUT 535)

A kornélius meg keresztelkedésinek hire tsak hamar (SUT 535)

vala az Évangyéliumnak kapuja, a kornélius meg térése. és megkeresztelkedése által (SUT 612)

az ö Igéjit. (it a kornélius meg térésit érti:) és a (SUT 644)

azért hogy meg keresztelte volna kornéliust., hogy az ö társai valának (SUT 769)