esztendöt. nem halván semmi hirt timán felöl Agenor. szüntelen beszéllet nékem (MN 220)

volt tsak anyiban kivántam a timán után valo menetelemet, amenyiben érzettem (MN 221)

a tanulást. de kedvit akarván timánnak. mindenben. azért nem igen gyakorolta (MN 218)

hagya maga után. agénort. és timánt, akiket a baráttság anyira kaptsolta (MN 218)

hogy ö is utánnám nézet. timánt nagy nyughatatlanságban találám. azért hogy (MN 227)

fel kelék. és el hagyám timánt. hogy észre ne vehesse az (MN 228)

tünt elöllem., és elöl találám timánt. a ki engemet kereset; látván (MN 229)

meg ütközöt volna, erre kérém timánt hogy maradna helyiben mind addig (MN 230)

volna tölle, köny hullatásra indittá timánt. fel emelé a leányt. és (MN 230)

a leányt. üsmérd meg jobban timánt. nem hajlando már azö szive (MN 231)

azt mindenüt jól meg visgálá. timánt azután le ülteté. és fa (MN 234)

gyözvén eleget nézni félidára. kéré timánt. hogy mondaná meg néki (MN 238)

Timant mind ezeket nagy halgatásal vigyazta (MN 225)

Timant mindeneket elébeszélvén Agenornak mondá néki (MN 239)

okokot ada is eleiben, de timant erre sem álla rea, azután (MN 220)

is azt tud meg. hogy timant még tsendeségben élhetet volna., ha (MN 220)

anyám pedig igen siratá a timant feleségit. én is látván az (MN 221)

hirt mondhat néki Agenor felöl. timant nagy siettségel ahajohoz jöve, akapitányal (MN 223)

Az oda valo érkezésemért. timant fel tevé magában. hogy még (MN 223)

nem üsméri. de ismét mondá timant, mint hogy ezt a helyet (MN 230)

térénk aleveles palotánkban., a hol timant reám tekintvén. mondá. hogy hogy (MN 231)

iffiuságát. és köntösét kezdék tsudálni. timant mene fel leg elöbször ahajoban (MN 238)

Agenor és timant. rendelést kezdének tenni. és olyan (MN 241)

engemet hinak leonidának a ferjemet timantnak. óh Istenem fel kiálta erre (MN 232)

nem mértem ezért panaszt tenni timantnak, a ki is egy szer (MN 237)

is kezdém felejteni hazámot atyámot. timantot. a hajo törést mikor véle (MN 229)

tsudálkozásál fel kiáltá mit látok, timantot. és Cleodont; a szovárol meg (MN 238)

Timánt oly kevésre betsüllé azt. a (MN 223)

Timánt itt meg allapodék. mivel azon (MN 234)

Timánt látván, hogy mitsoda könnyen tanulna (MN 235)

Timánt látván hogy már értene annyira (MN 235)

nyomoruságot a melyben estek volt, timánt okos lévén, vévé észre. hogy (MN 218)

foglalatoskodék. és abban keresné vigasztalását, timánt hozája mene, mint hogy pedig (MN 219)

hogy valamely szomorusága volna de timánt által látván gondolattyát. mondá neki (MN 219)

sirásal válának meg egy mástol., timánt azután olyan hajora üle. amely (MN 220)

hajo mind hirt hozot volna timánt felöl. mind pedig sok joszágot (MN 221)

Azután. elé beszéllé néki, hogy timánt sok joszágot gyüjtöt, ót meg (MN 221)

A kapitány ismét mondá. hogy timánt azon igen nagy keserüségben volt (MN 221)

Hát, fel kiáltá timánt. meg ölelvén engemet. eCleodon az (MN 223)

kezemel. egy darab deszkára akadván., timánt felé taszitottam., a ki. is (MN 224)

hozája. látom én azt mondá timánt. hogy nincsen se nyomoruság, se (MN 230)

én egyebet ennél nem tudok. timánt ennél többet nem kérdezkedvén olyan (MN 230)

nem., de kezit nyujtván nékem, timánt eleiben mene., a kinek is (MN 230)

el felejtém hogy ki volna timánt., eszembe nem juta hogy a (MN 231)

a nyilat magamban akarám ütni. timánt azt meg látván. nagyot kiálta (MN 231)

Mit tsinálsz mondá timánt. és mitsoda méltatlan gyanuság szállotta (MN 231)

óh Istenem fel kiálta erre timánt könyves szemekel, és ismét olvasá (MN 232)

ezen hogy el nem titkolhatám timánt elött. meg ölelvén térdeit és (MN 234)

másrol is kelletet volna gondolkodnom., timánt meg igéré hogy ha valamely (MN 234)

félida is jöne mi felénk, timánt nem tartoztathatván meg se köny (MN 234)

volna hogy ö az attya., timánt a mi lako helyünkhöz vivé (MN 234)

többet értet. és jobban felelhetet, timánt tudakozodék tölle. hogy az oda (MN 235)

nap nevekedet., de söt még timánt is. avigasztalásomnak egy részitöl meg (MN 237)

kissebedik., ezt a szót pedig, timánt meg mondotta nekem hogy ne (MN 237)

ennél többet nem mondhaték. timánt közinkbe jöve. közel volt fél (MN 238)

abban a szomoru életben éltünk. timánt mind addig egyébröl nem gondolkodot (MN 238)

volna azt a szép személyt., timánt mind az egész historiáját elébeszéllé (MN 239)

hogy aza szép személy. a timánt leánya volna, a kezét nyujtá (MN 239)

el lehet itélni hogy ágénor. timánt. és én mitsoda gondolatban valánk (MN 240)

hajojában ugrám,. és utánnam jövének timánt és agenor., a kik is (MN 241)

az atyám ebben foglalatoskodék., és timánt pedig abban, hogy a holt (MN 241)

midön veszedelembe forogsz. ágénor, és timánt. tsak olyan keveset tartanaké azén (MN 241)

erre nagyot kiáltván. agenor és timánt oda jövének. és eszemre térék (MN 242)

sem találák halálosnak, agenor. és timánt. azután meg tsendesitték. mondván néki (MN 242)

forditaná a mire néki tettzenek. timánt annak a joszágnak egy kis (MN 242)

meg gazdagodik. valamint agenor. és timánt. ez a nemes társaság még (MN 242)

az utolso szok. tellyeségel elhiteték timántal hogy a szép vad leány (MN 234)

hogy felida a letzkéjiben foglalatoskodnék. timántal, tsak gondolkodásbol. a hegyre fel (MN 238)

el vezérel., fiui szeretetedet mutassad timánthoz., tekinttsed ötet ugy mint atyádot (MN 222)

az ajándekát. nagy örömel. azután timánthoz közelgete. és nagy tiszteletel meg (MN 231)

valo adásunk. Agenor meg akarván timánthoz valo igasságat mutatni., számot ada (MN 242)

Agenor halván ezeket a szavait timántnak, a szive meg esék rajta (MN 220)

hajos kapitány jo akaroja levén timántnak, mindeneket igazán. kezében adá az (MN 221)

ö hajojára rakta., mint hogy timántnak régi jo akaroja, azért bizot (MN 221)

ismét viszá fog térni indiában. timántnak pedig szándéka a. hogy addig (MN 221)

tudtára adatá timántnak el érkezésit. és hogy olyan (MN 223)

rajta., grádits formára; azt tanácsolám timántnak hogy mennénk fel a kösziklára (MN 224)

én pedig tsak tsudáltam., végtire timántnak eszében juta hogy volna nála (MN 225)

meg lehet valakinek mondani. és timántnak meg mondám minden szivem titkát (MN 230)

anyi tiszteletet. és baráttságot mutata timántnak, mint ha ugyan tudta volna (MN 234)

jo érkölcsöt mutatának benne. hogy timántnak szeretni kelletet volna ötet. ha (MN 235)

és meg mondám félidának. és timántnak. mit láttam volna és nem (MN 238)

két drága személynek. botsánatot kérék timántol, ugy hasonlo képen a szép (MN 231)

elébeszélvén Agenornak mondá néki. kedves timántom, könnyen el itélheted. hogy valamit (MN 239)

már magad is tudod kedves timántom. mondá agenor. de azt nem (MN 240)

hiren igen el keseredék, szánakodván timánton.. hogy feleségit. és gyermekit egy (MN 221)

azokért. a kiket meg szabaditot tímant szaszor is meg holt volna (MN 240)

hogy mi akor mit gondoltunk., timont. és én. de azt tudom (MN 224)