a kinek is neve volt uesbi. látod. mondá lunlei. hogy volt (MN 28)

valamint én azt ohajtottam gyengeségböl, uesbi ezen ahiren anyira el álmelkodék (MN 28)

ezekre meg felelhetek néked mondá uesbi. és meg sem sértem a (MN 38)

meg mutassam néked mondá néki uesbi. hogy ez iránt nintsen semmi (MN 38)

fel ülhessen. kövessed beszédedet nemes uesbi, és hozz viszá az életre (MN 39)

szivel mondá mind ezeket. hogy uesbi a ki alig titkolhatá el (MN 39)

magához térvén, el álmélkodék az uesbi szavának hangján. és nagy figyelmeteségel (MN 39)

uram én is tégedet mondá uesbi, ne kivánnyad hogy azt tselekedgyem (MN 39)

tsak nem meg hala a uesbi beszédin, a keserüség. az öröm (MN 39)

a mely az anglusokot tekénti, uesbi ezt véghez vivé, és meg (MN 40)

menyi gyülölségel. és gyanakodásal volt. uesbi gondolom hogy meg mondotta néked (MN 40)

meg üsmértette volna véle beátrixot. uesbi helyet, elé beszéllé néki minden (MN 40)

fernándnak mint ezek a szavai uesbinek. azonnal kezdé érezni ujjulását, erejének (MN 39)

nem mutatá meg magát nékik. uesbit dom fernand melléje tette volt (MN 36)

néki mondani. akor eleibe vivé uesbit. a kire nem is tekinte (MN 38)

de elsöben mindenekre meg tanitá uesbit. hogy mint kellesék szolni. lunleit (MN 38)

Ivon mondot vala néki, szóllittá uesbit. és maga mellé ültetvén. mondá (MN 38)

miben szolgálhason néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé. és meg (MN 40)