[apáca] – 7
apátza
apátza – 2
az attya fiának, ez az apátza pedig mindeneket meg igére éléonorának (MN 116)
a fö presensnek. és az apátza magára vállalá. hogy olyan alkalmatoságal (MN 116)
apátzái – 1
tréfálodzot. ugy anyira. hogy az apátzái azért sokszor meg botránkoztak, a (VKT 893)
apátzák – 3
hagyatá. és amely apátzák, a szüzeséget meg unták volt (TL 158)
laktanak. az égyiptumi. és syriai apátzák, ahajokot el mettzették, tisztaságnak kedviért (KSZ 439)
Chrysostomus eszerent irja le az apátzák köntösét, az ö idejében, egy (KSZ 439)
apátzáknak – 1
azután abarátoknak, a diáconisáknak, az apátzáknak, agyermekeknek. és az egész hiveknek (KSZ 414)