[bízó] – 4
bizo
bizo – 1
ö is ád eledelt abenne. bizo embereknek. hagyad azurra magadot. mondgya (VKT 893)
bizoknak – 1
mert nints szégyenülések. ate benned bizoknak, és most követünk téged tellyes (É 421)
bizokot – 2
meg szabadittya az ö benne bizokot, és fel támadának aket vén (É 348)
el nem hagya a benne bizokot, A nyomoruságok. mondgya a bölcs (IK/A 195)