[beszédű] – 6
beszédü
beszédü – 3
boszuságot se szenvedgy el, tisztátalan beszédü., esküvö, a jó lakást szeretö (IK/A 146)
Hogy rendes beszédü lehess. ezeket kövessed (IK/A 233)
lesznek. azok a sok haszontalan beszédü legények. kik három oráig el (IJE 12)
beszédüekre – 1
tsak a goromba, és vastag beszédüekre kel érteni, hanem még az (É 557)
beszédünek – 1
vetekedvén véle, szó szaporitonak. szofia beszédünek tarták lenni, vagy olyanak aki (SUT 658)
beszédüt – 1
illendö, a sok hejában valo beszédüt nem gyakorlották, hogy pediglen mind (KSZ 330)