táborra hogy a nép eleget ehesék, és az égböl manna esék (C/A 94)

fát szed. hogy pogátsát süssön, ehessék. és az után meg halyon (É 275)

még halála elött. vélek együt ehessék husvéti bárányt, a vatsora után (C/A 171)

még halála elött vélek edgyüt ehessék husvéti bárányt, a vacsora után (C/B 1044)

anyi ideje se volt. hogy ehessék, annyira juta végtire, hogy nagy (KSZ 294)

azt a valoságos husvéti Bárányt ehessük. a ki is (É 499)

az állapotban., a melyben méltán ehesünk a szent áldozatbol. melyet ajánlanak (É 750)

aszonyokon kivül. a kik nem ehetének örömökben, és alig várhaták az (MN 11)

se maga. se atanitványi nem ehetének. az attyafiai azt meg tudván (KJÉ 653)

kel csudálni. ha igen keveset ehetet, leg kiseb fájdalmat nem érez (TL 202)

egészen valo áldozatbol. senki nem ehetet (C/A 744)

egészen valo áldozatbol. senki nem ehetett (C/B 1457)

egéssége vagyon. a másika, többet ehetik, ihatik, a harmadikának job lába (TL 176)

engedte vala az embernek hogy ehetik aparaditsomban lévö mindenik fának gyümölcsiböl (C/A 55)

épen annak a fának nem ehetik gyümölcsiböl, a melyet az irás (C/A 55)

engedte vala az embernek, hogy ehetik a paradicsomban lévö mindenik fának (C/B 953)

annak a fának gyümölcséböl nem ehetik. a melyet az irás. jonak (C/B 953)

meg irá nékik, hogy bizvást ehetnek abbol a husbol. melyet a (C/A 470)

nem lakhatnak. senem dolgozhatnak, senem ehetnek, ezt rövideden ezen deák versel (C/A 605)

meg irá nékik. hogy bizvast ehetnek abbol a husbol mellyet a (C/B 1257)

se nem dolgozhatnak., se nem ehetnek., ezt rövideden ezen deak versel (C/B 1357)

kéd töllem kérdeni, ha kéd ehetnéké, vagy alhatnék. én pedig tudom (TL 43)

kényesen. magam sem tudom ha ehetnémé (IJE 56)

valami kis érdemünk. a mikor ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de (TL 94)

én magam öltem meg. tiis ehettek belöle, mivel leg elöször én (SUT 864)

mindent hidegen egyenek. avatsorát ugy ehették a mint tettzet, ezért is (IJE 30)

mikor nevethetek kédel, és mikor ehetünk káposztát, ah! nem mérek már (TL 42)

mi azért jol alhatunk. jol ehetünk, és semmi nyughatatlanságot nem okoz (TL 122)