[elégség] – 3
elégségel
elégségel – 2
ajora valo tehetetlenségét, nem vigyáznak elégségel az ellenségek sokaságokra, és eröszakoskodásokra (É 122)
apostol, az Isteni szolgálat, az elégségel, mert semmit nem hoztunk evilágra (IJE 121)
elégségtek – 1
bennetek, hogy mindenekben mindenkor minden elégségtek. legyen, bövolkodgyetek minden jó tétemenyre (É 849)