el|űz – 16
+el üz
el üze – 2
mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig (TL 175)
tulajdonsága a, hogy a setéttséget el üze (É 66)
el üzé – 2
Ételred el üzé magátol, gyalázatosan minden szeretöit (MN 210)
igen kevés jószágot. akor amulattságot el üzé magától., és helyiben helyhezteté (MN 218)
el üzem – 1
inditták., és hogy szomoru gondolatit el üzem, oda adám néki a (MN 232)
el üzi – 4
hogy itt a török áer el üzi. édes néném mi jó (TL 7)
egy kis levelel, minden haragját el üzi kéd. többet is irhatnék (TL 36)
magamnak. hogy a mit tselekedtem, el üzi belölled azt a szomoruságot (MN 92)
az, az én más félelmimet el üzi. a te nagy keserüséged (MN 132)
el üzne – 1
vevé elö, hogy minden akadályt el üzne. azért a Durhami püspököt (MN 201)
el üzöt volna – 1
keresni. engemet meg büntetet. és el üzöt volna mellölled, de igy (MN 147)
el üzte volna – 1
szerzet néki. nem hogy azt el üzte volna, de még meg (MN 149)
el üzük – 1
Miképen tanit arra akristus. hogy el üzük az ördögöt a midön (É 184)
el üzze – 1
Igy szeretem édes néném. hogy el üzze kéd azt aveszet reszttséget (TL 11)
üze el – 1
igéret tsendesittse meg haragodot. üze el félelmidet. és tégyen arra alkalmatosá (MN 110)
üzik vala el – 1
meg abetegeket, és üzik vala el az ördögöt még éltekben. {…} etehát (É 828)