szeretesse. és szomoruságimot velem el felejtesse (MN 98)

evilágon, hogy pediglen magamal el felejtessem hogy leány vagyok, mentöl hamaréb (MN 24)

az idö. lassanként. mindent el felejtet velünk. és mennél távulab legyen (TL 204)

hogy ha a természet el felejtet engem az atyám szivében, a (MN 17)

a mit igérsz, az el felejtet mindeneket velem., majd lehetetlen dolgot (MN 121)

reménséget ada néki. és el felejteté véle. egy kevés ideig. az (MN 64)

szivinek fertelmes szeretetit. el is felejteté véle, mivel tartoznék az természetnek (IK/B 408)

az elötte valojának vétkeit el felejteté, és tsak nem meg bánatá (SUT 751)

sokáig. atermészet azt is el felejteti velünk, és csudálni fogjuk, ha (TL 75)

szeretünk valakit. akor, alátható., el felejteti velünk. aláthatatlant; hogy tellyeségel. predikáczion (TL 201)

és az örökké valoságot, el felejteti (É 809)

ellen valo eröt. avilágot el felejteti. és annak gyönyörüségeit, ameg romlot (É 809)

várja a bö termést, el felejteti véle. sok fáradcságit. ezért mondgyák (KKU 274)

fordullyon. ajó állapot pedig el felejteti véle, az Istent, akereszt fel (KKU 379)

töredelmeséget. a jó állapot el felejteti az emberel hogy magára vigyázon (KKU 379)

kaptsollya az ember szivét. el felejteti véle az Istent, és vétkeit (KG 492)

valo szeretettel, el felejteti velünk aboldog, és az örökös (VKT 902)

vagy valamely emberi tekintet. el felejteti vélek az igasságot (VKT 916)

tartására., aleg elsö alkalmatoság el felejteti vélek minden jó fel tett (IK/A 152)

a magam szeretete. el nem felejtetik velem. a maga betsületit. nem (MN 179)

gazdagságokot, ne hogy azok el felejtetnék ötet véle, imé ezek követik (VKT 890)

a melyen igen kapának. el felejtette volt vélek a fejdelem aszonyt (MN 83)