el|fog – 34
elfog
elfogá – 1
ki meneteleknek, a hegyet atüz elfogá, és rettenetes trombita szó hallaték (C/A 97)
+el fog
el foga – 2
azokot meg veré, sokakot el foga, és a fövebbeknek. fejeket véteté (SUT 541)
szüntelen változék, az ijedség el foga, minden tagjai kezdének reszketni, és (SUT 584)
el fogá – 9
ötet az ö annyának. el fogá pedig minnyájokot a félelem. és (É 383)
az ö annyának, el fogá pedig minnyájokot a félelem. és (É 780)
tág vize torkában, mind el fogá, és spanyol országban vivé (MN 21)
meg nem latthatya. anyira el fogá szivit. hogy patakal folyának szemeiböl (MN 215)
formán. hogy a kereszt el fogá az egész utat. és mindenek (KKU 329)
hegy lett belölle. mely el fogá az egész világot. és maga (C/A 218)
a hegyet a tüz el fogá. és rettenetes trombita szó hallaték (C/B 987)
hegy lett belölle. mely el fogá az egész világot és maga (C/B 1070)
magok közöt, a méreg el fogá szívit a betegnek, és meg (SUT 523)
el fogák – 4
közöt a melyek elméjit el fogák, leg inkáb ezen elmélkedék leg (KKU 253)
vala néki, és így el fogák feleségit. és sok tselédit. és (SUT 836)
Az öttsit Mátyást hogy el fogák, Titus az ö kéresire fel (SUT 889)
Eleázár nevü vitéz embert el fogák, akinek sok elö kelö atyafiai (SUT 893)
el fogja – 1
a gondolat, és a meláncolia, el fogja elmenket. ne legyünk ollyanok (TL 189)
el fogják – 1
az iffiat a tengeri tolvajok el fogják. és áfrikában el adgyák (TL 139)
el fognak – 1
hirt visznek a vajdának. ha el fognak., itt semmi egyéb hir (TL 240)
el fogta – 1
volt. az, aszivét anyira el fogta, hogy az éléonora karján el (MN 121)
el fogták – 2
verték, és a hertzeget el fogták egy nehány nap mulva breslot (TL 297)
dolgokhoz, mert a szivit el fogták a tisztátalan testi indulatok., a (IK/A 170)
el fogták volt – 1
meg magát. a másikát el fogták volt, azt igérék Titusnak, hogy (SUT 886)
el fogtam – 1
felölle, a mely fregátát el fogtam., a rajta lévö tiszteket egy (MN 25)
el fogta volt – 1
azért hogy a szemeit el fogta volt anagy fényeség, vagy valamint (SUT 526)
el fogtuk – 1
nyulakot. pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy az ellenség (TL 154)
fogá el – 2
volna. egyszers mind nagy ijedcség fogá el. az melyben kiáltani kezde (IK/B 524)
el szélyede, és nagy félelem fogá el az egesz várost. Az (SUT 826)
fogának el – 1
is vágák {is-vágák}, rabulis sokat fogának el, jonathás pedig el szalada (SUT 897)
fogták el – 3
hogy mind azok, akiket fegyveresen fogták el, vagy a mely város (ISZ 264)
olyan rabok. akiket a hadakozásban fogták el, azok közül. a kik (SUT 664)
hanem olyanok a kiket fegyveresen fogták el. egy nehánynak a kezeit (SUT 858)
fogtak volt el – 1
arabok váltására, kiket a barbarusok fogtak volt el, az illyen gyakran (KSZ 434)
fogtanak el – 1
ahadakozásban kilentzvén hét ezer rabot fogtanak el. jérusálembe pedig. az oltátol (SUT 889)