el|pusztít – 4
el pusztit
el pusztitá – 1
hogy pedíg meg vevé. és el pusztitá. kilentzven hét ezer embert (TL 294)
+el pusztitották – 1
ellen. avárost meg vevék, és elis pusztitották volna, hogy ha Josef (SUT 804)
el pusztitta – 1
után; amurates egy nehány tartományokot el pusztitta. és maga alá hodoltatá (MN 55)
+el pusztittsák – 1
tartának attol, hogy a romaiak el ne pusztittsák anemzetet.ugyan ezt (É 469)