el|térít – 3
+el térit
el térit – 1
szüntelen, mert az imádság el térit avétektöl:) azt tarttyák, hogy a (TL 270)
el téritették volna – 1
ollyanokot, kik minek utánna el téritették volna abünösököt, a veszedelemnek uttyárol (É 739)
térittsétek el – 1
vegyétek el töllem az utat; térittsétek el tölem. az ösvényt, szünnyék (É 510)