nyomorultul, egy illyen jó erkölcsben eltöltöt ifiuságot. nem lehete. hogy aszentül (IK/A 52)

magadot meg üsmérni, siratni az eltöltöt rendeletlenségidet. és vakságodot., a mely (IK/A 82)

nézve, magad eleiben tévén az eltöltöt életedet, amelyböl meg üsmérheted; menyire (IK/A 95)

valoságra. tekozolunk el., az el töltöt idö pedig soha viszá nem (TL 155)

kel tulajdonittani, visgállyuk meg el töltöt esztendöinket. szivünknek keserüségében, és tekénttsük (É 365)

kiseb ragaszkodásal legyünk. az el töltöt életünkben valo vétkekhez, és a (É 374)

a penitentzia tartásal, atévelygésben el töltöt életünket, és ahejában valoságban el (É 808)

egy oráig tarto jol el töltöt idö, meg szabadithat minket az (KG 512)

szeretettel. lelkünknek keserüségében gondolkodván el töltöt esztendöinkröl (KG 513)

abbol mint tselekedtenek. az el töltöt idökben. mint tselekesznek. a jelen (VKT 786)

a melynek mindenik roszul el töltöt része, itéletünkre fog lenni. ugyan (VKT 895)

ö itéletekor,, ifiuságodnak roszul el töltöt idejiröl. Azon arettentö itéletkor; az (IK/A 165)

világositásit. 3. meg visgálván el töltöt életedet,. meg fogod üsmérni a (IK/A 291)

az te iffiuságodnak roszul el töltöt idejiért ? akor az rettentö itéletkor (IK/B 514)

néked. 3. meg látván el töltöt életedet; meg üsmérheted az benned (IK/B 624)

arra igen vigyáztanak, hogy el töltöt böjtnek hasznát, az illyen szabadság (KSZ 417)