[emír] – 14
vö. tör. emiremir
emir – 3
mondá azt lenni. hogy gumer emir el tsudálkozék rajta. azt is (MN 50)
Emir gumér. aki jelen volt ezen (MN 52)
látni. a sultánné validenak. és emir gumernek a levelet meg mutatá (MN 65)
emirnek – 1
Az emirnek elméje. nagy nyughatatlanságba kezdvén lenni (MN 51)
emirnel – 1
tölle. felelé. hatalmas Császár. gumer emirnel fösvényeb ember (MN 49)
emirt – 1
néki mind azt. valami gumer emirt illeti, mitsoda elméje, és természete (MN 49)
Emir
Emireket – 1
Az Emireket az egyháziak közi számlálhattyuk. mivel (TL 273)
Emireknek – 1
Az Emireknek egy fejek vagyon. akit Nakib (TL 273)
émir
émir – 2
rakima képe volna a gumer émir hugájé, a ki is mind (MN 49)
a dolgot végbe vihetné. az émir ezen igen meg örüle, hogy (MN 51)
émirek – 1
bacha ( ) azután a csauzok. az émirek, az ülémák. (az az, apapok (TL 30)
émirnek – 1
valo nézve meg izené az émirnek. hogy meg akarná látni a (MN 52)
émirnél – 1
parancsolattyát végben vinni. a gumer émirnél. amurátes pedig mindeneket eleiben ada (MN 50)
Émir
Émirek – 1
ehordoza a mahumet zászloját. az Émirek, minden féle nagy tiszttségekre fel (TL 273)