[emír] – 14
vö. tör. emir
emir
emir – 3

mondá azt lenni. hogy gumer emir el tsudálkozék rajta. azt is (MN 50)

Emir gumér. aki jelen volt ezen (MN 52)

látni. a sultánné validenak. és emir gumernek a levelet meg mutatá (MN 65)

emirnek – 1

Az emirnek elméje. nagy nyughatatlanságba kezdvén lenni (MN 51)

emirnel – 1

tölle. felelé. hatalmas Császár. gumer emirnel fösvényeb ember (MN 49)

emirt – 1

néki mind azt. valami gumer emirt illeti, mitsoda elméje, és természete (MN 49)

Emir
Emireket – 1

Az Emireket az egyháziak közi számlálhattyuk. mivel (TL 273)

Emireknek – 1

Az Emireknek egy fejek vagyon. akit Nakib (TL 273)

émir
émir – 2

rakima képe volna a gumer émir hugájé, a ki is mind (MN 49)

a dolgot végbe vihetné. az émir ezen igen meg örüle, hogy (MN 51)

émirek – 1

bacha ( ) azután a csauzok. az émirek, az ülémák. (az az, apapok (TL 30)

émirnek – 1

valo nézve meg izené az émirnek. hogy meg akarná látni a (MN 52)

émirnél – 1

parancsolattyát végben vinni. a gumer émirnél. amurátes pedig mindeneket eleiben ada (MN 50)

Émir
Émirek – 1

ehordoza a mahumet zászloját. az Émirek, minden féle nagy tiszttségekre fel (TL 273)