[esküvő] – 11
esküvö
esküvö – 7

se szenvedgy el, tisztátalan beszédü., esküvö, a jó lakást szeretö, részeges (IK/A 146)

mondgya abölcs. hogy a sokat esküvö férfiu, hamiságal rakodik meg, és (IK/A 235)

Esküvö, ember szolló. másokban kételkedö. mert (IK/A 239)

pedig az életedet illeti. se esküvö. se káromkodo ne légy. valamint (IK/A 338)

fö képpen egy iffiuban, ha esküvö. nem szolván az ollyan esküvésröl (IK/B 574)

és orczátlan. mikor hazugságot mond. Esküvö, ember szólló, senkinek nem hiszen (IK/B 578)

illeti, karomkodo ne légy. se esküvö. kerüllyed az tisztátalanságot. mert ez (IK/B 666)

esküvök – 3

ugy mint az kik szemérmetlenek. esküvök, részegesek. kik még dicsekednek ezekben (IK/B 511)

kel el szenvedni hogy részegesek. esküvök, játékosok, vagy henyélök legyenek., 5 (C/A 667)

kell el szenvedni hogy részegesek., esküvök, játékosok, vagy henyélök legyenek. 5 (C/B 1403)

esküvöken – 1

átkát is fogja okozni az esküvöken, aki elhagya öket, arosz indulattyokra (IK/A 235)