eszesség – 9
eszeség
eszeség – 1

formán. azt láttya kegyelmed hogy eszeség. két részböl áll, az egyike (IJE 37)

eszeségel – 2

hol öttvenen valának együt. mind eszeségel ött ezer ember vala. az (KJÉ 664)

mikor a templomban mentenek, mind eszeségel száz huszan valának, (a) hihetö (SUT 497)

eszeségit – 1

hanem az eszeségit., arra forditván a földi jókót (KJÉ 702)

eszeségtöl – 1

valo tselekedetek, és azoknak az eszeségtöl kell függeni, a mely is (IJE 37)

eszesség
eszesség – 2

egy filosofus mondgya, hogy az eszesség. a jelen valo dolgokot el (IJE 37)

az adosságot el kerülni, az eszesség. elöre gondot viselni agyermekekre, az (IJE 135)

eszességel – 1

jó értelmet, amásikát {…}, a munkálodo eszességel ellenkezik aresttség, és ahirtelenkedés (IJE 37)

eszességnek – 1

ezt a két részit. az eszességnek, lehet nevezni. az egyikét. {…}, a (IJE 37)