eszesség – 9
eszeség
eszeség – 1
formán. azt láttya kegyelmed hogy eszeség. két részböl áll, az egyike (IJE 37)
eszeségel – 2
hol öttvenen valának együt. mind eszeségel ött ezer ember vala. az (KJÉ 664)
mikor a templomban mentenek, mind eszeségel száz huszan valának, (a) hihetö (SUT 497)
eszeségit – 1
hanem az eszeségit., arra forditván a földi jókót (KJÉ 702)
eszeségtöl – 1
valo tselekedetek, és azoknak az eszeségtöl kell függeni, a mely is (IJE 37)
eszesség
eszesség – 2
egy filosofus mondgya, hogy az eszesség. a jelen valo dolgokot el (IJE 37)
az adosságot el kerülni, az eszesség. elöre gondot viselni agyermekekre, az (IJE 135)
eszességel – 1
jó értelmet, amásikát {…}, a munkálodo eszességel ellenkezik aresttség, és ahirtelenkedés (IJE 37)
eszességnek – 1
ezt a két részit. az eszességnek, lehet nevezni. az egyikét. {…}, a (IJE 37)