evilági – 17
evilági
evilági – 17

annak mind hasznát. venni, mind evilági gyönyörüségre forditani, eleinte avalo hogy (TL 181)

ateremtet állatok közöt, se hogy evilági jokhoz ragaszkodgyék, avilági jóktól meg (É 164)

adnunk, az atyánk fiáért, akinek evilági marhája. és láttya az ö (É 622)

uram tégedet. ad meg nékünk, evilági dolgok folyási közöt valo békeségedet (É 634)

hogy az emberek boldogságnak tarttsák evilági édességet, mivel ha Isten mindenben (KKU 272)

vak, hogy meg ne vesse evilági gyönyörüségeket, hogy ha sohajttya az (KKU 360)

felebarátunkot valamint magunkot, de akinek evilági jova vagyon, és láttya az (KG 488)

boldogok ez életben. a menyiben evilági joknak. tiszteletéknek, és gyönyörüségeknek meg (KJÉ 644)

ö lelkét meg ne tsallyák evilági hejában valoságok. és gyönyörüségek., melyek (IK/A 68)

erkölcs. mely szivünket el távoztattya evilági joktol. ugy hogy mértékleteségel élvén (C/A 364)

idegen e földön, a ki evilági jókhoz nem ragaszkodik., aki csak (C/B 965)

kivánsága. és a mértékletlenség.. mivel evilági jokótt nem szeretik egyébért, hanem (C/B 1141)

{…} kellé az Istentöl várnunk evilági jókót is (C/B 1165)

erkölcs mely szivünket el távoztattya evilági jóktól, ugy hogy mértékleteségel, élvén (C/B 1178)

vetné az emberi nagyságokot. és evilági dicsöségeket (C/B 1234)

is egy hetet töltöt nála, evilági pap. léven, az ö okos (IJE 9)

tsak hejában valoság ne légyen, evilági boldogság, a midön ö maga (ISZ 262)