fel|jön – 5
+fel jö
fel jö – 2
mondván, Imé az ur fel jö a könyü felhöben. és egyiptumban (C/A 161)
volt imé az ur fel jö a könyü felhöben. és egyiptusban (C/B 1037)
jö fel – 1
és onnét semmi meleg nem jö fel. az egésségre vigyázunk (TL 35)
fel jő
fel jő – 1
kutban aveder. hogy egyik fel jő, a mikor a másik le (KKU 274)
+fel jön
jöt fel – 1
mondhattyuk hogy talám ami csillagunk jöt már fel egyszer. mert a (TL 162)