fel|köt – 3
+fel köt
fel köté – 1
köntöst, és a kardot fel köté. és a sultán udvarlására mene (MN 102)
fel kötnék – 1
a birót., hogy lábál fel kötnék akeresztre (KKU 261)
kössék fel – 1
menni, azt parantsolá ahadának, hogy kössék fel pallosokot. tsak éppen, a (ISZ 257)