[hitető] – 12
hitetö
hitetö – 5

uram meg emlékeztünk, hogy ama hitetö meg éltében mondotta, harmad nap (É 468)

el nem felejtettük, hogy az ahitetö. (eszerént nevezék jésust (KJÉ 761)

azt erösittsék, hogy az a hitetö Isten volt; soha az emberi (VKT 790)

magával hitetni, hogy ö nem hitetö volt. hanem Isten, a mint (VKT 790)

meg halni emellet a tsalárd hitetö mellet, a kinek szándéka a (SUT 673)

hitetök – 3

és jó hir álal. mint hitetök, és igaz mondok, mint üsméretlenek (É 178)

és ditséret közöt. ugy mint hitetök. maga igazak. mint esméretlenek., maga (KKU 263)

idövel annak elötte. azok valának ahitetök. és a hamis proféták. a (SUT 665)

hitetöket – 1

vették, és ne halgasák a hitetöket, a kik tsak atévelygésben akarják (SUT 737)

hitetöknek – 1

emberek meg vetik, gyalázák, és hitetöknek tarttyák, az ollyanok kik nem (É 180)

hitetönek – 2

ember magára válalta volna egy hitetönek adolgát, hogy mindnyájan meg is (VKT 790)

ment volna, hogy annak a hitetönek a tudománya, Istentelen. és Szenttség (SUT 517)