[hivalkodó] – 15
hivalkodo
hivalkodo – 9
lábait, oktatásul lehet az ollyan hivalkodo aszszonyoknak, kik hajokot, és fejek (É 445)
ember szóllások, káromlások, tisztátalan szók, hivalkodo beszédek, a másokot valo meg (É 557)
vagyok, és az ö malaszttya. hivalkodo én bennem nem volt, hanem (É 729)
Az ö malaszttya én bennem hivalkodo nem volt. hanem bövebben munkálodtam (É 731)
A hivalkodo. és a haszontalan valo szók (KG 547)
valo tzifraságot., a mely a hivalkodo elmét jelenti, és az olyat (IK/A 231)
aköntösödben mondgya abölcs. mert a hivalkodo ditsöség. szent Hieronimus jól mondgya (IK/A 231)
illetlen.: és szemtelen. és tsak ahivalkodo elméket illeti. se elmédért. se (IK/A 275)
szépségedért, termetedért, az illyen az hivalkodo elméhez illik, sem az eszedért (IK/B 609)
hivalkodok – 2
aszszonyoknak., kik tunya életet élnek, hivalkodok lévén (IJE 32)
valo járást, söt nem tsak hivalkodok. hanem hazudozok, és nyughatatlanok, tsátsogok (IJE 33)
hivalkodokat – 1
három ora tájban, láta más hivalkodokat állani apíatzon és mondá nékik (É 140)
hivalkodokot – 1
nagyságokot. hogy meg aláza a hivalkodokot, és a kevélyeket. a halászok (É 642)
hivalkodot – 1
három ora tájban, láta más hivalkodot állani a piatzon. és mondá (É 256)
hivalkódó
hivalkódó – 1
keresztyén, a ki nagyra vágyó, hivalkódó. aki fel fuvalkodó a maga (É 452)