sipadoztak alábai. hát mi bünösök. hogy ne félnénk amidön a hajonk (TL 7)

levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem. igazat mondok. hogy ha (TL 8)

ki amoda. jaj édes néném hogy lehet illyen népel hadakozni. elég (TL 9)

elig mártottunk egyszer a tálban. hogy azt el vitték elöllünk, a (TL 10)

pedig igen kedves embere acsászárnak. hogy ne volna, mikor a leányával (TL 10)

hogy, magát is igen kedvelli, hogy ne mászot volna fel akerékre (TL 23)

nem szeretnék meg halni, hát hogy ölelném meg édes néném kédet (TL 27)

de igen gazdag. avezér szöttse hogy ne volna gazdag, ma szállottunk (TL 29)

alig indult meg kéd innét, hogy nagy szél tamada, gondolom hogy (TL 30)

pap sajttya, már egy hete hogy egymásal nem nevettünk, és ez (TL 36)

el lehet hinni, de az hogy lehet. hogy ót helyben lévén (TL 42)

jó akaroink addig munkálkodtanak ellenünk, hogy meg nyerték a pereket. és (TL 49)

néném, akik bujdoso fejdelmet szolgálnak. hogy lehetne azoknak valamijek. avalo hogy (TL 51)

ki az oka, mint leszünk. hogy leszünk, ezután. azt hadgyuk az (TL 55)

vizet iszik. mink is másnap hogy oda érkeztünk, el kezdettük az (TL 60)

szegény bujdosoknak. hogy adcz könnyebséget. ha töllök el (TL 61)

az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon, én azt mondom (TL 64)

vallást, külön külön, féle szokást, hogy lehetne, ót egyesség, ahol hitben (TL 70)

azt fogja kéd mondani, jaj hogy gondolkodik illyen pestises idöben az (TL 73)

az Istennek bujdoso fiához. ezután hogy lészen dolgunk Isten tudgya. eszterházi (TL 74)

temetése felöl. mind ezek után hogy lehetne leg kisseb jó kedvünk (TL 76)

halálát, vagyon már két holnapja hogy el hagyot bennünket. örökösön. ezt (TL 77)

a feleségivel. és az ablakok hogy nyitva voltanak, a meny kö (TL 97)

hogy nem tudnak véle banni. hogy is lehetne egy uri aszszonynak (TL 102)

kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk. kik itt szaporittyuk a (TL 110)

is leg kisseb reménség életéhez, hogy is lehetne. amidön. mind belöl (TL 116)

ebédet akartak belölle csinálni, de hogy meg sütötték. a husát. mind (TL 122)

jut eszemben. mert ugyan is hogy jutot kédnek esziben hogy töllem (TL 125)

lámpás vagyon a koporso mellet; hogy tarthatot anyi száz esztendökig az (TL 141)

a. templomokban., a görög császár hogy küldhetet orgonát nem tudom, mivel (TL 144)

it pedig vannak ollyanok akik hogy meg tudták a dolgot. mondották (TL 149)

nem vész. mert arrol gondolkodni hogy eset oda. a bolondság volna (TL 156)

de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének. tegnap viszá jövénk (TL 162)

ha kedvesen nem venném. de hogy vagyon a, hogy mi még (TL 162)

Constancinápolyban, s’ kéd ót nincsen. hogy lehet a? hogy merték le (TL 164)

ót nincsen. hogy lehet a? hogy merték le tenni a császárt (TL 164)

egy napok mulva, avadas kertben hogy ment volna sétalni. reá akad (TL 171)

tölt volt. az olosz pedig. hogy meg láttya a legént. firtatni (TL 172)

magátol. a császár csudálkozék cselekedetin. hogy vagyon a. hogy én azért (TL 174)

kéd bölcs, és okos levelire hogy lehetne meg felelnem, nekem oly (TL 175)

amit ahalál végben nem vihet. hogy vinné ö azt végben, ha (TL 175)

julianna. hogy ne CSudálnám beszédidet, eddig én (TL 183)

kevés magadhoz valo szeretet,. de hogy bizonyitod azt meg nekem, hogy (TL 186)

akiben pedig semmi jó nincsen, hogy lehetne abban a magához valo (TL 187)

juliánna Csak erre vártalak. hogy bizonyithatod meg a mit mondasz (TL 187)

ugyan azon estve, a vacsorát hogy fel vitték az asztalra. le (TL 189)

ö leánya, olosz országban pedig, hogy álhat a császár. három király (TL 191)

immár két, vagy három hete. hogy a franczia. követ. meg izené (TL 196)

atöbbi közöt, avásárlásrol valo számadást, hogy oda adtam. volna., (mert én (TL 213)

esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára. a (TL 218)

komédiát ebben azországban, a theatrumrol hogy szállunk le. meg lásuk. gratiánus (TL 219)

tévén, a házahoz alig érkezék. hogy a petsétet, el vették tölle (TL 222)

már vagyon más fél holnapja. hogy orsovát meg szállotta és lötette (TL 227)

már annak vagyon két hete, hogy königszeg generalis el igazitotta volt (TL 227)

a vezér taborára menénk, de hogy menénk. mert példa nélkül valo (TL 227)

kegyelmed hogy még élek. de hogy lehetne kegyelmed levelit vennem. a (TL 233)

vagyon spékelve. kevélységel, hát ligora, hogy ne volna, a midön, egy (TL 241)

ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint (TL 246)

még eddig tüzet nem csináltunk. hogy is csinálnánk. micsoda melegek járnak (TL 252)

Néném. mint vagyunk, hogy vagyunk a vizi postáink igen (TL 262)

pedig a fejem szédelget tsak hogy néztem is öket, négyszer, vagy (TL 276)

Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög nemzet (TL 293)

Kedves Őtsém Uram hogy lehessen meg kőszőnnőm az ot (ML 311)

hét esztendős korában lévő dolgokrol, hogy lehetet volna azt nékem meg (ML 318)

jol jut eszembe, de kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut (ML 319)

kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut Ked eszében, és miért (ML 319)

Iskolában Kolosvárra Ked nem ment, hogy ne emlékeznék Ked az akori (ML 319)

a’ tőbbihez képest, de meg hogy tanityák it azokat a’ nagy (ML 321)

Előtte mégyen pompáson. Az Uttzákot hogy bé-járván Elég ajándékot kapván (ML 328)

Vallást, Külön külön féle szokást. Hogy lehetne ott egyesség A’ hol (ML 329)