[kényszerítvén] – 12
kénszeritván
kénszeritván – 1

antiochus király üldözé az sidoságot. kénszeritván arra, hogy ellene mondgyanak az (IK/B 417)

kénszeritvén
kénszeritvén – 11

minket, atesti környül metélkedésre nem kénszeritvén minket. mert szent Pál szerént (É 89)

a sok köny hullatásokal felele, kénszeritvén arra. hogy szeresse ötet. egy (MN 149)

dom sebastientöl. és dom pedrétöl. kénszeritvén arra az özvegyét. hogy ne (MN 169)

hogy a bünöst üdvezittse. nem kénszeritvén arra hogy a vétkit el (KJÉ 581)

hisztek, de azaz ur nagyon kénszeritvén arra hogy menne el. minek (KJÉ 628)

Az Anyaszent egy ház arra kénszeritvén öket, azt is elejekben adgya (C/A 782)

{…} Az anyaszent egyház, arra kénszeritvén öket. azt is elejekben adgya (C/B 1484)

Tibérius tiszttye. vitézekel meg fogatá, kénszeritvén arra. hogy fizetné meg a (SUT 537)

alábaihoz, kénszeritvén ara, hogy Romában. ne okozon (SUT 604)

siettségel. szakadozot köntösbe. kérvén, és kénszeritvén, hogy ne tenné magát ujjab (SUT 782)

ruhában, a nép lábaihoz borulának, kénszeritvén arra hogy ne vetnék utolso (SUT 782)