kés – 14
kés
kés – 1
egyenkét rakták azt bé se kés se villa, se abrosz, se (TL 18)
késekel – 1
meg nem tsokoltak volna, se késekel nem ettenek volna, se edényekböl (ISZ 209)
késel – 2
csak azujokal esznek. nálunk pedig késel, villával. hát a jo szokásé (TL 49)
szükséget okozná. azt töllök egy késel el mettzették (TL 261)
késit – 2
attyátol, a ki is. már késit ki voná hogy fel áldozná (C/A 82)
attyátol, a ki is már késit ki vonta hogy fel áldoza (C/B 974)
kést – 8
által verje. hansárt, vagy hoszu kést. nem szabad más aszszonynak viselni (TL 123)
ládábán tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy (TL 135)
szerencsétlen thiboltnak. mint ha egy kést ütöttek volna szivében, mitsoda boszuságban (MN 83)
vévé hogy éttzaka egy nagy kést dugogatna a melyel meg akarná (MN 85)
ugy látom., mint ha a kést vernének belé. vagy mint ha (MN 142)
valának, ezek rövid két élü kést hordoztak aruhájok alat, a töb (SUT 665)
volna, ki huza két nagy kést. és ismét viszá tevé. mondván (SUT 832)
hamarjában meg fognak ötet. egy kést üte amaga torkába., segitvén arra (SUT 832)