[kímél] – 23
kimél
fogják kimélleni – 1
jönek, kik anyájat nem fogják kimélleni, Es hogy ti közülletek ollyanok (SUT 702)
kimél – 1
kemény, durva, és senkit nem kimél (É 153)
kimélette – 1
pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki (TL 111)
kimélették – 2
A szent püspökök nem kimélették a pénzt, az illyen költésekre (KSZ 434)
jora, a templom kintsét sem kimélették, meg lehet olvasni hogy miket (KSZ 461)
kiméli – 1
indulat, a mely nem kiméli se ateslet, se a lelket (IK/A 169)
kiméllé – 2
kérésit, se köny hullatásit nem kiméllé. és olyan igen kezdé sürgetni (MN 201)
városnak, és a király, nem kiméllé, se a magáét, se a (SUT 610)
kiméllék – 1
boszut állyanak a sidokot nem kiméllék. akik avárosokban laknak vala, Ez (SUT 788)
kiméllem – 1
az egésség jó. akor nem kiméllem kédet. és a hoszu levelet (TL 31)
kimélli – 2
hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a többi, azt (TL 248)
ollyan utálatos indulat, mely nem kimélli se az testet. se az (IK/B 518)
kiméllik – 3
de a sok éneket nem kiméllik., mert magok fuják, magok járják (TL 249)
vakmeröségre. de aztot nem is kiméllik., valamikor a szükség kivánnya hogy (VKT 914)
gyengeségek okozza. hogy oly igen kiméllik magokat (IJE 78)
kimélte – 1
az ollyanért. a pénzt nem kimélte. és az ollyanoknak. se a (TL 210)
kimélték – 1
helyt volt, ahol. semmiben sem kimélték ötet, és hogy száz olyan (KG 558)
kimély – 1
it vagj uram., és ne kimély engemet bünöst, boldog lészek, hogy (KG 493)
kimélyék – 1
ö joszágokot meg tarttsák és kimélyék, haragra ne indittsák (C/A 399)
kiméllyed – 2
azért hogy meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel (MN 102)
haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy attol (MN 102)
kiméllyék – 1
ö joszágokot meg tarttsák. és kiméllyék, haragra ne indittsák (C/B 1204)
kiméllyük – 1
ugyan is édes néném ne kiméllyük egymást. hanem szüntelen irjunk egymásnak (TL 13)