[kímél] – 23
kimél
fogják kimélleni – 1

jönek, kik anyájat nem fogják kimélleni, Es hogy ti közülletek ollyanok (SUT 702)

kimél – 1

kemény, durva, és senkit nem kimél (É 153)

kimélette – 1

pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki (TL 111)

kimélették – 2

A szent püspökök nem kimélették a pénzt, az illyen költésekre (KSZ 434)

jora, a templom kintsét sem kimélették, meg lehet olvasni hogy miket (KSZ 461)

kiméli – 1

indulat, a mely nem kiméli se ateslet, se a lelket (IK/A 169)

kiméllé – 2

kérésit, se köny hullatásit nem kiméllé. és olyan igen kezdé sürgetni (MN 201)

városnak, és a király, nem kiméllé, se a magáét, se a (SUT 610)

kiméllék – 1

boszut állyanak a sidokot nem kiméllék. akik avárosokban laknak vala, Ez (SUT 788)

kiméllem – 1

az egésség jó. akor nem kiméllem kédet. és a hoszu levelet (TL 31)

kimélli – 2

hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a többi, azt (TL 248)

ollyan utálatos indulat, mely nem kimélli se az testet. se az (IK/B 518)

kiméllik – 3

de a sok éneket nem kiméllik., mert magok fuják, magok járják (TL 249)

vakmeröségre. de aztot nem is kiméllik., valamikor a szükség kivánnya hogy (VKT 914)

gyengeségek okozza. hogy oly igen kiméllik magokat (IJE 78)

kimélte – 1

az ollyanért. a pénzt nem kimélte. és az ollyanoknak. se a (TL 210)

kimélték – 1

helyt volt, ahol. semmiben sem kimélték ötet, és hogy száz olyan (KG 558)

kimély – 1

it vagj uram., és ne kimély engemet bünöst, boldog lészek, hogy (KG 493)

kimélyék – 1

ö joszágokot meg tarttsák és kimélyék, haragra ne indittsák (C/A 399)

kiméllyed – 2

azért hogy meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel (MN 102)

haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy attol (MN 102)

kiméllyék – 1

ö joszágokot meg tarttsák. és kiméllyék, haragra ne indittsák (C/B 1204)

kiméllyük – 1

ugyan is édes néném ne kiméllyük egymást. hanem szüntelen irjunk egymásnak (TL 13)