[keszkenő] – 23
keszkenö
keszkenö – 2
szent péternek az árnyékja, a keszkenö, vagy a ruha. melyek szent (É 828)
manipula, vagy mappula, egy ollyan keszkenö, a melyet akaron viselték, a (KSZ 410)
keszkenöben – 1
és ezer tallért aranyul egy keszkenöben, azután 2000 pénzt rendel néki (TL 272)
keszkenöit – 1
amelyik meg tettzik annak veti akeszkenöit. és azt pompával viszik a (TL 265)
keszkenöivel – 1
látván hogy a királyné a keszkenöivel törölné szemeit. ö sem türköztetheté (MN 90)
keszkenöje – 1
mivel annak a nagy jutalomnak keszkenöje. meg töröli, az en szenvedésimért (KKU 360)
keszkenök – 3
irásban., azt láttyuk hogy a keszkenök melyek az Apostolok ruháihoz értenek (C/A 902)
irásban, azt láttyuk, hogy a keszkenök., melyeket az apostolok ruháihoz értettek (C/B 1577)
által, ugy anyira. hogy a keszkenök, és a ruhák. melyek az (SUT 676)
keszkenömöt – 1
meg nem fizeti nekem a keszkenömöt. amelyet ót a kösziklák közöt (TL 50)
keszkenöt – 5
bucsuzni. a felesége egy nehány keszkenöt küldöt. ezeknek igen hasznos abaráttságok (TL 11)
áll, minden háznak, kapujánáll. ótt keszkenöt a nyakára, tésznek, s’ elég (TL 70)
kik el vitték volna. a keszkenöt esze nem fogták volna., hanem (É 536)
Dona Elvir pedig, aki egy keszkenöt tartot a szeme elött. azt (MN 130)
el vévén szemei elöl a keszkenöt. mondá néki. oh. uram mely (MN 206)
keszkenövel – 4
ajándekozták bennunköt is. egy egy keszkenövel. mindenik tzifrán volt, mindenikének pedig (TL 219)
a szemeit bé fedte egy keszkenövel. thamár ezt látván. sok féle (MN 160)
állapotban találá. a szemeit egy keszkenövel fedte bé. és egy asztalon (MN 206)
az ábrázattyát bé takarván egy keszkenövel, a kiséröi pedig négy szabadosibol (SUT 831)
Keszkenyő
Keszkenyőt – 1
áll Minden háznak kapujánál. Ot Keszkenyőt a’ Nyakára Tésznek meg mást (ML 328)
kezkenö
kezkenöket – 1
lepedöket, a földön, és a kezkenöket esze takarva külön, nem találván (É 536)
kezkenöt – 1
látá letéve alepedöket, és a kezkenöt, mely az ö fején volt (É 535)
kezkenövel – 1
kezei, ruhákkal, és az ortzája kezkenövel vala bé fedve. mondá nékik (É 391)