ki|űz – 2
+ki üz
ki üzé – 1

meg forditatá véle apalástot. 1552. ki üzé. a papokot és apüspökököt (TL 157)

üzöt volna ki – 1

hogy az ellenség üzöt volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva (TL 225)