[koszorú] – 13
koszoru
koszoru – 5
kik asztalnál ültenek. virágbol kötöt koszoru volt fejeken., el itélheti kéd (TL 176)
kötni virágbol. a gyermeknek egy koszoru (MN 68)
koronát. a melyet jelente a koszoru. a mely koronát lábaidhoz teszem (MN 69)
vala rajtok ki Csinálva, mindenik koszoru nyomot tizen ött fontot. hét (KSZ 429)
kivül. négy arany koronát. vagy koszoru formájut. melyeken gyerttya tartok valának (KSZ 429)
koszorujában – 1
kivánná, mondá néki, hogy a koszorujában valo virágot tenné a pohorában (TL 176)
koszorujábol – 1
akarattyán járván. azonnal le szaggatá koszorujábol a virágot, és a pohárában (TL 176)
koszorukot – 1
templom áldozo papja. bikákot, és koszorukot vive az Apostolok szállása eleiben (SUT 630)
koszorut – 4
itélheti kéd. hogy micsoda szép koszorut csinált Cleopátra markus antoniusnak, de (TL 176)
segitet a fia atöb leányoknak. koszorut kötni virágbol. a gyermeknek egy (MN 68)
é arosa, a melyböl tsinált koszorut kel viselned az égben, köves (KKU 423)
pompás napokon vélek, virágból kötöt koszorut ne viseltessenek (KSZ 324)
köszoru
köszoru – 1
tehát. mindennek. a szokás szerént köszoru lévén fejében, a királynénak jó (TL 176)