fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és nem a fejünkön járunk (TL 216)

mondgya a nékem fáj. nem aláb, senem akéz panaszolkodik, hanem a (É 239)

szebnek. és ha nagyé a lába, mert ha nagyob volna a (TL 99)

ehetik, ihatik, a harmadikának job lába lévén, többet sétálhat a tenger (TL 176)

a’ mely hasonlit a’ tengelitzhez, lába, ora, szeme, veres, Bornemiszáné hugom (ML 313)

ijedet volt mikor avizben sipadoztak alábai. hát mi bünösök. hogy ne (TL 7)

sokat ugrándozik azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz (TL 99)

lehetet. de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének. tegnap viszá (TL 162)

hasznát veszi ö annak., a lábai mindenüt egyaránsu vastagsaguak. mint az (TL 219)

az irgalmas Isten az ö lábaiban tette a purgátoriumot., meg akarván (TL 116)

hogy abbol ki gyógyullyon. a lábaibol igen sok viz fóly ki (TL 113)

valami kis épség volna. a lábaibol a viz ki folyván. a (TL 116)

meg azortzádot,, kezeidet, karodot, és lábaidot, a házasok kik együt hálnak (TL 280)

volna ötet, és aki azonnal lábaihoz borulván. néki viszá ajánlotta a (TL 87)

fel kél. és az apja lábaihoz borul. a királynét hivattyák. és (TL 129)

az udvartol., és a Császár lábaihoz borulván kére arra. engedelmet. mondván (TL 292)

egyezűnk az Isten Szerelmes Fiának lábainál, az Isten it rendelte halálomat (ML 309)

mindenkor roszul volt. és a lábaira nem álhatot a köszvény miat (TL 82)

mosa ortzáját. orrát kezeit. karját. lábait (TL 281)

éppen habakuknak lehetet volna száraz lábal étket hozni, eza pompás étek (TL 20)

is botsátot el., adunán száraz lábal. mentem és jöttem által. attol (TL 224)

attol igen féltem hogy a lábam belé ne sipadgyon, roszabul jártam (TL 224)

itt minket, valamint a koldus lábat sütik atüznél. édes néném az (TL 110)

mindenét meg mutatni. mint sem alábát, hatha még ollyan kis lábok (TL 99)

fél esztendös, mind a két lábát ki tekerik, és azután az (TL 99)

és csizmáson. és csak egyik lábát volt szabad fel tenni az (TL 141)

vallyon a mellyet nálunk koldus lábnak hinak. nem lehetneé igy meg (TL 134)

a melynek hosza kilencz száz lábni, és némelykor töb, de még (TL 105)

valonak, hát mi. akiknek egy lábni földünk nincsen, se meg maradando (TL 155)

a’ melyből ha egy néhány lábnit ád, a’ nékem elég, Kedves (ML 308)

görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is volna inkáb (TL 99)

alábát, hatha még ollyan kis lábok volna, mint a kinai aszszonyoknak (TL 99)

teritve egy fejér pokrotz. a lábok szára (TL 275)

csak egy helybe tánczolnak, a lábokot ritkán mozgattyák. egy két lépest (TL 249)

nintsen anyi szükségek a karokra lábokra mint az ifiaknak. azt olvastam (TL 296)

a fején. és hogy négy lábon jár, mind el szaladnak tölle (TL 122)