lehetetlen azt kédnek le nem irni. mint ment végben. de mi (TL 37)

el. mert azt lenem lehet irni. és mennél nagyob szenvedésben volt (TL 77)

volna akéd nevét aranyal le irni az erdélyi historiában: ha az (TL 101)

tudgya a maga gondolatit le irni. és a csekély dolgot is (TL 134)

néném, micsoda rendesen tudod le irni, hogy a francziák. micsoda álhatatlanok (TL 189)

hogy neki, lehetetlen volt le irni szépségét. annak pedig az esze (MN 49)

keserüségnek. ki gondolta valaha le irni ajó erkölcsnek uttyát tövis nélkül (KKU 256)

stylusal, és expresioval akarták. le irni, a melyek leg alkalmatosabbak legyenek (KJÉ 569)

a melynek historiáját. le akarjuk irni, ö prédikállot, tsudákot tett, gyalázatot (KJÉ 575)

az ember tselekedetit akarták le irni. némelykor valamely gyengeségben. vagy fel (KJÉ 589)

születik, Az emberek le szokták irni. a földi nagy uraknak. genelogiájokot (KJÉ 608)

azt reménleni., hogy le lehesen irni az embereket., ugy a mint (VKT 785)

és hasznos munka. azt le irni. a mitsodásoknak kellene lenniek. mindnyájoknak (VKT 785)

character) akarták tehat rövideden. le irni ebben a könyvben. hogy pediglen (VKT 786)

Elsöben le kellene irni. ha lehetne. az ö nyomoruságoknak (VKT 811)

Igen sok soltárt kellene le irni, hogy ha meg akarnok mindenikéböl (C/A 173)

volna azokot it mind le irni, Imé némellyek közüllök (C/A 184)

Igen sok soltárt kellene le irni hogy ha meg akarnok mindenikéböl (C/B 1046)

apáter, minden féle személynek. le irni életének modgyát, azért, kinek, kinek (IJE 72)

vétek. de sokal jóbb, le irni igazán a dolgot. a menyiben (ISZ 200)

napon. szabadé annyi betüt le irni, hogy a valamit tégyen, ha (ISZ 282)

le akarná irni, mivel az ollyan szent lelkek (KSZ 300)

keresztények szokásit. igyekeztem én le irni (KSZ 488)

volt, hogy átallanák azt le irni. az ö követöi minden féle (SUT 516)

melyet philo nem mérte le irni (SUT 592)

pap volnék. le kellene tehát irnom a {…} ferencz eletét. de nem (TL 114)

nincsen egyéb dolgom, le kel irnom a már haszontalan gondolatimot. mivel (TL 156)

részin vagyok, amelyben le kel irnom a keresztények szokásit, azon idötöl (KSZ 391)