a lengyel tánczot el. jártam mar egy nehányszor véle magyarul is (TL 65)

ha, mindenkor itt kellene laknunk. mar nem csudálom, mikor hallom másoktol (TL 82)

véle. gondold el édes néném, mar két naptol fogvást az urunk (TL 90)

gyuladni, a töröknek. a muszkával, mar a boncsokokot ki tették Constancinápolyban (TL 212)

ki vevé abujdosásbol. 22 8bris. mar most egyedül maradtam abujdosok közül (TL 299)

ollyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vartuk. hogy reánk (TL 7)

néném akéd kedves levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem. igazat (TL 8)

állana. reménlem édes néném hogy már ezután mint hogy egy áerrel (TL 8)

vagyunk egymáshoz. ugy tettzik hogy már inkáb is kel kédnek engemet (TL 8)

hogy majd el rabolnak bennünket, már csak azt néztem hogy mellyik (TL 8)

az ügettetéssel nem terhelik. mivel már azt el is felejtették. annyira (TL 9)

csak adhatni anégynek. lehetetlen hogy már. ne szollyak a kocsisrol, azt (TL 9)

a törököt. a nép it már szalad, ásiában., ugy tettzik mint (TL 9)

ásiában., ugy tettzik mint ha már anémet drinápolynál volna. noha vagyon (TL 9)

Ideje már édes néném, egy levelét venni (TL 9)

itt adták meg, meg érdemli már kéd is hogy meg irjam (TL 9)

némelyikben még nem is mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak (TL 10)

pedig a füstölöt elö hozák. már az arra valo, hogy el (TL 12)

nyelvben. amint vagyok, itéllye el már kéd. hogy ha kellé ész (TL 12)

is ugy meg szoritották volt már a táborát pruth mellet, hogy (TL 14)

vagyon, de jóé. illendöé, neszollyunk már többet az ajándékról. de édes (TL 15)

kiálttyák. tolvaj. csak azt neztem már. hogy mellyik ragad meg. de (TL 16)

viszá. és azt ide ajándékozta, már eszókás. tudom hogy mikor a (TL 16)

is lesz egy paripánk. mondottam már hogy ezek avezérek a földi (TL 16)

édes néném. mely közél vagyon már ö a vezérséghez, ha én (TL 19)

a csatlos, a hinto mellet. már ezután lehet hireket irni, mert (TL 21)

levelet irok, nem könyvet. hanem már viszá térek ahoz a világi (TL 22)

neki adta. kalmakánynak tette. ihon már vezér, és ibrahim pasának hiják (TL 23)

ha gondolkodik is, hanem is, már a potzon vagyon. ót ül (TL 23)

a csak nem bizonyos, hogy már hadakozást nem kel várni, és (TL 23)

szeretem a boszu állást, de már meg szánom kédet, és el (TL 23)

e csak komedia mert ök már régen járnak abékeség után, nem (TL 24)

azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet, mint én (TL 26)

ebböl. a CSászári városbol; itt már meg ettük a nekünk rendeltetett (TL 26)

a nekünk rendeltetett rakás kenyeret. már továb megyünk. de nem elé (TL 26)

a békeség meg lévén, it már semmi dolgunk nincsen, meg is (TL 26)

a császári fö varos felé. már itt erösen rakodunk. elég szekereket (TL 26)

nincsen több ött lovunknál, amint már meg mondottam, holnap meg indulunk (TL 26)

hogy ezt a szép Cánálist már kéd fel járta. azt sem (TL 27)

a nagy császari városban mehetek; már itt mind addig sátorok alat (TL 27)

Édes néném már kéttszer volt az a szerencsém (TL 28)

Tudgya már kéd honnét dátalom alevelemet., azt (TL 29)

is észre veheti kéd hogy már a bujdoso izraéliták. a sátorok (TL 29)

elég az édes néném. hogy már mi itt a rakás kenyér (TL 29)

és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem irtunk (TL 31)

az ur dolgát, nó már nem haragszom, hanem a rövid (TL 32)

kédnek. az attol vagyon, hogy már házos lévén meg himlödczöt. azt (TL 32)

mint sem az aranyas. de már a volt a mesterség hogy (TL 33)

semmit nem kértem, édes néném már el nem kezdem, egy erdélyi (TL 33)

irom is hogy szeretem kédet. már azt kédnek tudva (TL 34)

örömiben nem tudta mit csinállyon. már csak azt vártam, hogy talám (TL 35)

már le szállok az itélö székemböl (TL 36)

felöl az aszszonyok, az ellen már nem szabad senkinek is szollani (TL 36)

ollyan gyakran mehetnék kédhez mint már egy darab idötöl fogvast, az (TL 36)

nem lesz mindenkor pap sajttya, már egy hete hogy egymásal nem (TL 36)

kevesé ahajo egy oldalára fordul, már azt gondolom hogy a halaknál (TL 37)

volt kéd a minap. hogy már ért francziául. aztot igen jol (TL 39)

egymást. ma talám nem. mert már tizen egy az ora, és (TL 40)

az idö inkáb tölt,, de már ezután tengeren kel ide jöni (TL 41)

akarván véle egy városban lakni, már most mind együvé szorultunk, valamenyi (TL 41)

hogy bizonytalan az állapottya. ihon már abékeség meg vagyon, mit remélhetünk (TL 41)

ehetünk káposztát, ah! nem mérek már a káposztárol szolni, mert a (TL 42)

engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy már meg volt. de talám azt (TL 43)

hogy az audenczia ma volt, már tudgya, kéd. nem csak töllem (TL 43)

töllem, de talám tiz embertöl. már azt várom. hogy holnap azt (TL 43)

missisipiábol is irnék kédnek, minket már ugy tekinttsen kéd. mint ásiai (TL 43)

elég az édes néném, hogy már ött naptól fogvást. itt sátorok (TL 43)

gyakorta fog vadászni menni. aztot már észre vettem. hogy itt ásiaban (TL 44)

ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét (TL 44)

hadgyuk ásiát. avalo hogy idejeis már quártélyban szállanunk, mert afekete tenger (TL 45)

gyujtat magának, és amidön aztot már mind ki sziná. a kaik (TL 45)

velünk. a minden napi mulattság már itt abbol fog állani. hogy (TL 46)

nékik idegen országban. minek utánna már el vetted volna az örökségeket (TL 46)

szorulsz; csak azt mondgyák. {…} e már rajtunk bé tellyesedet. mivel orleans (TL 47)

Nó már édes nénem. vegyük elö a (TL 48)

meg a penészes kalamarist. mert már ezutan az iráshoz kel fogni (TL 48)

viszá helyhezteté kéd magát, de már ót a reszttséget nem kel (TL 48)

és sok féle gyümölcsböl állot, már elöre tudom. hogy erre mit (TL 48)

a kösziklák közöt el vesztettem. már most tudom hová küldenek bennünket (TL 50)

tudok. hanem azt tudom, hogy már el küldöttenek oda. kik szállásokot (TL 50)

deák szokot. {…}; a valo hogy már. én is el mondhatom. másoknak (TL 51)

meg a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki (TL 51)

embereit fogják vinni. azok is már rakodva vannak, bercsényi urnak egy (TL 51)

urnak egy nagy hajot rendeltek., már mind az egész bagasia. el (TL 51)

vigyázni. mi ezennel meg indulunk, már hét az ora (TL 52)

jéniköböl 16 dik indulánk meg, már agálya készen várta a fejdelmet (TL 52)

a fejdelemnek tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma 5 (TL 53)

akarnak nekik parancsolni. csak süveltenek, már ök azt tudgyák mire valo (TL 54)

felelék erre. miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk. gyermekünk talám (TL 54)

magyar országban. feleségünk. gyermekünk talám már meg holtanak. ót is mivel (TL 54)

ételt adnak, és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot; avalo hogy (TL 54)

nevessen., elég a hogy. mi már itt helyben vagyunk; abujdosásban is (TL 55)

széllyin vannak, csak egyet lépem, már a mezön vagyok., de lako (TL 55)

Már mi itt derék házas. tüzes (TL 55)

emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem (TL 55)

és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem hallani (TL 57)

akarnának indittani, nem is lehet már csendeseb hely, mint ahol mi (TL 57)

vagyunk. csak illyen hamar is már, micsoda hasznára vagyunk avárosnak. hát (TL 57)

menni, valamint az ur dolgára. már eleget beszéltem avárosrol. és a (TL 57)

avárosrol. és a földgyéröl; hanem már a mi házunknál lévö szokásrol (TL 57)

a kompodi nemes aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti (TL 58)

ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk hát (TL 59)

hogy eleget nevettünk rajta., azt már nem tudom mint fog nékünk (TL 60)

tehát az utunkot erdély felé., már a felé nem is kel (TL 61)

érkezet még 7berben. mert azt már régen tudgya kéd. hanem azt (TL 62)

polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül (TL 63)

a sok minden féle kivánság, már azt meg szokta, én pedig (TL 63)

szép dolog a háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek (TL 64)

ha lehetne; édes néném azt már régen tudgya kéd, hogy bercsényi (TL 64)

meg mondani., elég a hogy már néki régyimentye vagyon akinek pedig (TL 64)

pedig ót regyimentye vagyon. a már az elö menelteknek az elsö (TL 64)

ment, akinek is az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon (TL 64)

ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben a (TL 65)

nincsen egyebet mit irnom, azt már egyszer meg irtam hogy négy (TL 65)

ki. egy tallért ád. amint már. birja magát. aki szabadságot kér (TL 66)

ahoz képest fizet. a mint már. sok. vagy kevés szölleje, vagy (TL 66)

örmenyek. igen rosz ételekel élnek., már ebben az holnapban. bialokot ölnek (TL 67)

együt alusznak. a lakadalmoknak pedig már nálok bizonyos idejek vagyon, leg (TL 67)

a holnapban házasodnak. a midön már az uj bor meg forrot (TL 67)

ahálá adatlanság. és a resttség. már egy nehány leve- lemre nem (TL 71)

a fejdelem szivesen bánnya. de már egy nagy butól. meg menekedet (TL 71)

az ujjábol, a tengerben veti. már önéki is buja volt gyürün (TL 72)

bercsényinek két vagy három cselédgye már meg holt., a jésuitájok is (TL 73)

hozánk jönek lakni, mint ha már közöttünk bátorságosab volna., de én (TL 73)

gyogyultak belölle, mind azon által már továb nem maradhatván a városban (TL 73)

továb nem maradhatván a városban. már két naptol fogvást itt táborozunk (TL 73)

is nagy a pestis., de már ebben benne vagyunk, uszni kel (TL 74)

a pestis elött. a mikor már nálunk laktanak. annak az öreg (TL 74)

vagyon itt a beszéd. a már ugy fel zavarta az elménket (TL 75)

vagyon az ember. hányszor feküdtem már ugy le. hogy nem gondoltam (TL 75)

a veszedelmes legyen; a pedig már a pestisnek jele volt, és (TL 76)

szegény horvát ferencz halálát, vagyon már két holnapja hogy el hagyot (TL 77)

viszá valo menetelröl volt, de már láttya hogy hamaréb meg láttya (TL 78)

végezé el életét, aki is már egynehány napoktol fogvást. betegeskedvén, és (TL 78)

három ora felé dél után. már észre vettük. hogy csak hamar (TL 78)

volna még mondani a fejdelemnek. már el is kezdette (TL 78)

kéd a temetésin, tudom hogy már azt várja kéd, hogy meg (TL 79)

hogy a szegény aszszony nincsen már a világon. akor avalo hogy (TL 79)

az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem feleltem (TL 79)

de abarány hust csak szerettyük. már a csak nem bizonyos, mások (TL 80)

édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem (TL 82)

azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a mi (TL 82)

aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha mindenkor (TL 82)

nem. volt a miben volt már háromszor bercsényi urnak. csak azt (TL 83)

Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem (TL 84)

is azt irja kéd. hogy már ideje volna. kéd látni el (TL 84)

mert abbol észre veszem. hogy már job eröben vagyunk, nem mondottam (TL 86)

le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot fel (TL 87)

nem lakom sátor alat. mert már két naptol fogvást az urunk (TL 88)

mindenit a feleséginek hadgya. nó már nagy uri. és gazdag aszszony (TL 91)

káposzta. éh gyomornak. mint hogy már a gyomros materiában elegyedtem. talám (TL 92)

nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy nehány (TL 94)

a nap nyugoti {nap-nyugoti} püspökök, már inkáb kezdék az alkalmatosságot keresni (TL 95)

mikor azt irja kéd. hogy már kédböl lehetne pap. ugy meg (TL 97)

idönek, mint ha abban volnék, már elöre el látom hogy a (TL 97)

ágyban fekszik, sok ideje vagyon már annak édes néném, hogy mi (TL 98)

a gondolatot hadták szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni, mert (TL 98)

nagyob volna a kis ujomnál, már el nem vennék., eztet pedig (TL 99)

a töröknek a persával. ezis már egy nehány esztendöktöl tart. mi (TL 99)

tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd levelemet (TL 100)

egy sák gyapot kevés. ihon már készen vagyon a gyapot. csak (TL 101)

szilva aszalokon vannak. a ház már meg vagyon. hanem hozuk már (TL 102)

már meg vagyon. hanem hozuk már avilágra a munkásokot a selyem (TL 102)

a papirosra. gyenge levelecskéket tesznek. már meg mondottam micsoda fának a (TL 103)

ránczosodik. és azt leveti, nó már harmadik köntöst veszen magára, hát (TL 103)

imádni. édes néném el untam már az irást is, azert felben (TL 104)

a mi remeténk látogatására. mennyűnk már most hozája. és nézzük meg (TL 104)

dupla, és egymáshoz vagyon enyvezve. már gondollya el kéd micsoda vékony (TL 105)

vékony szálnak kel annak lenni. már viszá térek azokhoz., akiket magnak (TL 105)

ollyan idejében. a melyben másut már az ollyan iffiu jó deák (TL 107)

gyeográfiát szükségihez képest tudgya., és már jó hadi tiszt. nem csak (TL 107)

dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a mi (TL 107)

terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az (TL 107)

délre, vagy északra feksziké; kérdgyük már aztot hogy mikor fogja hasznát (TL 108)

meg unt kedves városunkban. és már itt tölttyük az idöt, amint (TL 110)

a más világon lévötöl., azért már nincsen is leg kisseb reménség (TL 116)

kivül. rothadni kezd, a testamentumát már meg csinalta. és a szegény (TL 116)

szemin foly ki, a mennyit már a sirt, méltón is, mert (TL 117)

halálal mult ki evilágbol. e már el vette sok szenvedésinek jutalmát (TL 117)

igy fogyunk el lassanként. mert már itt elég szegény bujdosokot temettünk (TL 118)

aztot már meg mondottam, hogy a szomoru (TL 118)

és vetnek. nálunk pedig azt már régen el végezték, hogy ha (TL 120)

hány jésuitát. és barátot. ettenek már meg, afrikában, és amérikában. azok (TL 122)

tudhat kéd. az örmény lakadalomrol már irtam kédnek. azt tudhatom. mert (TL 123)

hanem csak éppen akor. amikor már nem lehet meg másolni, sokszor (TL 124)

kédet. hogy had ne irjak már többet. mert télben nem lehet (TL 124)

azt gondolom hogy nem volt. már többet nem irok, mert meg (TL 127)

tudá meg ártatlanságát. a mikor már meg nem orvosolhatá cselekedetit. és (TL 128)

de semmit észre nem vehete, már nem volt töb hátra. hanem (TL 128)

mond meg a fiamnak., hogy már engedelmeskedel kérésének. hanem jöjjön hozzád (TL 130)

hogy fel nevellye. a leány már tizen három esztendöt meg haladván (TL 131)

adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt csak (TL 131)

a ki hozánk szaladot volt. már egy nehány holnaptol fogvást. egy (TL 131)

melly közöttünk közönséges. és amelyet már bajnak sem tartunk. mert hozá (TL 133)

leveleimröl nem is szollok, mert már kéd azokhoz szokot; csak joknak (TL 134)

Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam (TL 136)

szegény urunkon. nem annyira ahideg már, mint a nagy erötlenség vagyon (TL 137)

drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl félek (TL 137)

a tizen kilencz szava hazugság, már itt némelyel el hitette. hogy (TL 138)

nénékám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el (TL 138)

tavasztol fogvást télig. erröl talám már irtam volt kednek de nem (TL 138)

az ollyan lámpás. annak okát. már most nem tudgyák, de azt (TL 141)

csak egy kevés ideig, most már el hadták azt a szokást (TL 141)

édes néném., talám valaha irtam már az illyenröl, de nem jut (TL 141)

a szememet ki nem nyittom. már tiz az ora, mert késön (TL 142)

csak suhajtás., annyit is suhajtottam már, hogy ugy tettzik más féle (TL 142)

édes néném vagyoné még töb. már most hogy belé izeledtem azt (TL 144)

kis kutyám vagyon. az is már ugy tudgya arendet valamint én (TL 145)

meg sem mozdul ha hinámis. már tudgya hogy arra a két (TL 145)

mihent fel vette a keresztet, már azt nem lehetet törvényben citálni (TL 146)

kereszteltünk, egy ásinus sidot, vagyon már harmad napja, egy sidó hozánk (TL 148)

a fejdelemnek izeni, hogy ö már keresztény lévén, atöb atyafiai közöt (TL 149)

és egynehányszor meg kereszteltette volt már magát, ollyan jol is tudta (TL 149)

ezeket, de mit tehet rolla, már a nád szál kezd vastagodni (TL 150)

is ki megyen véle. noha már esztendötöl fogvást ritkán jár de (TL 150)

funak. én pedig ugy tudom már azt a tánczot. hogy bizvást (TL 150)

eleget pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá szoktam (TL 152)

meg kel feredni, talám irtam már valaha kédnek arrol. ha hasznos (TL 152)

vizet a hasában tölthet., annak már nincsen szüksége. a hipocrátes orvoságira (TL 153)

de mind hogy az ellenség már quartélyban kezd szállani. azért mi (TL 154)

hajtot bé bennünket, akinek is már egy nehányszor meg köszöntem jó (TL 154)

dolgom, le kel irnom a már haszontalan gondolatimot. mivel mi ollyanok (TL 156)

veszöt. a melyel ostoroz. többet már nem tudok irni. itt semmi (TL 156)

legyen kegyelmetek várakozásban; a király már tudta, hogy vagyon néki mindenkor (TL 157)

válásra, aleánynak pedig az apja, már titkon meg változtatta vala vallását (TL 158)

elkerülhesse, adot volna szabadságot, de már késö volt. mert a régit (TL 158)

ihon édes néném. vége vagyon már a predikácionak. fekügyünkle, és kívánok (TL 159)

Azt már nem kel csudálni ha azt (TL 162)

hogy talám ami csillagunk jöt már fel egyszer. mert a csillagok (TL 162)

a csillagok is el felejtkeztek már mi rollunk, hogy kédnek a (TL 162)

leg többet igérnek,. itéllye el már kéd. hogy a püspökök, és (TL 162)

aztot hallotta kéd. hogy már egy darab idötől fogvást, a (TL 164)

fel nem kele, 29 ma már csak nem az egész jancsárság (TL 164)

tiháját adá okul. avezér pedíg már észre vette vala veszedelmét. atiháját (TL 165)

avezért. de nem lehete. mivel már. a kenyér. és a viz (TL 165)

izenék a rébelliseknek. hogy ezek már fogságban vannak, és kezekben küldik (TL 165)

titkon bé mene, midön pedig már az egész gyülekezet. a tanács (TL 170)

kedvesen vetteé az enyimet. kedvesen., már én csak rébelliorol fogok kednek (TL 170)

régen el kellet volna hadni, már majd ollyan gondolatok jöttek az (TL 171)

édes néném, had ne irjak már többé ollyan véres, és kegyetlen (TL 171)

mint a minap., ugy tettzet már hogy a pennámban is. nem (TL 171)

rab legény is nem tartot már semmitöl; egy nehány esztendö már (TL 172)

már semmitöl; egy nehány esztendö már el tölt volt. az olosz (TL 172)

mert egyikét sem tudgya. e már harmadik vezér. a miolta a (TL 173)

mert ollyankor teszik le. amidön már egy kevesé kezdi üsmérni adolgokot (TL 173)

A szokás szerént. már én nem merek szerencsés karácson (TL 175)

karácson innepeket kivánni kédnek, mert már kéd idegen szokást vett fel (TL 175)

három sátoros innepeken is, mellyik már jób szokás. azt azirás tudokra (TL 175)

élnek, mennyi sokat temettünk el már közüllünk, de aza veszet irigység (TL 175)

sétálhat a tenger parton, ha már ezek méltok az egyenetlenségre, és (TL 176)

szaladának, markus antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén, nem fogják ötet (TL 176)

is kezdene részegülni. és hogy már. abban az állapotban volna, amint (TL 176)

meg vagyon jegyezve keresztel, hogy már azok el veszet emberek. nagy (TL 177)

irigység, azért nem is beszéllek már többet felölle, hanem azt mondom (TL 177)

mert amint szerettyük egymást, amiénk már egészen meg perselödöt. de miért (TL 177)

sem kellene aztot üsmérni, no már el végezem levelemet; és adgyunk (TL 178)

vártam volna akéd hirét, azért már mélto haragudni. ki hitte volna (TL 178)

vagy fa vágonak, amint a már meg történt, itt aporból veszik (TL 178)

viselésel nevelé,. az iffiu akit már ibrahimnak fogunk hini; mind igen (TL 178)

keserves állapotban ejtik. a melyben már estenek sok nagy urak., és (TL 179)

kezdék irigyleni. vévén észre hogy már a dolgok nem forognak annyira (TL 180)

azanyaszent egyháznak, azö meg térése., már a fia papista. annak a (TL 182)

jó akaroja volt, lehetetlen hogy már hadakozást ne lássunk europában, annyi (TL 182)

aleányával hál, tartozik is segiteni, már ezek had perellyenek egymásal, tudom (TL 182)

azt tudgya, hogy az urának. már készen vagyon két száz ezer (TL 182)

julianna. mint hogy már pártfogoja lettél. amagához valo szeretetnek (TL 186)

julianna, kedves silviám, már egészen el áltattál. és a (TL 187)

tudod már azt a hirt néném, hogy (TL 188)

ideje már egy leveledet vennem édes néném (TL 189)

a vén aszszony. hogy vagyon már két orája, hogy hintoban ültek (TL 190)

hadak. azt mondgyák. hogy ót. már két vagy három várat. meg (TL 194)

nagyob, még médiolánumban. sem kiáltanak már berdot. illyen formában. nem igen (TL 194)

vetni olosz országban, a mint már el kezdette; félö, hogy a (TL 194)

ajándekjinak. a számát fel irja. már azoknak többé, érdemit ne várja (TL 195)

a hol is meg szüntek már azálgyu lövések, mert aváros fel (TL 195)

de már késö volt; mert a kaliczkábol (TL 195)

király földére ment, kénispergában., ót már ne félttsük a muszkáktol, a (TL 196)

pápai sogort a portára. tudom már eleget nevetet kétek együt, ha (TL 196)

el hadta, és velenczében érkezet, már egy rákoczi sincsen a császár (TL 196)

nevü város mellet ment végben., már el mondhatni, hogy el vesztette (TL 197)

minden nap a gyermekeit. a már. sok volna, és nem minden (TL 198)

volnaé jó eza szokás, elég már az örményekröl irni, de nem (TL 198)

sokkal vidámab, az elmémnél. mert már egy nehány napoktol fogvást. nem (TL 200)

azt is hozá teszem. hogy már egy kevés idötöl fogvást. igen (TL 200)

állapotban látom, ki is nyilatkoztatta már magát a betegsége. tegnap elöt (TL 201)

ha. sáfrányal meg kenték volna, már két naptol fogvást. nagy gyengeséget (TL 202)

A mitöl tartottunk, abban már benne vagyunk az Isten árvaságra (TL 202)

a szovát igen nehéz volt már meg érteni. tizen két ora (TL 203)

voltam magyar. vagy székely, de már külsö képen is. mert huszon (TL 205)

tudgya mikor lészen a.? vagyon már egy holnapja., hogy el küldöttünk (TL 206)

függéshez, akik azt tarttyák. hogy már most fel szabadultak minden más (TL 207)

végzi szavait holtig hüséges baráttya. már porrá. és hamuvá leendö (TL 209)

lehetet el rakni, el itélheti már kéd. hogy az asztalos, és (TL 210)

én az igaz uton járjak. már másut meg csilapodot a hadakozás (TL 212)

leveleimre csak nem vehetek választ, már el kezdettem volt magamal hitetni (TL 213)

hiszem onnét is lehetet volna már választ adni leveleimre, it az (TL 213)

sem szol semmit is. a már nekem nehéz volt. mert meg (TL 214)

volt ostoba cselekedetemet, harmad napján már nem türhettem, bé megyek utánna (TL 214)

oly sulyosnak nem tettzet. mint már ez a három holnap, most (TL 216)

közöt valo nagy külömbséget. de már ebben benne vagyunk, mihent ide (TL 216)

a nemzetivel nem társalkodhatot. a már bizonyos., hogy ebben a holnapban (TL 217)

ha Isten ugy rendelte). talám már erre valo nézve, a portan (TL 217)

hallok beszélleni. és kivántam látni. már ebböl észre veszi kegyelmed hogy (TL 218)

Isten az ö munkáiban, elég már arrol a nagy állátrol beszélleni (TL 219)

német annál inkáb megijed; én már másodszor látok illyen komédiát ebben (TL 219)

hideg volt rajta, a mely már egy darabidötöl fogvást tsaknem minden (TL 219)

Már ezután Néném tsak a pompárol (TL 220)

elött ki szálla, a hol már várt bennünket a Csauz pasa (TL 220)

Csauz pasa meg jelenté, hogy már bé lehetne menni, a második (TL 220)

a hogy mi készülünk a már bé vet szokás szerént, tudni (TL 223)

mindenüt usztattunk a sárban, de már azt is meg kel mondani (TL 223)

valot lehetet találni. bort eleget, már azokban a falukban szalonna elegendö (TL 223)

Talám már az irást el is felejtette (TL 224)

Már azt is végben vittük hogy (TL 224)

a portékánk töb pénziben áll már a Császárnak. mint magunknak., mert (TL 225)

a. hogy azide valo pasa már vagyon más fél holnapja. hogy (TL 227)

meg szállotta és lötette. de már annak vagyon két hete, hogy (TL 227)

egyszersmind a vezérel,. a had már tudgya a szállo helyeket, vagy (TL 228)

lönek ágyubol. a vezérel pedig már nintsen. hanem a maga udvara (TL 228)

sok., és azok atestörzök, akik már mindenkor mellette szoktak lenni. ajancsár (TL 228)

mondottam volt az okát, de már ismét kezdik löni., mihent a (TL 228)

duna mellé hurtzolni. itéllye el már azember, ha egy vezér (TL 228)

láttam, de ugy tettzik hogy már mindenröl elég tudositást adván. el (TL 229)

kegyelmed parantsolattyára orsovát meg vevök, már most nem berdot, hanem allát (TL 229)

Már most bizvást elmondhattyuk. hogy vége (TL 230)

vezér vidinhez érkezvén. sokal elöttünk. már sátorok alat volt. az egész (TL 230)

ül. és el megyen elölünk., emár nem volt tréfa, azután azt (TL 230)

vettettek. 29 dik érkezénk ide, már ezután, a fejdelem sem fogja (TL 231)

udvarával; és ide hagya bennünket., már itt meddig leszünk, télre hová (TL 231)

vinni, a nyavalyának nyughatatlansága miat, már egy nehány naptol fogva a (TL 231)

szerencsésen Istennek hálá. a fejdelem már ide érkezet volt, igen nyomorult (TL 233)

volt, igen nyomorult állapottyában, innét már tsak hamar tsernavodára megyünk ezel (TL 233)

nékem, hogy legyek melette., azért már egynehány naptol fogvást mellette lakom (TL 234)

néném. végit érök Rakotzi Josefnek., már regtöl fogva láttuk hogy ugy (TL 234)

el nehezedék hogy a gyerttya már vége felé volt, mind azon (TL 234)

beszélt. tizen egy oráig. noha már a szemei el homályosodtak volt (TL 234)

Nem kétlem kedves néném, hogy már vetted levelemet a melyben meg (TL 235)

atyánk fiát, és a menyin már maradtunk. egy szilva fának is (TL 235)

minden dolgait; és életének végit már itt két Rákotzit temeténk el (TL 236)

mint meg tsalták. kedves néném már ezután molduvában kel a leveleket (TL 237)

jó mondásnak tartom. én nekem már ne irj néném, valamég jászbol (TL 238)

avezér. valamint a gyermekel., noha már negyven esztendö felé jártunk; csak (TL 238)

maradni. valamég avezér táborban vagyon. már minékünk avajda. egy hintot is (TL 239)

Már egy holnapja. hogy unadalomal. töltöm (TL 241)

csak egyedül. mert zai is már régen el ment kocsinban. avajdánál (TL 241)

társalkodni, de igen vadok. voltam már egy néhánynál, a kiknek két (TL 241)

valo jo ákarattyát. egy nehányszor már. holmi étel némü ajándékot küldöt (TL 242)

ki takarodának, és ide hagyának., már lássam akár mit csinállyak, azt (TL 243)

szalado félben vagyon, a boérok már régen az erdökre küldötték feleségeket (TL 243)

mondván hogy már a városon vannak a kozákok (TL 244)

miolta a törökököt meg verék. már a muszka is kocsinál vagyon (TL 244)

ajó mag kozákokót., vagyon is már rendelés irántam, el is készültem (TL 245)

a veszet kozákok elöl. it már talám nem kel töllök félni (TL 245)

nagy örömmel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel valo (TL 246)

vajdának is ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig (TL 246)

jászi mulattságos lakásom okozta volt; már most ugy vagyok. hogy ki (TL 246)

még meg sem jelentetik magokot., már mindenemet nekik szántam volt. de (TL 247)

mi is le csendesedénk. talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet kozákoktol (TL 247)

menekedünk. aveszet kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök., ugy tettzik hogy tegedet (TL 247)

meg ijesztettelek néném vélek, it már a tél jol bé állot (TL 247)

Nem kétlem néném. hogy már egy nehány rendbéli leveleimet nem (TL 247)

néném.. hogy meg ne fagyak már tavaszig. noha már közél van (TL 248)

ne fagyak már tavaszig. noha már közél van. de itt ollyan (TL 248)

hanem csak a kalendáriumbol tudgyuk., már töb egy holnapjánál hogy vajdánk (TL 248)

mint az elsö utal. és már innét, vagy meny országban. vagy (TL 249)

még is kapnak, mi haszna már. avezérnek abban. hogy ollyan nagy (TL 250)

tegyék, hanem azt, hogy ö már jol tudta minden féle levelekre (TL 250)

a császár nevit fel irni, már emint lesz hozánk. Isten tudgya (TL 250)

A kalendárium szerént már a tél el kezdödöt, de (TL 252)

háznak most let vége, de már. azt apuszta házat is, hárman (TL 252)

király. sylesiát akarja el foglalni, már elis kezdette ez az utolso (TL 252)

és a szegény, mikor kaphattya, már most mindenünen gyülnek esze a (TL 252)

a mi minden napi kenyerünkért, már. ugy cselekszem. mint mikor hárman (TL 253)

városban tavaszal. talám nem. mert már régen nem vettem leveledet vagyon (TL 254)

a mezei áldását illeti. nézük már avároson valo irgalmaságát, igen tartottunk (TL 255)

minden féle királyoknak a követtyek már régen ót vannak. a császár (TL 255)

pasát emelték fel helyiben, e már másodszor vezér. példa nélkül valo (TL 257)

tsak le kelleték fordulni. ö már kétszer probálá azt akereket., de (TL 258)

jó szerentséje a vezéreknek. hogy már egy, vagy két török császár (TL 258)

az oraját sem tudgya mikor már le taszittya a kerékröl, már (TL 259)

már le taszittya a kerékröl, már a sok. aki abban két (TL 259)

tiháját Mehemet pasát tették helyiben emár 14dik vezér a miolta ebben (TL 259)

kedves néném. látom hogy már el fáradtál aleveleimben tsak az (TL 261)

iskola, ahol nagy rendet tartanak. már ezután a Császár külsö udvarárol (TL 266)

a szemit fel nyitotta, és már most a vajda emberei viszik (TL 267)

már mostanában atörök vallásrol kel irni (TL 268)

hervadní kezd, a fák pedig már aprilis kezdetin virágoznak. zödülnek, de (TL 269)

azt elolvasa anyiszor. a menyiszer már annak bizonyos száma vagyon. hogy (TL 270)

mézbe fözték volna meg. menyünk már az aszony dolgára (TL 271)

nem kap rajta. mi pedíg már meg is untuk., atuzok rettentö (TL 272)

E már rendkivül valo dolog hogy ma (TL 275)

e fö lovász mester volt. már most a birodalomnak fejdelme, emberséges (TL 277)

Már most irjunk a törökök házaságiröl (TL 277)

jelen valok köszöntik ötet, hogy már öis a hivök köziben vetetet (TL 280)

mert többet nem irok. noha már (TL 280)

kedves néném alkalmasint tudgya már kéd atörök vallást de nem (TL 282)

oculárék semit nem használnak ezt már el végezem, de a más (TL 283)

szível kel venni az Istentöl már tízen öt holnapja. hogy nem (TL 284)

másikán gorombaság, én nem tudok már mit irni töbet a török (TL 286)

ma ide érkezék, Constantinápolyba megyen. emár másodszor vezér. A frantzia. és (TL 289)

mindgyárt meg öli azéhséget is már kezdette volt probalni. meg szabadulásrol (TL 290)

egy hajot meg látvan, és már tudván mit kelletnék tselekední, jeleket (TL 290)

is fel adák Nádasdinak. hát már siléziát viszá nyerte a kiralyné (TL 297)

Már mostanában, új, és hideg szokást (TL 298)

utolso generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak ketten maradtunk zai (TL 298)

után futni., ahajo távul vala már apartol, de a remete nem (TL 299)

menyi urakot, nemes embereket temettünk már ell, kit egy, kit más (TL 299)

más esztendöben, ugy anyira hogy már tsak ketten maradtunk volt zay (TL 299)

mitsodás avilág menyi valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése (TL 300)

gratia kérésért, Kedves Őtsém Uram {…}, már én azt régen probáltam, de (ML 307)

Az it lévő életem anyival már most sulyosab mert minden bujdoso (ML 308)

emlékezetet a’ Bornemisza Familiárol, de már ezután ugy olvasom mint Kedves (ML 311)

sárga szemekel tele. Had szollyak már a’ Szőllőről is, az igaz (ML 312)

már most a’ bánás haszontalan, az (ML 315)

Kedves Őtsém Uram, már most látom, hogy az Isten (ML 317)

nékem, meg irják, ezt szeretem már én, Őtsém Uram, az első (ML 317)

ne olyan roszért, a’ melyet már most bánom, mert tudom, és (ML 319)

réám, ezután sem hágy el, már ezután keveseb rakás kenyérel érem (ML 319)

jo Szalmát eszi, ugy is már az idén már őszel vetné (ML 320)

ugy is már az idén már őszel vetné el ked a (ML 320)

a’ sok berbitélésinek, ő is már el-faradot volt, el hadgya, akor (ML 323)

hitetlennek erszényiben viszsza mégyen, a’ már az én Szent Szakállomhoz ért (ML 323)

De már azt is meg kel mondanom (ML 323)

fogytam Erdélybe, nem is emlékezem már másrol egy nagy Uron kivűl (ML 324)

másoknak is hasznára lehet, arrol már nem gondolkodhatom; mert a’ Providentia (ML 324)

leg első Írásban tett köszönetit már nem lehetett kedvesebben vennem, mint (ML 325)