meg|békéltet – 28
meg békeltet
meg békeltetet – 1
szüznek méhiben, ö minket meg békeltetet Istenel halála által. a menyeknek (C/A 63)
meg békelteti – 1
meg tsendesitti, azellenkezö felet meg békelteti, a szomoruakot vigasztallya, egy szoval (É 105)
+meg békéltet
békéltese meg – 1
valakit a fök közül., hogy békéltese meg öket, azt igéri a (SUT 734)
békéltesen meg – 1
legyen közben járod fiánál, és békéltesen meg véle. akit oly igen (IK/A 123)
meg békeltesen – 1
nem szenvedet azért hogy meg békeltesen az attyával.? azt igéri nékünk (VKT 833)
meg békéltesse – 5
azért halyon meg, hogy meg békéltesse ellenségeit az Istenel., és hogy (É 730)
napján, hogy az embereket meg békéltesse, és vétkeket el töröllye, oda (É 763)
holt, hogy az embereket meg békéltesse az Attyával (É 894)
hatalmábol. hogy az Istenel meg békéltesse öket. részt is adgyon nékik (C/A 150)
hatalmábol, hogy az Istennel meg békéltesse öket, részt is adgyon nékik (C/B 1030)
meg békéltessék – 1
tartokot inttsék. az ellenkedököt meg békéltessék. akiknek perek volt, el igazitották (KSZ 385)
meg békéltessen – 1
akereszt fán, hogy minket meg békéltessen az attyával., és aki az (É 343)
meg békeltete – 1
szüznek méhiben. ö minket meg békeltete Istennel. halála által. amennyeknek kapuját (C/B 959)
meg békélteté – 5
özön vizel, Noé, igasságáért meg békélteté véle avilágot, mert önnön magát (É 900)
a normándiai herttzegnek és meg békélteté öket., anormandiai hertzeg, a hugáért (MN 213)
jóáb meg halgatván absolont, meg békélteté ötet akirályal. eszerént bánok én (KKU 368)
a midön az Istenel meg békélteté az embereket, és meg nyittá (C/A 148)
a midön az Istennel meg békélteté az embereket., és meg nyittá (C/B 1028)
meg békéltetem – 1
a midön hozám jönek, meg békéltetem. az atyamal. erröl mondgya Dávid (KKU 368)
meg békéltetet – 3
értetni, hogy akristus minket meg békéltetet az Istennel. ezért is ötet (C/A 198)
az Istent., és egészen meg békéltetet minket véle. az egy szeri (C/A 748)
hogy a kristus minket meg békéltetet az Istenel. azért is ötet (C/B 1057)
meg békélteti – 3
alá vetvén a testet, meg békélteti az embert, maga, magával és (É 485)
abbol áll. 1. hogy meg békélteti az embert., az Istenel, meg (É 581)
A tekélletes töredelmeség meg békélteti Istenel az embert. minek elötte (C/A 557)
meg békéltette – 3
meg holt, és öket meg békéltette az Attyával, bünöknek botsánattyát nyervén (É 610)
hostyát a melynek vére meg békéltette öket az Istenel, azért hogy (KJÉ 567)
Istenségit. tsuda tételei által, meg békéltette öket az Istenel a kereszten (C/A 27)